Fernando írta: ↑2022.07.22. 16:26:32
Nekem kicsit olyan érzésem van az ST-vel kapcsolatban, hogy az első 1-2 évad megfogott egy olyan réteget, akit eleve nagyon vonz a 80-as évek feelingje, mégha nyilván itt a legtöbb esetben giccs és túlzás is, de mégis van akit ez bevonzott. Ez a réteg hype-olta fel olyan szintre ezt a sorozatot, hogy a csordaösztöntől vezérelt emberek mellett még a készítők is elhitték, hogy ez úgy ahogy van jó és izgalmas. Dehogy, totál sablon sztori, kiszámítható, klisés, semmi egyedi nincs benne. Persze vannak jó karakterek, aranyos szálak, 1-2 parádés cgi, de összességében semmi olyan ami kiemelné a többi 15 ilyen sorozat közül. Nyilván a hype nem csak egyoldalú, a Netflix kb ebből az egy sorozatból él meg, kell tolni a marketinget. Ezért is szedték ketté, tovább tartson. Összességében sztem egy laza délutáni beebédelés utáni chillre jó kb az egész.
Nagyjából annyira eredeti mint az innen-onnan vett ötletekből (Hunger Games, Saw) készült Squid Game. Ami meg valóban érne valamit azt kaszálják. Szubjektív de engem érdekelt volna mind a Messiás 2. évada, mint a 81-es archívum folytatása.
Én értem, miről beszéltek, de szerintem az eredetiség fogalmát már abszolút nem úgy kell érteni, mint régen. Az élet szinte minden területén, nem csak a művészetben. Műszaki részlegen milyen új dolgot találtunk fel az elmúlt 30 évben a TV-hez, rádióhoz, számítógéphez, repülőhöz telefonhoz képest, amelyek a semmiből átformálták az életet? Kb semmit, a telefonok kisebbek lettek, aztán nagyobbak és okosabbak, mindig fejlődik a dolog, de olyan rettenetes nagy durranás már nemigen lesz. Vagy az űrutazás, lehet, hogy egyszer ki tudunk költözni egy másik bolygóra, de az is csak egy meglévő technológia fejlődése lesz. Mára már inkább apró részletekben lehet eredetiséget találni. A művészetekben is, hihetetlen nehéz olyan mai filmet, zenét, könyvet, bármit mutatni, mire nem lehetne ráfogni, hogy "hát, de ez ebből meg ebből merítkezett". Max valami nagyon eszement dologgal, de az értelemszerűen soha nem fog nagy közönséget elérni.
A sorozatokat meg eleve nehéz megítélni, mert nagyon kevés az, ami 4 évadon keresztül fenn tudja tartani az eredeti szintet. Van ilyen, de nagyítóval kell keresni. Egy ST esetében, ahol a hangulat és a sajátos horror-fantasy-cukigyerekes-nosztalgikus mix adta leginkább az "újdonságát", vagy a varázsát, azt nem lehet többször újra eljátszani, csak egyszer üt, gyerekek által játszott karakterekkel meg eleve az évek múlásával elkerülhetetlenül kikerülünk abból az első évados buborékból. És azért próbáltak ők megújulni, a 3. évad pl. egy komoly irányváltás lett ezzel a szinte önmagát parodizáló vonallal, van, akinek bejött, van, akinek nem. De a legtöbb sorozat az első 1-2 évadával fogja meg a nézőket, utána meg próbálja megtartani, kiszolgálni ezt a rajongói bázist.
A ST azért szinte egy új műfajt generált olyan értelemben, hogy 2016 után évekig jelentek meg filmek pont ebben a kölykös-retrós-horroros felosztásban. Baromi jól eltaláltak egy piacot, ami hatalmas rétegeket érintett meg, mert mindenki talált magának valamit a mixben, nosztalgiát, horrort, elvágyódást, cukiságot akármit.
A minisorozatokat meg a filmeket én személy szerint sokkal kritikusabban nézem, mert 90-párszáz perc alatt elvárom, hogy a legjobb minőséget rakják le elém, de a komolyabb sorozatokkal szemben jóval elfogadóbb vagyok. Egyébként a Netflix egyik átka, hogy a legtöbb sorozat úgy indul el, hogy nem tudni, lesz-e következő évad. Emiatt meg akarják csinálni úgy, hogy egy évadban is elégséges legyen, de azért akár folytatni is lehessen, és ezért szappanoperásodik el sok, amúgy baromi nagyot ütő sori (13 reasons pl. tipikusan ez). Nem tehetik meg azt, hogy nyomnak egy évadot mondjuk előzmény/világépítéssel (fantasy esetén), és akkor abból sokfelé lehet ágazni később, mert ha nem jön be, kasza.
Ráadásul könnyű mondani, hogy a Messiás milyen jó volt (nem láttam, de érdekel), illetve hogy milyen jó lett volna a folytatás. Mivel nem láttam, csak vakon kérdezem: nem vesztette volna el az eredetiségét? Nem szappanoperásodott volna el? Tinédzserkorom nagyobb sorozatai, a Lost, Heroes... 1, esetleg 2 évadosak voltak, utána meg volt egy iszonyatos zuhanás, irányváltásokkal. Dexter-House pl. sokkal jobban tartották a színvonalat, de az eredetiségüket, bájukat fokozatosan vesztették el. Lehetne sorolni őket. De ha csak 1-2 évad készült volna el ezekből, aztán kasza, akkor sokan sírtunk volna, hogy miért nem folytatták, pedig milyen jó lett volna.
De vissza az ST-hez: a minőség szerintem még mindig nagyon ott van, csak elvesztette a báját, meg 1-2 apróbb hiba még bejött hozzá, amit írtatok is, köztük elkerülhetővel és elkerülhetetlennel. Például azt, hogy a gyerekeknek kell megint megváltani a világot, nem lehetne fapofával előadni negyedszer, úgyhogy ezt palástolandó bele kellett vinni ezt a Bruce Willis filmekre jellemző "Jajj, már megint nekem kell megmenteni a világot" hozzáállást-humort, máshogy nem is lehetett volna, de persze így is erőltetett lett kicsit a dolog, és persze minden ilyen döntéssel, lépéssel limonádésodik a dolog. A 4. évadban pl. elkezdtek utalgatni a jövőre, (pl. internet elterjedése), mint humoralap, csak kb minden időutazással, vagy idejét meghaladó emberkével foglalkozó film, sorozat sűrűn használja ki ezt a fogást, ezért nem túl izgi lépés, csak látszik, hogy nem nagyon lehet mihez nyúlni, amit még nem használtak volna fel.
ter Stegen; Baldé - Cubarsí - Araujo - Koundé; - Christensen - Pedri; Raphinha - Olmo - Yamal; Lewy
