grecki írta:Köszi az elismerő szavakat, de megmondom férfiasan ezekről még nem is hallottam... Művész -és rétegfilmben meglehetősen gyenge vagyok...

Ohh, ugyanmár

Akkor a Forradalmárokat nagyon ajánlom (román alámondásos film), hihetetlenül ironikus, még mondanivalója is van, és úgy döbbent rá az üzenetére, hogy közben végig röhögtem...
Az Emelet magyar film, Haumann Péter és Haumann Máté játszik benne, nagy üzenetet akar hordozni, de valójában a rendező maga sem érti amiről pofázik. Haumannék játéka meg nagyon mesterkélt. A story lényege egy titkos szervezet, mely a mindenkori kormánynak van alárendelve, aztán a rájuk veszélyeseket (elég ha tudnak a szervezetről) elteszik láb alól...
A mások élete meg az NDK-ban játszódik, egy besúgó lehallgat egy írót, akinek válságba kerül az élete (addig nagyon jól élt szellemileg is), és annyira átérzi a helyzetét (mert a rendszer teszi tönkre, melyet szolgál), hogy nem jelenti a stikliket stb. Amúgy szerintem [auto_cenzúra], vontatott, fellengzős, de legalább ezt is láttam.
Sajnos a vidéki városokban nincs annyira lehetőség a minőségi színházra (legalábbis Nyíregyen ez így van). A sulis bérlettel már 4 előadáson voltunk, ebből 3 kifejezetten [auto_cenzúra] volt, egy meg jó, de abban is van "csak jobb lett volna, ha"... Másrészről azt hiszem, hogy ma már az emberek se értik eléggé, és a reakcióikon néha (vagyis inkább sokszor) kiakadok (nagyon sokszor olyankor röhögnek, mikor sírni lehetne, meg pusztán trágár szavakon képesek röhögni)...
