Láttam mostanában néhány filmet, villámkritikák:
The Raid
Aztak...ez hatalmas film! Iszonyatosan szórakoztató volt végig, régen láttam ennyire jól megkomponált verekedéseket úgy, hogy nem effektíve harcművészetről beszélünk. És az a jó, hogy nem is akar mást a film, csak hogy a néző minden második képsornál csak annyit mondjon, hogy what the fuck...és ilyen filmek igenis kellenek.
Ichi the killer
Egy japán film, szintén kimondottan erőszakos, de egyáltalán nem jó. És erről asszem mást nem is érdemes tudni.
Point Break
Ez egy klasszikus, de eddig valahogy kimaradt. Az ex-elnököknek (Johnson, Nixon, Carter, Reagan) öltözött bankrablók zseniálisak, a többi mind felejthető. Szerintem ez egy erősen túlértékelt film.
Find me guilty
Sidney Lumet egyik utolsó filmje, Jack DiNorscio és a new jersey alvilág többi főnökének több, mint hatszáz napon át húzódó bírósági tárgyalását dolgozza fel, amin DiNorscio önmagát védi. Őt egyébként, Vin Diesel játssza, meglepő módon egyáltalán nem rosszul. De a film összességében felejthető.
Frankenweenie
Sokáig húztam ennek a megnézését, mert nem hittem, hogy többet ki lehet hozni a sztoriból, mint ami már kijött a félórás rövidfilmben. Ettől függetlenül nagyon jó film volt, csak kicsit szomorúnak tartom, hogy Burtonnek mostanra már önmagát kell rimékelnie ahhoz, hogy letegyen valami nézhetőt az asztalra.
13 Semester
Ez egy német film az egyetemi életről azzal a csávóval, aki a Napolának is a főszereplője volt (filmklub). De nem nagyon nem jött be, volt egy-két jópofa jelenet, de amúgy nagyrészt untam.
Batman
Az 1966-os. Már láttam nagyon régen, de alig emlékeztem valamire. Nem tudom megmondani, hogy jó-e vagy sem, de az biztos, hogy az első perctől az utolsóig végig röhögtem! Komolyan mondom, már tíz perc után fájt az arcom a röhögéstől és csak kb. másnap reggelre múlt el...
és végül két film, amiket már láttam korábban és csak azért vettem elő őket újra, mert imádom őket (és szerintem itt még nem volt róluk szó)
Office Space, Dazed and Confused
Két iszonyatosan szórakoztató film a kilencvenes évekből két olyan rendezőtől, akiknek az egyéb munkáira is érdemes lenne több figyelmet fordítanom. Linklatertől (Dazed and Confused) láttam már pár dolgot, de a Tape-et meg a Waking Life-ot most tervbe vettem. Mike Judge-tól eddig csak az Office Space-t és az Idocracy-t láttam és mindkettőt bírtam, főleg az előbbit. Viszont most elkezdtem nézni a King of the Hill c. rajzfilmsorozatot tőle, elég jó cucc.