Én kicsit másképp látom ezt a ki milyen stílust játszik.gránit írta: ↑2023.04.14. 20:14:24Az az érdekes, hogy gyakran hallani azt, hogy az angol bajnokság a legerősebb, mert a kisebb csapataik milyen erősek. Miközben azt látjuk, hogy a nemzetközi porond második vonalát is a spanyolok nyerik legtöbbet. A spanyol bajnokság szerintem egyáltalán nem olyan gyenge, a Real Madrid jobban megszenved a kisebb spanyol csapatokkal, mint a nagyobbnak mondott angolokkal. Ők lendületből szeretnek menni, ha betolják eléjük a buszt, szenvednek. Mi általában elvagyunk, ha betolják elénk a buszt, a legtöbbször legalább egyet be tudunk gyömöszölni, és szeretjük, ha végig nálunk van a labda, az ilyen meccseket szeretjük. A Real Madrid ilyenkor szenved, mert nincs területe. Ők viszont erősebbek akkor, ha a másik csapat is nyitottabban játszik, mert nyerni akar. Mi meg ilyenkor veszítjük el a fonalat, ha az ellenfél felveszi a kesztyűt, kevesebbet van nálunk a labda, és nem tudjuk úgy irányítani a mérkőzést, ahogy megszoktuk. Mi egyfajta stílust játszunk, egyfajta játékképben érezzük jól magunkat, de másra nincs forgatókönyvünk, így a stílusütközésekből nem szoktunk jól kijönni..
Én azt látom, hogy a Realnak ( ahogy te is leírtad) kell a terület, ahhoz, hogy gyors kontrákkal alakítson ki helyzeteket, ez az erősségük. Persze tudnak presszingelni is, meg járatni a labdát, ha kell, de mihelyst megszerzik a kapujuk előtt a labdát már 2-3 passzal átfutnak az ellenfél középpályáján és támadják a kaput.
Ezt tolják 90 percen keresztül, mindenki ellen. És a legtöbbször bedarálják az ellenfelet hiába tudják mit fog játszani a csapat. Ezt csináltuk mi is anno 2008-15 között a tiki-takával ( ellenben a mostani "ezer" passzos labdafelhozatallal). Hiába tudták mit fogunk játszani nehéz volt ellenünk is sikeresen játszani.
Ellenben a mai Barcelona nem ezt csinálja, hol 4-3-3, hol 4-4-2, mikor mibe szerelmesedik bele Xavi. Nincs stílusunk. Folyamatosan váltogatja a felállást, amivel szerintem csak rontunk a teljesítményünkön.
Mostanában azt látom, az első félidőben még látszik a taktika mit is akar a csapat, de a második félidőben legtöbbször ad hoc módon építjük a támadásaikat, mintha nem tudná a csapat mit is játsszon.
És itt van a Real erőssége, ami a kupákban doborodik ki igazán. 90 percen keresztül ugyanazt csinálják szervezetten, amitől a legtöbb csapat megrogyik a végén ( vagy már hamarabb). A cserék is tudják mit kell csinálni, és egyből felveszik a ritmust, a pozíciót, amivel frissen egy újabb lökést tudnak adni a csapatnak. Nincs túl taktikázva.
Na ez nálunk nincs meg.
Az egyetlen erényünk, hogy rugalmasabban tudunk alkalmazkodni a ligában az ellenfél taktikájához ( ha letámadnak, ha a buszt tolják be elénk) ezért is vagyunk az elsők.