Négyszer játszottam focikupán, kétszer lettünk bajnokok, abból kétszer én lettem a suli kapusa! 
döntőt 2-1-re nyertük, fordítottunk, mindkettőt én lőttem, 2.tizi volt egy kézikapusnak. Gondoltam magamban, hogy tuti kihagyom erre bevarrom izomból a jobbalsóba, a bíró meg le is fújta. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit cisnáljak, csapattársaim a nyakamban, én feküdtem a földön aztán a nagy extázisban lesmároltam azt a csajt aki nagyon tetszik.. Messi-mezben toltam, nem volt véletlen a jó teljesítmény 
Remélhetőleg a nagy legendák nyomdokaiba lép
This is just... pic.twitter.com/FxBzTvE62n
— FC Barcelona (@FCBarcelona) July 16, 2025
A suli ahova jártam, óriási kosaras múlttal rendelkezett, csak a kosár a sport az ÉVISZ-ben 
A többi felesleges idő és energiapazarlás Ha benne voltál a kosárcsapatban, mindenki kiny.lta a s.ggedet, de ha nem akkor egy voltál a 600 diák közül Nem is igazán voltak jó focisták a suliban. Volt egy srác, ő játszott a Nyírsuliban (Szpari korosztályos) meg volt két osztály, akik között volt vagy 8-10 elég jó képességű srác. De a focisták ezzel ki is fújtak a suliban A 2 évvel ezelőtti városi kispályás bajnokságról viszont annál több emlékezetes pillanatom van...mi voltunk a csoportunkban a legfiatalabbak. Volt még rajtunk kívül egy csapat, akiknek az átlagéletkora kb 1-2 évvel volt több mint a miénk, de nálunk rajtam kívül csak 18 évesek játszottak. Én 20 voltam. A többi csapat meg szinte csak 30+osokból állt. Az első 3 forduló gyengélkedése után a szezon végére feljöttünk mint sz.r a vízen. A probléma ott volt, hogy egy alap és egy cserejátékosunknak eltört a csuklója. Így vagy 4-5 meccsen 1 vagy 0 cserével játszottunk. Jött a Posta elleni meccs. Ki-ki meccs volt, amolyan 6 pontos. 1-0 ide, 1-1, 2-1 ide. Ekkor lesérült a legfontosabb emberünk, a betonhátvédünk, a csapat esze. Úgy képzeljétek el mint Puyolt, akkora vezér volt a csapatban. Emberhátrány, volt még hátra 12 perc. 10 perccel a vége előtt kaptunk egy szabadrúgást, kb 13-14 méterre a kaputól, kicsit balról. Mivel jó rúgótechnikám van, és az erővel sem állok hadilábon, így csapattársam letette a labdát, hátrafordult, mondta hogy rúgjam el én. Mondom hát jó...odaálltam, nekifutottam, izomból elrúgtam, Került bele egy kis külső is, így megkerülte a sorfalat, és kegyetlenül bevágódott a rövid felsőbe...a kapus meg se mozdult. Életem legnagyobb gólja volt. Én ott akkora katarzisban törtem ki, hogy eszméletlen Utána kicsit szégyelltem is magam, mert így utólag kicsit túlzásba estem, de ez akkor nem színjáték volt, hanem egyszerűen így szakadt ki belőlem a hatalmas feszkó és a nagy tét is. 10 perc volt hátra, 3-1, kegyetlenül elkezdett nyomni a Posta. Semmi mást nem tudtunk csinálni, csak védekeztünk 4 emberrel. 3 perccel a vége előtt rúgtak egyet. Mindenki emberfelettit nyújtott abban a 7 percben, már a fülünkön se bírtuk venni a levegőt, a lábainkra meg mintha 10 kilós betontömböket akasztottak volna, mindenki úgy mozgott. Sajnos a 3 percet nem sikerült kihúzni, 1 perccel a vége előtt még bekotortak egyet, így lett 3-3. A hátralévő 1 percet még sikerült kihúznunk valahogy. Amit utána a padon ülve láttam a csapattrsaim arcán, sose felejtem el. Csalódottság, és fáradtság egyben. Látszott mindenkin hogy megfeszültek azért, hogy ne kapjunk ki, mindenki teljesen elkészült az erejével. Mindenki 120%-ot nyújtott, de sajnos ez sem volt elég. Kb december óta járok a műfűves csarnokba vasárnap esténként az itteni rádiósokkal. Általában nem szokott jól menni a játék, de múlthét vasárnap olyat játszottam hogy magam sem hittem el
Rúgtunk vagy 20 gólt, ebből szerintem vagy 4 lehetett amiben nem voltam benne 16ból rúgtam vagy 5öt, meg adtam kb 11 gólpasszt Meg is említették a felénél kb hogy lassan Xavi magasságokba emelkedek Nem is értem, mert úgy különösebben nem csináltam máshogy semmit Mondjuk a cselek most se jöttek be, de hát mindegy is, a focit gólokra és nem cselekre játszák