Annak ellenére, hogy nem jött össze most a továbbjutás, amit most letett a válogatott, még nagyobb teljesítménynek tartom, mint a 2016-os menetelést. Az ellenfeleink min. top 10-es, de talán top 5-ös válogatottak voltak. Ahhoz képest minden meccsen partiban voltunk, az első meccsben sem volt benne a 3 gólos különbség, utána mondtam is, hogy a későn beintett les és a flipper gól fogott meg bennünket, utólag még jobban kijött, hogy bizony ezen az EB-n nem voltunk 3 góllal gyengébbek, mint a portugálok.
Ráadásul nem is úgy értük el a bravúrokat, mint a legtöbb kiscsapat, hogy beparkoltuk a buszt, aztán próbáltunk gólt makkolni valahogy, hanem nagyon jó kis támadásokat vezettünk, helyenként tetszetősen játszottunk. A szív és az akarat mellett a taktika is remek volt, tehát a fiúk mellett Rossi előtt is le a kalappal! Ennyit tesz egy jó edző, mert vannak ügyes játékosaink, de ezzel együtt Pintér, Egervári arcokkal szerintem ugyanúgy égtünk volna, mint korábban.
Egy kis szerencsével pedig a továbbjutás is meg lehetett volna....
De ez így fantasztikus volt.
Az utolsó csoportkörös meccsre megnyitották a hispánok a gólcsapot.
Hozzátenném, a szlovák védelem ehhez keményen asszisztált. Jól játszottak a spanyolok, de sokkal jobb védelmeket kell majd feltöriük a támadóiknak.
