Offtopic

[shutterisland]

...

Elég érdekesen gondolod az tény.
Én is inkább LG-vel értek egyet

Abba gondolj bele,hogy az a világ, amit csak a pénzed miatt tudsz felállítani magadnak, mennyire lenne valós? Mennyire lennének igaziak azok a barátok,akiket a pénzeden szereztél, vagy azok a barátnők,stb. ?!

ezt sem lehet általánosítani.
ismerek gazdag köröket a környékemen (persze nem csőgazdag milliárdosok, de magas színvonalon élnek) akik mindig együtt járnak ide-oda funolni, fogadásokat szerveznek, nyaralnak, stb.
nem érzem azt, hogy ezek ne lennének őszinte dolgok.
a nagyon-nagyon magas, korrupt körökben lehetnek érdekbarátságok inkább, meg ott, amikor egy gazdaggal a szegény próbál haverkodni.

a barátnők ugyanez. sztem idővel mindenki megtalálja a párját, akit szeret, és aki őt is szereti, azért aki, és ahogy kinéz.
viszont előtte nem gáz, ha (és ez a pénzednek köszönhető nagyrészt) bármilyen nőt megkaphatsz.

[sjd]

Inkább megmentek egy éhező kiskutyát, mint egy éhező 40 éves embert...lehet, hogy ez az én bajom, meghogy rosszul gondolkodom, de én az embert nem tekintem a társamnak, és nem is tekintem ugyan azon fajnak, tisztelet a kivételnek.

Ehhez csak gratulálni tudok, szívből kívánom, hogy rajtad se segítsenek, ha esetleg éhezni fogsz
Egyébként meg példás hozzáállás, ne is tekints senkit a társadnak, pont azért tart ma itt a világ, mert az emberek ennyire semmibe nézik egymást
Azt meg nem tudom milyen fajból valónak tekinted magad, de mondjuk nekem is voltak olyan gondolataim, hogy mi ketten nem ugyanabból a fajból valók vagyunk (csak valószínűleg nem ugyanarra gondoltunk)

Egyébként meg a tököm tele van az ilyen emberekkel, akiknek ez a legnagyobb problémájuk. Ok, én sem támogatom, hogy irtsák ki a kóbor kutyákat, sőt, örülök, ha állatmenhelyek minél többet megmentenek, de amikor már facebookon a 15. állatkínzós posztot látom, felmegy az agyamban a pumpa. Miközben Magyarországon milliók élnek a létminimum alatt, és ezernyi más gond van, ezeknek a tinip*csáknak az a legnagyobb problémájuk, hogy néhány szadista megkínozta a kutyáját. És persze a probléma megoldásának az a legjobb módja, hogy telef*ssák a facebookon az erről készült gusztustalan fotókkal. Tipikus first world problem, de menjen csak mindenki, ragasztgassa a KONY2012 matricáit, és higgye csak azt nyugodtan, hogy most megváltotta a világot.

(Amúgy meg ismét gratulálok Platininek, és az összes korrupt UEFA-vezetőnek, hogy egy ilyen ország, mint Ukrajna EB-t rendezhetett, remélem tanulnak belőle és most már csak tőlünk nyugatabbra lesz kontinenstorna)

[Sanama]

...

Elég érdekesen gondolod az tény.
Én is inkább LG-vel értek egyet

Abba gondolj bele,hogy az a világ, amit csak a pénzed miatt tudsz felállítani magadnak, mennyire lenne valós? Mennyire lennének igaziak azok a barátok,akiket a pénzeden szereztél, vagy azok a barátnők,stb. ?!

[shutterisland]

szerintem mentalitás kérdése, hogy ki hogyan kezeli a gazdagságot. tényleg sok a megkeseredett, gyökér milliomos.
ettől függetlenül ÉN úgy érzem, hogy a pénz (sajnos) a mai világban mindennek az alapja...ez alapján mérik az embert, ebből élsz meg, ez határozza meg az életedet.

ha meg nagyon lebutítjuk, és az egészséget vesszük alapul...szerintem egy milliomos embernek (persze ha figyel rá) sokkal jobbak az esélyei mindenben. 100 féle vitamint, gyógykészítményt szedhet, bármilyen betegségre drága gyógyszereket, sőt, ha nagyobb a baj, olyan kezeléseket engedhet meg magának, amire a szegényebbek gyűjtést szerveznek.
szóval elég nagy előny ebből a szempontból is a pénz.
persze lehet gazdag, ha egy halálos kórt kapsz el, de az előbbi mondatok miatt én úgy érzem, erre kevesebb esélyed van.

az is igaz, egy szegény sorban élő anya nem adná oda a gyerekét általánosságban a gazdagságért.
viszont ha belegondolunk, mint gazdag ember, ugyanúgy, sőt még jobb körülmények közt alapíthatsz családot.

igen, ha valaki jóképű, sármos, de nem gazdag, az nem rosszabb állapot, mint ha undorítóan nézne ki, de gazdag lenne.
viszont egy átlagos külsőből egy gazdag ember sokkal többet tud kihozni.
jobb ruhák, könnyebben kigyúrja magát, bla-bla.


szerintem az az igazság, hogy pénzért a dolgok 99%-át, beleértve részben az egészséget is meg lehet venni.
bár barátokat csak érdekbarátokat lehet pénzért venni, viszont ha gazdag vagy, akkor sokkal könnyebb közvetlenül is barátokat szerezni, mert van pénzed minőségben szocializálódni, főleg a felsőbb körökben.
szó szerint szerelmet nem lehet venni, de pl. abba is gondolj bele, hogy ha milliárdosként valaki csúnya, akkor még szarabb lenne, ha csóró lenne.

én tényleg úgy érzem, hogy annyira ez a rohadt pénz határozza meg a világot (és ez egyre jobban érvényes) hogy legalább annyira kulcsa a boldogságnak, mint a szeretet, vagy szerelem.

[csababarca]

Nagyon szélsőséges eseteket mondotok. nyilván ha választani kell,hogy egészség+gazdagság,egészség+szegénység akkor az első kombót választanám. Miért kezelitek alapesetnek,hogy aki gazdag az boldogtalan?
Persze ha gazdagsághoz valami súlyos betegség tartozna,meg boldogtalanság akkor más a helyzet,de még akkor is gondolkodóba esnék.

Én nem vagyok álszerény. Boldog tudok család nélkül is lenni (most nem a meglévő családtagjaim nélkül értem,hanem a még meg sem lévő,jövőbeni család nélkül). És nem mérhetetlen gazdagságra vágyom,luxus dolgokra,csak arra hogy nem hónapról hónapra éljek,mint a 30-35 éve tisztességesen dolgozó szüleim,hogy anyum tanári fizetése is majdnem elmegy a rezsire. Csak arra vágyok hogy ne legyen gondom.
Mert ha választanom kell,akkor élek gondtalanul de család nélkül, mint hogy családom legyen,de nem tudok nekik megadni még alapdolgokat se.

Szóval nehéz ügy ez,de mondom,ha valaha választhatnék,akkor inkább választom a magányt,de jólétben,mint hogy családot alapítsak,és havi szinten problémáink legyenek a megélhetéssel.
Persze ezen a mostani lottónyeremény lendíthetne,én azzal a pénzzel olyan szinten alapoznám meg az életemet,hogy még a gyerekeimnek is bőven jó életük lenne,de talán az unokáknak is.

[Bob_Marley]

LG tökéletesen leírta a véleményemet (a kutyás okfejtéssel is maximálisan egyet értek) Nagyon lesarkítva inkább egész életemben legyek egészséges de szegény, mint gazdag de mondjuk féllábú.

[LG]

Robotolhatsz egész életedben egy gyárban, lehetsz rocksztár, lehet milliárdos, kertész, cseléd akármi. Mindenkinek ugyan az a sorsa.

tény, hiszen mindenki meghal egyszer.
viszont az anyagi helyzeted nem mindegy, még ebből a szempontból sem (mittudomén drága gyógyszerek,kezelések,stb.)

a lényeg az én szempontomból amúgy az, hogy inkább élnék 50 évet fényűző pompában, gazdagon, luxuskocsikkal a luxusvillám garázsában, 3 ukrán kiscsajjal sexonthebeach koktélt szlopálva a yakuzzimban, mint mondjuk 75-öt gyárimunkásként, aki azért gürizik, hogy fizesse a számlákat, és nélkülöznie kell.

meg amúgy is, lehet, hogy selejt vagyok, de az én értékrendemben a pénz a legfontosabb dolog a világon.
oké, család-szeretet-szerelem...nagyon fontosak, de én úgy vallom... "ha pénz van, minden van."
és ez a mai világra érvényes, mert minden a pénz körül forog.

Nem tudom, nálam az egészség a legfontosabb. Amíg testileg, és lelkileg is maximálisan egészséges vagyok, addig nincs nagy baj. Ha vmi maradandó egészségügyi károsodást szenvednék, mondjuk az egyik lábamat elveszteném, nincs az a pénz, ami boldogítani tudna, mert többé nem lennénk teljes ember, nem is akarnék úgy tovább élni. De ez így van a lelki betegségekkel is. Ne hidd, h a depresszió csak a szegények betegsége! Nagyon sok gazdag is ugyanígy szenved tőle.
A másik dolog, h én jóképű, és jó fizikumú srácnak tartom magam, amit megint csak nem cserélnék el a pénzre. Lehet, h több nőt vonzanék akkor, ha egy csúf, kövér, büdös milliárdos lennék, mint most, de nekem ez mégsem kéne, mert zavarná az önbecsülésemet.
A második legfontosabb dolog számomra a család, és a barátok. Mert tudom, h bármi is történjék, ők mellettem fognak állni. Ha nagyon a padlón vagyok, de beszélgetek egy jót vmelyik barátommal, úgy érzem, minden gondom-bajom elmúlt. Sokkal rosszabb, ha az ember magányos! Azt nem lehet pótolni, hiába lesz vki a gazdagsága miatt népszerű. Hány olyan példát ismerünk, mikor gazdag, sikeres emberek azért voltak boldogtalanok, mert magányosak voltak!
A pénz persze nekem is fontos dolog, de nem a legfontosabb. Így is boldog vagyok, ha több pénzem lenne, még boldogabb lennék.
DE aki most boldogtalan, és azt hiszi, ha sok pénze lenne, akkor boldog lenne téved. Lehet, h téged egy rövid ideig boldogítana a luxusvillád, az autód, meg az ukrán örömlányok, de gyorsabban belefásulnák abba az életmódba, mint gondolnád. Aztán ilyenkor szoktak jönni az alkohol, a drogok, különböző ajzószerek, meg antidepresszánsok. Hány, meg hány ilyen történetet ismerünk...

[sjd]

oké, család-szeretet-szerelem...nagyon fontosak, de én úgy vallom... "ha pénz van, minden van."
és ez a mai világra érvényes, mert minden a pénz körül forog.

Pont az általad leírt dolgok azok, amikhez nem segít a pénz hozzájutni.
Sztem mindenkinek fontos, hogy ne kelljen nélkülöznie, de ha egy szegénységben élő szülőt megkérdeznél, hogy elcserélné-e a gyerekét arra, hogy gondtalanul élhessen, biztos nem tenné meg

[shutterisland]

Robotolhatsz egész életedben egy gyárban, lehetsz rocksztár, lehet milliárdos, kertész, cseléd akármi. Mindenkinek ugyan az a sorsa.

tény, hiszen mindenki meghal egyszer.
viszont az anyagi helyzeted nem mindegy, még ebből a szempontból sem (mittudomén drága gyógyszerek,kezelések,stb.)

a lényeg az én szempontomból amúgy az, hogy inkább élnék 50 évet fényűző pompában, gazdagon, luxuskocsikkal a luxusvillám garázsában, 3 ukrán kiscsajjal sexonthebeach koktélt szlopálva a yakuzzimban, mint mondjuk 75-öt gyárimunkásként, aki azért gürizik, hogy fizesse a számlákat, és nélkülöznie kell.

meg amúgy is, lehet, hogy selejt vagyok, de az én értékrendemben a pénz a legfontosabb dolog a világon.
oké, család-szeretet-szerelem...nagyon fontosak, de én úgy vallom... "ha pénz van, minden van."
és ez a mai világra érvényes, mert minden a pénz körül forog.

[Mihu]

Természetesen mindent meg lehet magyarázni,de azért elég furcsa,hogy az adott szituációban az emberek kb. 98%-ban ugyanazt álmodják.
Személy szerint nekem az a nézet szimpatikus,ami szerint mindenkire az vár a halál után,amiben hitt,illetve elképzelt. Ha ez a hagyományos keresztény pokol/menyország,akkor az. Ha a muzulmán paradicsom a háremhölgyekkel,vagy a valhalla,vagy az újjászületés/lélekvándorlás volt az elképzelése akkor azt kapja.

akkor igyekszem kiverni a fejemből azt,hogy egyszarvú póni leszek

http://www.youtube.com/watch?v=nWNNzWDx ... re=related

[daffy]

Természetesen mindent meg lehet magyarázni,de azért elég furcsa,hogy az adott szituációban az emberek kb. 98%-ban ugyanazt álmodják.
Személy szerint nekem az a nézet szimpatikus,ami szerint mindenkire az vár a halál után,amiben hitt,illetve elképzelt. Ha ez a hagyományos keresztény pokol/menyország,akkor az. Ha a muzulmán paradicsom a háremhölgyekkel,vagy a valhalla,vagy az újjászületés/lélekvándorlás volt az elképzelése akkor azt kapja.

akkor igyekszem kiverni a fejemből azt,hogy egyszarvú póni leszek

[Tim]

Az a baj hogy én eléggé tárgyilagos ember vagyok. Tehát ha valamire van bizonyíték, akkor azt elhiszem. Értelemszerűen amire nincs, azt meg nem, bármennyire is szeretném. A halál közeli élményekre meg a tudományos magyarázat az, hogy azt az agyunk produkálja. Különböző műszerekkel megfigyelték halál közeli állapotban lévő emberek agyműködését, és mielőtt teljesen leállt volna a működés, az agy azon része mutatott fokozott aktivitást, amely az álomért, és azért felelős, hogy ha valamit elképzelünk, akkor azt úgymond "lássuk magunk előtt". Tehát az agy produkálja ezt, hogy nagy fehér fény, meg boldogság, meg ismeretlen alakkal való találkozás, stb.

Természetesen mindent meg lehet magyarázni,de azért elég furcsa,hogy az adott szituációban az emberek kb. 98%-ban ugyanazt álmodják.
Személy szerint nekem az a nézet szimpatikus,ami szerint mindenkire az vár a halál után,amiben hitt,illetve elképzelt. Ha ez a hagyományos keresztény pokol/menyország,akkor az. Ha a muzulmán paradicsom a háremhölgyekkel,vagy a valhalla,vagy az újjászületés/lélekvándorlás volt az elképzelése akkor azt kapja.

[daffy]

Az a baj hogy én eléggé tárgyilagos ember vagyok. Tehát ha valamire van bizonyíték, akkor azt elhiszem. Értelemszerűen amire nincs, azt meg nem, bármennyire is szeretném. A halál közeli élményekre meg a tudományos magyarázat az, hogy azt az agyunk produkálja. Különböző műszerekkel megfigyelték halál közeli állapotban lévő emberek agyműködését, és mielőtt teljesen leállt volna a működés, az agy azon része mutatott fokozott aktivitást, amely az álomért, és azért felelős, hogy ha valamit elképzelünk, akkor azt úgymond "lássuk magunk előtt". Tehát az agy produkálja ezt, hogy nagy fehér fény, meg boldogság, meg ismeretlen alakkal való találkozás, stb.

ha egy kicsit olvasol a témában,akkor rájössz,hogy rengeteg olyan dolgot tudnak a halálból visszatérők,amit nem tudhatnak pl: amíg halottak voltak,megjegyezték az össze orvos nevét,ébredésükkor pontosan tudták,hogy hol volt a testük,mi történt vele,stb

[Mihu]

Reálisan nézve egyszerűen csak elporladunk. A szívünk, a hitünk meg a reménykedésünk azt diktálja, hogy biztosan van valami, de ésszerű magyarázat nincs rá.

Egy csomó mindenre nincs ésszerű magyarázat. Hogy mi lesz velünk a halál után,ezer oldalról meg lehet közelíteni. Akár a vallás felől,akár a filozófia felől,akár a hit felől. De bővebb felvilágosítást olyan tudna adni,aki visszajött odaátról. Bár ilyenre is volt példa,azoknak az esetében például akik a klinikai halálból tértek vissza,illetve Haitin több olyan eset volt hogy eltemették az illetőt,és egyszercsak felbukkant. Mondjuk az utóbbiak nem emlékeztek semmire,még a saját életükre sem.

Az a baj hogy én eléggé tárgyilagos ember vagyok. Tehát ha valamire van bizonyíték, akkor azt elhiszem. Értelemszerűen amire nincs, azt meg nem, bármennyire is szeretném. A halál közeli élményekre meg a tudományos magyarázat az, hogy azt az agyunk produkálja. Különböző műszerekkel megfigyelték halál közeli állapotban lévő emberek agyműködését, és mielőtt teljesen leállt volna a működés, az agy azon része mutatott fokozott aktivitást, amely az álomért, és azért felelős, hogy ha valamit elképzelünk, akkor azt úgymond "lássuk magunk előtt". Tehát az agy produkálja ezt, hogy nagy fehér fény, meg boldogság, meg ismeretlen alakkal való találkozás, stb.

[sjd]

Ha már ilyen tudományos dolgoknál tartunk, elvileg ugye tágul a világegyetem? De mibe? Kell valami tér amibe tágulnia kell?

Nem kell "valami tér", mert maga a tér tágul

[Tim]

Reálisan nézve egyszerűen csak elporladunk. A szívünk, a hitünk meg a reménykedésünk azt diktálja, hogy biztosan van valami, de ésszerű magyarázat nincs rá.

Egy csomó mindenre nincs ésszerű magyarázat. Hogy mi lesz velünk a halál után,ezer oldalról meg lehet közelíteni. Akár a vallás felől,akár a filozófia felől,akár a hit felől. De bővebb felvilágosítást olyan tudna adni,aki visszajött odaátról. Bár ilyenre is volt példa,azoknak az esetében például akik a klinikai halálból tértek vissza,illetve Haitin több olyan eset volt hogy eltemették az illetőt,és egyszercsak felbukkant. Mondjuk az utóbbiak nem emlékeztek semmire,még a saját életükre sem.

[lui1698]

http://www.youtube.com/watch?v=cacZKmwS9eY

kicsit idevág, meg nem is
kicsit sokat hallgatom mostanában, meg nem is

[MessiFan]

Én is néha elgondolkodok azon, hogy tök mind1 mit csinálsz.
Robotolhatsz egész életedben egy gyárban, lehetsz rocksztár, lehet milliárdos, kertész, cseléd akármi. Mindenkinek ugyan az a sorsa.
Viszont nem azért élsz, hogy majd meghalj, hanem hogy amíg nem jön el az idő végezd a dolgod, és ne ilyen hülyeségeken törd az agyad, mert belebolondulsz.
Bár úgy érzem ez nem a válasz a kérdésre, szóval szerintem sincs semmi a halál után. Nincs se lélek, se mennyország, se pokol se semmi.
Én egyébként ha tehetném nem élnék örökké, max ugrálnék az időben

[Alexander Mahone]

Én ezért élnék örökké. Vagyis csak úgy, hogy ha akarok akkor vethessek véget az életemnek. Élni jó. És több száz év múlva talán már válaszokat kapnánk azokra a kérdésekre, amiket itt felteszünk, ami számomra mindent megér.

Az örök élet is csak úgy lenne jó, ha a barátaid, szeretteid is élhetnének veled együtt... Gondolj csak bele, végignézni azt, hogy akit szerettél és akik közel állnak hozzád eltávoznak, még rosszabb, mintha nincs "élet" a halál után.

Én még ezt is bevállalnám. Bár alighanem beleőrülnék.

[sjay]

Én ezért élnék örökké. Vagyis csak úgy, hogy ha akarok akkor vethessek véget az életemnek. Élni jó. És több száz év múlva talán már válaszokat kapnánk azokra a kérdésekre, amiket itt felteszünk, ami számomra mindent megér.

Az örök élet is csak úgy lenne jó, ha a barátaid, szeretteid is élhetnének veled együtt... Gondolj csak bele, végignézni azt, hogy akit szerettél és akik közel állnak hozzád eltávoznak, még rosszabb, mintha nincs "élet" a halál után.

[Alexander Mahone]

Én ezért élnék örökké. Vagyis csak úgy, hogy ha akarok akkor vethessek véget az életemnek. Élni jó. És több száz év múlva talán már válaszokat kapnánk azokra a kérdésekre, amiket itt felteszünk, ami számomra mindent megér.

[sjay]

Ha már ilyen tudományos dolgoknál tartunk, elvileg ugye tágul a világegyetem? De mibe? Kell valami tér amibe tágulnia kell?
A másik kérdés ami sokat foglalkoztat, hogy van-e bármi is a halál után. Engem speciel lesújt, hogy "semmi." Szerintem jó élni, és élnék is örökké.

Hát szerintem is semmi. Olyan lesz, mint mikor este elalszol, csak annyi különbséggel hogy nem kelsz fel Sose felejtem el, volt egy este amikor eszembe jutott ez a téma. És addig pörgettem magam rajta, hogy rámjött a sírás Minek élek? Hasztalan az életem, ha egyszercsak kész, vége, megszűnök létezni. És az milyen már hogy egyik pillanatban még látom a körülöttem lévő világot, meg minden, a következőben meg elsötétül minden és kész, én nem vagyok többé. Igazából szavakkal leírhatatlan érzés, amire gondolok, hogy milyen lesz a halál. De nem bánnám ha még addig feltalálnák az örök élet szérumot, amíg el nem patkolok. Vagy legalább bizonyítsák be nekem, hogy van élet a halál után. Azt se bánom, ha egy másik testben születek újjá. Azt se, ha van mennyország. Csak ne az legyen hogy kész elsötétül minden és ennyi volt

Ment a Pü-dre a válasz.

A témába vágóan : Szerintem sincs semmi a halál után, csak a nagy semmiség, mint ahogy említettétek, mint amikor alszunk. Fájó ebbe belegondolni, de mit van, mit tenni, nem élünk örökk.

[Mihu]

Ha már ilyen tudományos dolgoknál tartunk, elvileg ugye tágul a világegyetem? De mibe? Kell valami tér amibe tágulnia kell?
A másik kérdés ami sokat foglalkoztat, hogy van-e bármi is a halál után. Engem speciel lesújt, hogy "semmi." Szerintem jó élni, és élnék is örökké.

Hát szerintem is semmi. Olyan lesz, mint mikor este elalszol, csak annyi különbséggel hogy nem kelsz fel Sose felejtem el, volt egy este amikor eszembe jutott ez a téma. És addig pörgettem magam rajta, hogy rámjött a sírás Minek élek? Hasztalan az életem, ha egyszercsak kész, vége, megszűnök létezni. És az milyen már hogy egyik pillanatban még látom a körülöttem lévő világot, meg minden, a következőben meg elsötétül minden és kész, én nem vagyok többé. Igazából szavakkal leírhatatlan érzés, amire gondolok, hogy milyen lesz a halál. De nem bánnám ha még addig feltalálnák az örök élet szérumot, amíg el nem patkolok. Vagy legalább bizonyítsák be nekem, hogy van élet a halál után. Azt se bánom, ha egy másik testben születek újjá. Azt se, ha van mennyország. Csak ne az legyen hogy kész elsötétül minden és ennyi volt

[Capon]

"Összetörték az udvarias Sevcsenko autóját a győztes meccs után"
Azon röhögtem, hogy mennyi az életbemaradási esélye annak aki Ukrajnában hátulról beleszalad egy Porsche-ba?

[Alexander Mahone]

Időnként még a halál előtti életben sem vagyok biztos..
Arra azért ne vegyél mérget,hogy utána "semmi".

Miért lenne bármi? Reálisan nézve egyszerűen csak elporladunk. A szívünk, a hitünk meg a reménykedésünk azt diktálja, hogy biztosan van valami, de ésszerű magyarázat nincs rá.