Érdekes, de én másképpen láttam. Az első félidő eleje semleges volt, aztán lőttük a gólt és a reál nagyon rákapcsolt. Talán nem is futómennyiségben, hanem intenzitásban voltak jobbak és bizony, ha picit pontosabbak 2-3 góllal mehettek volna szünetre. A szünet után feljavultunk és látszott, hogy a madrid nem tudja tartani az első félidei intenzitást, mi viszont lassan elkezdtük irányìtani a mérkőzést, leginkább a gól után. Jó szerelések, pontosabb labdakihozatalok és helyzetek. Nekem másodszorra megnézve amess2009 írta:kicsit nagyobb rálátással azt is állítom, hogy a meccsel kapcsolatos első "lózungok" nem feltétlenül állják meg a helyüket:
az első félidő: némelyek szerint "lefociztak" bennünket, de mindenki szerint az a félidő a Madridé volt...
miért is? ki lőtte az első gólt?, mennyi volt az eredmény? mindenki azon agonizál, hogy ha zselés kapufája bemegy... nekünk is volt min két gólhelyzetünk, mi van ha azok be mennek?! az én meglátásom szerint valóban volt némi meddő madridi fölény a meccs bizonyos szakaszaiban, min ahogy barcelonai is...!
a másik: a nagy kifáradás?! ez sem igaz. az utolsó másodpercig támadtak!! és volt is helyzetük!!
anélkül hogy bagatelizálnám az erőnlét fontosságát, egyszerűen az a helyzet, hogy ha az egyik csapat támad a másiknak védekeznie kell. aztán az a helyzet, hogy a tartós nyomás kialakításához létszámfölény kell az ellenfél oldalán ettől viszont sérülékeny a saját térfeled... a döntést az hozza meg, hogy adott pillanatban, adott időszakban (mennyi ideig vagy képes fenntartani a nyomást?) melyik szituáció válik hatékonnyá!!
ez látható a klasszikus esetekben: támad, nyom az egyik és (ha nincs eredmény) gólt kap a másik.
csak azt akarom mondani, hogy gyakran a látszat csalóka... egy kapott gól mentális erejét is állandóan fel lehet cserélni...van hogy azt mondják:ki ütötte a csapatot, de van olyan is , hogy feltüzelte a csapatot....(mostanában éppen velünk kapcsolatban is: azonnal válaszolni tudtunk...)
nekem inkább az jön le így a meccs után, hogy két közel azonos erejű és képességű csapat színvonalas izgalmas meccsén a pillanatnyi diszpozició és szerencse döntött. ezt igazolaja az oda vissza eredmény is.
meccset is úgy tűnt, hogy Ancelotti az első félidőre tett fel mindent. Akkor uralták a középpályát és presszionáltak nagyon hatékonyan. Pont ebből adódóan szinte alig volt pontos az előrejátékban a barca. Szóval egy taktika volt, ami végül is a fizikai igénybevétel és a kihagyott helyzetek okán megbukott. A Barcát az dìcséri, hogy ezt átvészelve még gólokat is szerezve fizikálisan végigbìrta és a második félidőben már a saját játékát játszva verve meg a madridot. A mi taktikánkban is benne volt a bukás, de most jól jöttünk ki belőle.