Éjfélkor Párizsban
Leültem a film elé, mondom most megnézem az első vudielenemet, elteszek minden eddigi alaptalan előítéletet, és megpróbálom élvezni.
Nos, ezt az elhatározásomat villámgyorsan a sárba tiporta az nyávogó, iszonyatosan irritáló zene ami kb. 2 perc, de végtelen hosszúra lett összevágva.
Nincs probléma, néha azért csak elkussol majd Franciaország legrosszabb bandája és akkor jönnek az én pillanataim, gondoltam.
Éééés, erre megjelenik az az orr. Az az orr, amit a világon mindennél jobban rühellek, a gazdájával együtt. Owen "nemköltökorrműtétre" Wilson számomra olyan irritáló, hogy csak kivételes alkalmakkor vagyok hajlandó elviselni, és ez sajnos nem az volt.
Segítettek azonban rajta színésztársai. A filmben kivétel nélkül, az összes karakter irritáló és halálosan fárasztó.
Mikor az elején meghallottam az a mondatot ami valahogy így szólt: "Párizsért képes lennék otthagyni a Beverly-Hills-i medencés házunkat", na valahol ott döbbentem rá, hogy ez valószínű az elkövetkező másfél órában arról fog szólni, hogy egy vagy esetleg egy csapat dúsgazdag birka, hogy siránkozik a rossz életkörülményein.
És ezek mellé jött a sztori, ami számomra nagyobb mellélövés nem is lehetett volna. Egyszerűen végig azt vártam,
hogy valaki megszólal, hogy hé haver csak betéptél, vagy, hogy csak szívatunk el ne hidd már, hogy minden nap jön érted egy kocsi ami elvisz a múltba. Ezt annyira nem tudta bevenni a gyomrom.
És még amiről írni szeretnék most, hogy "imádtam" hallani minden 5. másodperben, hogy Párizs mennyire iszonyatosan király hely. Kajakra, szerintem az öreg rabbi megcsinálta minden idők legdrágább turistafilmjét, aminek inkább lenne a helye a travel chanel-en, mint bármilyen díjkiosztó gálán.
Osztunk, szorzunk..... Rachel McAdams jó nő. Van rajta 3 lyuk.
3/10
Bocsi Előd.
Cserébe viszont, írhatsz néha, az öregtől idézeteket, azokat valamennyire csipázom.