Párkapcsolatból nehezen megtérő csávó esete Tóth Marival. Viccet félretéve írok pár gondoltatot, mik is történtek azóta.
Röviden a kezdtektől: lelkitársból lett 4 éven át tartó párkapcsolat szakadt meg, mert exemre rákacsintott egy munkanélküli, bulis, cigis (exem utálja, utálta?), piás, 26 évesen 14 éves kislányt kefélő gyerek. 6 héten át kuncsorogtam utána, közben rengetegszer még belémrúgva. Családja megsiratott, exem napokig haza sem járt, a családjában senki sem szólt hozzá. 6 hét alatt 17 kiló fogyás nálam, azóta feljött vagy 35.
Tanácsaitokat megfogadván felkerestem egy pszichiátert, vele elbeszélgettem, végig bőgve a történetemet, meghallgatott, elmondta a gndolatait, felírt kedélyjavító gyógyit és átküldött egy hosszabb kezelésre az egyik pszichiáterhez. Kedves nő, de valahogy nem illik neki ez a szakma. Próbál okos gondolatokat mondani, de néha azt látom rajta, hogy tanácstalan, főleg az elején volt mikor 10-20 mp-ig is ültünk néma csendben, kellemetlen volt. Persze ez azért is van, mert nagyon durván elegem lett az életből, írtátok is, hogy az akkori életfelfogásom nagy kihívás egy dokinak.
Azóta rendszeresen járok hozzá,eleinte hetente, most már 2 hetente, jól elbeszélgetek vele. Nem mondom, hogy a gyógyszer hatása vagy a kezeléseké, de az utóbbi időben már normálisan tudok beszélni vele még exemről is (ugye kitér mindenre) és nem kap el a halálvágy, vagy a sírás. Ennek örülök, ebben tényleg javultam.
Viszont az életszemléletem továbbra sem változott. Ugyanúgy értelmetlennek találom az egészet, ugyanúgy nemérdekel semmi, ugyanolyan minden napom. És nem, nem akarok barátnőt. Azóta (1,5 éve) még szexuális kapcsolatom sem volt és az a durva, hogy nem is kívánom. Teljesen kihűltem kapcsolat terén. Megnézem a nőket nem arról van szó, de, hogy valakit leszólítsak, vagy munkahelyen bepróbálkozzak, kizárt, mert nem érdekel, még megjátszani sem tudnám magam. A bizalom a nők felé teljesen megszűnt bennem, nem érzem magam férfinak (30 vagyok). (hozzáteszem azt is, hogy 18 éves korom óta pici kihagyásokkal mindig volt szexuális kapcsolatom) (Ja azt is leírom, hogy nem, nem lettem meleg, de CR nem tudom hol vette az új pulcsiját, na mindegycsi.)
Ezen próbálunk változtatni, vagyis próbál nekem segíteni a pszichós néni. Még annyi változás, hogy pár barátommal többet beszélgetek, nagyon ritkán még találkozunk is, dumálgatunk, de egyáltalán nem úgy , mint régen.
Exem egyik húgával még mindig tartom akapcsolatot, szószerint lecsesz ha nem írok neki, hogy mi van velem. Vele nem beszélek exemről, ha nem bírom ki és rákérdezek, vagy nem válaszol, vagy egyből témát vált.
Annyit tudok róla instagram alapján (ez a másik, eleinte naponta többször is ránéztem, mostmár van, hogy csak 3-4 naponta), hogy kimentek külföldre melózni, visszajöttek és most nem dolgozik egyik sem. Tökéletes volt ez a rövid kint lét, hogy a család megbékéljen és elfelejtsen engem, nagyon ügyesek voltak.
Napjaim ugyanazok, ugye még szüleim nyakán lógok, reggel el melóba, hazajövök, filmezek, fórumot olvasom, kis insta, aztán alvás. Hétvégente meg megyek menhelyre kutyázni, kb ennyi.
Megpróbálom következő célnak ez a szemétláda diétát, de ilyen gondolkodásmóddal nagyon nehéz lesz, nem is bízok magamban (na már megint kezdtem
), de muszáj, mert nem vagyok ehhez a plusz teherhez hozzászokva és nagyon zavar.
Ennyit akartam, javulok, javulgatok, de egy csiga is lehagyna, olyan tempóban. Belegondolva 1 éve nem gondoltam volna, hogy "ennyit" fogok "változni, javulni", már ezt is pozitívnak veszem.
Köszi aki elolvasta, kíváncsi vagyok a többiekre is mi van velük.
Elnézést azoktól, akiknek teljesen más a gondolkodásmódjuk, irigyellek is titeket ezért, de én egy külön világban élő lelkis srác vagyok. Jelenlegi Rick és Morty-s mottóm: "Véletlenül vagyunk itt, nincs semmi értelme az életünknek, egyszer úgyis meghalunk, na megyünk játszani?"
u.i.: pokemon go-ban max szintű lettem, level 40, ezaz
