palesz77 írta:Amúgy ti miért szeretitek a csípős kaját? A durván csípőset meg főleg.. Érzitek normálisan az étel ízét közben egyáltalán?

Nálunk mindenki szereti a csípőset, főleg a férfiak. Az alap, hogy a húslevesbe annyi paprikát karikáztak apám is, meg bácsikám is, hogy vörösödött a fejük - prüszköltek - könnyeztek mindent egyszerre és vigyorogva bólogattak, hogy:"jó a leves"
Úgy 20 éves koromig én sem szerettem a csípőset, aztán elkezdett izgatni a dolog...
Először csak ízlelgettem: egy kis Chio pikáns paprikás chips, kis csípős pfefferóni savanyúság, almapaprika kajához, pizzán, csípős piros arany a szendvicsre...
Aztán 11 évvel ezelőtt külön költöztünk és a saját konyhámban azt és úgy főztem, ahogy én akartam...
Egy kis csípős paprika ebbe - abba
Először mi sem bírtuk különösebben, a hazai hegyes erőssel egész jól elvoltunk és az almapaprikával...
Fokozatosan haladtunk, amikor már nem hatott meg a dolog, emeltük a tétet
Szóval, hogy ne untassalak titeket halálra:
Jól rászoktunk a csípősre. Második éve darálunk magunknak saját erős paprikakrémet, mert a boltban kaphatóak vicc kategóriásak...
Idén először saját termesztésű habanero paprikából készítettük
A habanero már erősnek számít, de még nem annyira, hogy a sajátságos ízét ne lehetne érezni fogyasztáskor...
Sajnos a jalapeno idén nem jött össze, de jövőre az is lesz. Utóbbi nem is a csípősség miatt, hanem azért, mert finom - pizzára, melegszendvicsre rakva, amikor a sülő szalámi, kolbász zsírja kioldja az ízeit... Hmmm
Egyenlőre helyhiány miatt nem tudunk több chili fajtát ültetni, de rajta vagyunk az ügyön...
Nem a biznisz miatt, csak a saját önző céljainkra
