Elképesztő ez a pali. Én miatta szerettem meg a focit és lettem Barcás, és osztom azt a véleményt hogy a Frank éra egy egészen különleges korszak volt. Sokszor ment és megy a matek a baráti társaságban ki a legjobb, de Ronaldinho esetében sose volt kérdés, talán a legtehetségesebb játékos volt. Forintos passzok, elképesztő cselek, közben pedig vigyorog. Mekkora volt a mindenit, régi szép idők.

Sajnálom hogy a Pep érában nem maradt végül, de azt még jobban hogy nem volt még 2-3 év benne a csúcson, de ez amolyan brazil betegség volt mindig is. Elég megnézni a brazil válogatottak akkoriban, milyen nevek voltak ott. Öröm volt nézni azt a vigyort a fején, ő tényleg a játék szeretetéért futott ki a gyepre, vérében volt a labdarúgás. Az pedig hogy a madrid állva tapsolta, mindent elmondd milyen évek voltak azok. Örülök hogy láthattam a mestert!