sjay írta:Igaz történet alapján készült a film , egy mai napig a Baltimore Ravens játékosaként "alkalmazott" srác sorsát meséli el, állítólag rendkívül hitelesen. Szóval ez a cukormáz részben az élet fura fintora is.
Az a helyzet, h pont a srác mondta azt, h nem ábrázolja hitelesen.
Gyakorlatilag egy tehetetlen embernek állítja be, akit hozzásegítettek a jó élethez, miközben saját bevallása szerint rengeteget küzdött érte, ill. sok más ember is segítségére volt.
Illetve
azon is ki volt akadva, h egy gyökérnek van beállítva, akinek egy kertvárosi anyuka magyarázza el a "foci" (handegg
) szabályait, miközben ő már gyerekkora óta szerette és követte ezt a sportot
Szóval amellett, h nem is teljesen hiteles, még számomra ráadásul a rossz irányba is változtattak rajta.
REMY írta:az USA és az Európai filmeket nem nagyon szabad összehasonlítani. Egyértelmű, hogy több az Eu-s minőségi film, de azért mert más a szemlélet.
A tengerentúlon nagy hangsúlyt fektetnek a szórakoztatásba, mivel a film/mozi egy szórakoztató ipar is. Na már most, ezt egy képregényfilmmel, egy agyatlan hülyeséggel is eltudják érni az emberek 90%-ánál. Európában ez nem cél, ezért sem csinálnak ilyesfajta filmeket.
Mondjuk én sosem értem, hogy az amerikai filmipart miért kell leszólni, ha ők nem lennének, akkor rengeteg klasszikus óriásról maradtunk volna le az évtizedek során.
Ezzel azért tudok vitatkozni. Nyilván az európaiak nem csinálnak blockbustereket, mert senki nem vág hozzájuk 100 milliókat ilyen célra. De amikor igen, akkor meg lehet nézni az eredményt (Cloud Atlas, Pandorum, The Impossible). És kismillió olyan európai filmet lehetne mondani, ahol egy hasonló jellegű amerikai remake mégis egyszerűen elszúrta az egész történetet, hangulatot, pedig nem írták át képregényfilmmé.
Egyszerűen komoly szemléletbeli problémák vannak a BigSix-nél, azt gondolják, hogy az az üdvözítő út, ha nem mernek semmi váratlant húzni, és ugyanazokat a begyakorolt sablonokat nyomatják. És az a humoros (vagy éppen szomorú), hogy a 3 példádból kettő kapásból független film, ami csak jól mutatja ezt a tendenciát. (Természetesen a függetlenekben náluk is van fantázia)
És éppen ez a problémám az utolsó mondatoddal is, a filmIPAR-nak éppenséggel semmit nem köszönhetünk, azok a klasszikusok még a filmMŰVÉSZET eredményei voltak. (Mint ahogy a most klasszikussá váló filmek is azok)