Offtopic

[Barca_10]

Nálam középsuli után kezdődött csak el a jobb élet, ahogy kijöttem a UK-ba, addig mélyen voltam hála anyámnak és nevelőapáimnak. Itt viszont egy átlag brit-életszínvonalat sikerült kialakítani egyedül, miután lett párom anyagilag méginkább megerősödtünk. Otthon maradt barátaim/ismerőseim fele ennyit nem keresnek és van köztük menedzser is.
Lehet ez önzőség de én nem szeretek lemondani sok dologról, jobban szeretem magunkra fordítani a szabadidőt és a megkeresett pénzt. Csak azért nem akarok gyereket hogy idősebb koromban ne legyek egyedül.

Más.: utóbbi időben újra elkezdtem focizni egy társasággal és ha nem is meglepődve de tapasztaltam hogy közel sem bírom úgy mint pár éve. 40 perc alatt úgy kifulladok mint Busquets egy sprint után pedig spórolok az energiámmal. Mivel lehetne javítani a kondin? Nem profi a futball, akikkel játszom sem azok, de zavar hogy nem bírom úgy mint anno. Rátett erre a 10 évnyi cigizés is persze, és a viccesebbet sem vetem meg, de ismerek embereket akik láncdohányosok és meg sem kottyan nekik 1 óra foci.

[Nero.]

Gyerek témához hozzászólva Nero álláspontját képviselem. Jelenleg 24 vagyok, külföldön élek, párom is van. 2 éve alkotunk egy párt, együtt is élünk, ő időnként pedzegeti a gyereket és házasságot, nyílván nem azonnal, de idővel. Én nem érzem magam “késznek” az ilyen felelősségre. És ahogy gondolkodom róla nem hiszem hogy valaha is kész leszek rá. Egyszerűen túl jól érzem magam így. Utazgatunk, járjuk a világot, és a számlákon kívül nincs más felelősség.
Nem tudom mennyire befolyásolja a világnézetem a rossz gyermekkor és traumák, nyílván eléggé, lehet ezért sem érzem azt hogy szükségem lenne gyerekre.

Ebbe valószínűleg hasonlítunk, mert bár 16-18 éves koromig kifejezetten szép és jó gyerekkorom volt, középsuli után elég nagy lejtmenetet vettek a dolgok ráadásul én is elkallódtam és pénzem se volt semmi. Most viszont a korosztályomhoz képest bőven átlag feletti élet színvonalon élek, és ezt a pénzt szeretem magamra költeni. Lehet hogy ez kicsit önző gondolkodás, de jelenleg most csak saját magamnak élek. Egy gyerek súlyos milliók, rengeteg idő, rengeteg lemondás, rengeteg türelem stb. stb.

Ezzel kapcsolatba még megváltozhat a gondolkodásom, az viszont 99% hogy soha nem fogok megházasodni. Max. akkor ha valami milliárdos lányát venném el

[recrea]

Gyerek témához hozzászólva Nero álláspontját képviselem. Jelenleg 24 vagyok, külföldön élek, párom is van. 2 éve alkotunk egy párt, együtt is élünk, ő időnként pedzegeti a gyereket és házasságot, nyílván nem azonnal, de idővel. Én nem érzem magam “késznek” az ilyen felelősségre. És ahogy gondolkodom róla nem hiszem hogy valaha is kész leszek rá. Egyszerűen túl jól érzem magam így. Utazgatunk, járjuk a világot, és a számlákon kívül nincs más felelősség.
Nem tudom mennyire befolyásolja a világnézetem a rossz gyermekkor és traumák, nyílván eléggé, lehet ezért sem érzem azt hogy szükségem lenne gyerekre.

Fiatal vagy még nagyon, azért.

Amúgy egy nő két dolgokért bármit meg tud tenni...hogy ne legyen gyereke, meg hogy legyen, szóval majd ő eldönti, h lesz-e vagy sem

[Barca_10]

Gyerek témához hozzászólva Nero álláspontját képviselem. Jelenleg 24 vagyok, külföldön élek, párom is van. 2 éve alkotunk egy párt, együtt is élünk, ő időnként pedzegeti a gyereket és házasságot, nyílván nem azonnal, de idővel. Én nem érzem magam “késznek” az ilyen felelősségre. És ahogy gondolkodom róla nem hiszem hogy valaha is kész leszek rá. Egyszerűen túl jól érzem magam így. Utazgatunk, járjuk a világot, és a számlákon kívül nincs más felelősség.
Nem tudom mennyire befolyásolja a világnézetem a rossz gyermekkor és traumák, nyílván eléggé, lehet ezért sem érzem azt hogy szükségem lenne gyerekre.

[Varatrix]

Csak az utolso mondathoz:
Ket normalis ember kozott ez is csak megoldodna siman. Eladjak a hazat es feleznek.

Fú ez szerintem így baromi egyszerűen hangzik, és szeretném hinni, hogy így működik a világ, és így tennének az emberek...Bárcsak

De nem biztos, hogy a házat tényleg felesben vettétek, vagy fizettétek a hitelt. Kifizetett bútorokat, edényeket, bicikliket, autókat nem tudtok ketté vágni. Eladni visszás, hiszen az értéke jócskán csökkent.

Vannak olyan emberek, akik simán kezelik ezt, de ha harag is van valamelyik oldalon legalább, akkor ez gyorsan eszkalálódik odáig, hogy ügyvéd, és békéltetés szükséges....

[MQuCsabi]

Csak az utolso mondathoz:
Ket normalis ember kozott ez is csak megoldodna siman. Eladjak a hazat es feleznek.
csak ugye ilyenkor jon az, ha mar a rossz kapcsolatba jott gyerek is, stb.
Vagy rajon az asszony, h9gy nem ilyen lovat akart es kifordul magabol es ott tesz keresztbe volt uranak, ahol csak tud. Persze biztosan van forditott helyzet is.
mig bankban ugyfelekkel foglalkoztam nem egy ilyen eset volt akar 10 20 ev hazassag utan is, ami elvileg szerelemre epult, a vegen ki akartak csinalni egymast.

[LG]

Ilyenek régen is voltak, de manapság azért nem olyan bonyolult a kapcsolattartás az interneten, mint 20+ évvel ezelőtt, ilyen szempontból szerintem könnyebb megélni ezt a forgatókönyvet manapság, mint eddig bármikor, bár tapasztalatom nincs ilyen sztorival.

Volt régen is, de azért kevesebb. Az internet pedig valóban segít, de egyrészt nem csak ad, hanem el is vesz. Pl. régebben a Ki az a ribanc, akinek a képét lájkoltad? kérdések nem okoztak kellemetlen csetepatékat. Megjegyzem, gúnyoljuk a nőket, de láttam én már férfiakat is ennél kisebb dolgokért féltékenységi jelenetet rendezni. Aztán van még sok egyéb buktatója az internetnek.
Másrészt a személyes találkozás élményét nem tudja visszaadni. Ez pedig egy párkapcsolatnál kardinális dolog! De személyes tapasztalatból mondom, hogy még a barátságokban is fontos dolog. Voltak, vagy talán mondhatom azt, hogy vannak olyan barátaim, akik messzire kerültek tőlem, és hiába beszéltünk interneten, telefonon keresztül sokat, már nem volt ugyanaz, ellaposodott az egész, és idővel aztán egyre kevesebbet kerestük egymást. Ellenben azokkal, akikkel legalább néhány hetente össze tudunk jönni egy kocsmázásra, töretlen a dolog.

És ha már felelősségteljesség: szerintem pont ennek hiánya okoz ennyi rossz kapcsolatot. Mert 1-2 év után már zsebben az ékköves gyűrű, miközben mondjuk az amúgy is rövid kapcsolatból, mondjuk csak 1 éve élnek együtt. Nem is igazán ismered még azt az embert, akivel leélni készülsz az életedet.

Ezzel maximálisan egyetértek! Egy kapcsolat elején mindkét fél a jobbik oldalát mutatja, így az esetleges problémáknak gyakran idő kell, hogy felszínre jöjjenek. Az összeköltözés jó próba lehet, de ott is kell várni, mert lehet egy darabig a nagy boldogság hatására szemet hunyok a másik idegesítő szokásai felett, de aztán eljön az idő, amikor már muszáj szóvá tenni. Aztán ilyenkor jön az, amit te is említettél, hogy mennyire vagyunk kompromisszumkészek, toleránsak. Önző seggfejek leszünk, és elnyomjuk a másikat, vagy meghunyászkodó papucsok? Vagy megtaláljuk az arany középutat, ami mindkét félnek jó? Létezik egyáltalán ilyen? És mi van akkor, ha hiába dolgozunk a kapcsolatért, mégsem fog működni, és már nem marad idő mással újrakezdeni?
Nehéz dolgok ezek. Én mindenesetre csak nagyon óvatosan mennék bele komolyabb dolgokba valakivel. Pl. ismerősem körében én is látok olyan eseteket, amikor viszonylag rövid időt után vesznek közös házat/lakást. Szurkolok nekik, hogy jól sikerüljön természetesen, de ha mégsem jön össze, iszonyatosan kellemetlen helyzetek születhetnek belőle.

[Varatrix]

...

Érdekes, és igaz felvetés. Az Én tapasztalataim szerint ebben az esetben, még ha szét is esik a család, azért ember lesz a gyerekből. Akinek ilyen fajta munkát végez az apja, abból rendszerint sikeres felnőtt válik. (Ez az amit a saját környezetemben láttam.) Elvált szülők is nevelhetnek jól egy gyereket. Én ilyen háttérrel rendelkező embereket, inkább biztatnék gyerekvállalásra.

Az "átlagot" azonban szerintem nem ez példa reprezentálja. Sokkal bagatelebb dolgokon csúsznak el a kapcsolatok.

Volt nemrég valahol egy cikk erről, hogy a jobban kereső, tanult emberek sokkal több feltételhez kötik a gyerekvállalást, mint az iskolázatlanabb, nehezebb körülmények között élők. Furán hangzik, de az Én olvasatomban ez valahol azt jelenti, hogy ha már ennyi aggálya van az embernek, akkor készen áll rá. Elvégre, az fél ennyi dologtól, aki képes végig gondolni a buktatókat, tehát egy felelősségteljesebb ember.

És ha már felelősségteljesség: szerintem pont ennek hiánya okoz ennyi rossz kapcsolatot. Mert 1-2 év után már zsebben az ékköves gyűrű, miközben mondjuk az amúgy is rövid kapcsolatból, mondjuk csak 1 éve élnek együtt. Nem is igazán ismered még azt az embert, akivel leélni készülsz az életedet.

Baromi nehéz téma, számtalan aspektussal! Talán estig tudnék írni arról, hogy milyen gondolatok vannak a fejemben, milyen dolgok árnyalják az általam helyesnek vélt hozzáállást, és a végén úgy is csak nagypapa koromra derül ki, hogy tudtam e bármit a jó kapcsolatokról.

[davi10]

Gondoljunk a fiatal hölgyre. Aki nagyon sokan van egyedül otthon a gyerekkel, talán nincs is segítsége. Tudja, hogy a párja miattuk dolgozik, de a nehéz helyzetekbe mégis érezheti azt, mintha cserben hagyta volna. Ráadásul ott van a testi szükségletek is... mondjuk amikor 2 héten keresztül nincs otthon a párja, talán feltűnik neki, hogy a szomszéd srác mennyire helyes és kedves, a gyerekkel is milyen szépen tud bánni. Amúgy is, mint csinálhat a párja több száz (vagy akár több ezer) km-el arrébb? Ő vajon hűséges maradt-e mindeddig?
A férfi pedig ugyanígy gondolkodhat, amikor egy sikeres üzletkötést megünnepelnek egy bárban, és gyönyörű nő el akarja éppen csábítani.

Ilyenek régen is voltak, de manapság azért nem olyan bonyolult a kapcsolattartás az interneten, mint 20+ évvel ezelőtt, ilyen szempontból szerintem könnyebb megélni ezt a forgatókönyvet manapság, mint eddig bármikor, bár tapasztalatom nincs ilyen sztorival.

[LG]

Részben egyetértek, ahogy írtam is, a mentalitással, gondolkodással is baj van.
De mondok egy példát: van egy fiatal pár, tegyük fel, hogy már van gyerekük. A férfi lehetőséget kap egy nagyon jól fizető állásra, ráadásul olyan munkával, amit szívesen csinál, de az az ára, hogy rendszeresen kell részt vennie külföldi üzleti utakon. A régi munkájával az újnak csak a töredékét keresi, utálja csinálni, és más lehetősége nincs is most egy jobb állásra, csak amit előbb említettem. Szinte biztos, hogy elválalja, és nem feltétlenül önzőségből, lehet, hogy pont az lesz a legfőbb érv, hogy ezzel a szerelmének és gyermekének alapozhat meg egy jobb életet. Valószínűleg a nő is támogatni fogja, hogy vállalja el az állást.

Tehát kialakult egy nem éppen ideális helyzet a családi élet szempontjából, és úgy gondolom, a példám nem elrugaszkodott a valóságtól, hanem sokan járnak hasonló cipőben. Kezelhető a dolog, működhet így is kapcsolat, láttam már erre is példákat. De az ellenkezőjére is, mikor sok a távollét megmérgezi az egészet. Gondoljunk a fiatal hölgyre. Aki nagyon sokan van egyedül otthon a gyerekkel, talán nincs is segítsége. Tudja, hogy a párja miattuk dolgozik, de a nehéz helyzetekbe mégis érezheti azt, mintha cserben hagyta volna. Ráadásul ott van a testi szükségletek is... mondjuk amikor 2 héten keresztül nincs otthon a párja, talán feltűnik neki, hogy a szomszéd srác mennyire helyes és kedves, a gyerekkel is milyen szépen tud bánni. Amúgy is, mint csinálhat a párja több száz (vagy akár több ezer) km-el arrébb? Ő vajon hűséges maradt-e mindeddig?
A férfi pedig ugyanígy gondolkodhat, amikor egy sikeres üzletkötést megünnepelnek egy bárban, és gyönyörű nő el akarja éppen csábítani.
Innen pedig többféle befejezést is kigondolhatunk, lehet happy end is a vége. Csak arra akartam rámutatni, hogy egy ilyen kapcsolatban sok a csapda, amelybe könnyű beleesni. Még akár tök rendes fiúknak, lányoknak is.

[Varatrix]

Amit még megjegyeznék, hogy a modern életmód... Nincs időnk egymásra, nem vagyunk elég türelmesek egymással, és ennek ez a nagyon szomorú következménye.

Személyes vélemény, és lehet, csak Én nem élek ugyanabban a modern, "rohanó" világban, de ezt szófordulatot elítélem, és nem is értek egyet vele. Olcsó kifogásnak tartom, persze mindig van kivétel. Elnézést, aki napi 12-16 órát dolgozik, de azért nagy átlagban nem dolgozunk többet, mint a szüleink, vagy a nagyszüleink. Kínos, de talán kevesebbet is.

Ami felgyorsult, szerintem az információ, nem a világ úgy an block. Illetve a fejlődés is gyorsult, de attól, hogy új laptopot adnak ki minden nap, nem jut kevesebb időm a családomra. És nyilván kifogás lehet, hogy "de lépést kell tartani", ezért sok információt kell gyűjtenem, el kell olvasnom, hogy mi merre fejlődött az elmúlt hetekben/ napokban, de az én észrevételem inkább az, hogy haszontalan információkat gyűjtünk. Jobban pörög az insta, meg az fb, mint a tech cikkek, meg a politika.

Rengeteg időt töltünk olyan dolgokkal, amik amúgy is csak szorongáshoz vezetnek, és így persze, hogy türelmetlenebbek vagyunk a családunkkal.

Nem túlszaporítva, úgy gondolom, hogy az "Én időt" növeltük meg a felmenőinkhez képest, és nem figyelünk oda megfelelően a kötelességeinkre, és a kapcsolataink minőségére.

A kapcsolatban szintén dolgozni kell, a másikért, és néha le kell mondanod arról amire Te vágsz az adott pillanatban. Viszont úgy gondolom, hogy ha jó a kapcsolatod, akkor úgy fogod érezni, hogy megéri áldozatokat hozni.

A "világ" keze benne van, de mi harc nélkül adtuk meg magunkat!

[LG]

Én még a gyerekes témához szólnék hozzá. Nekem még nincs, szeretnék, de nem mindenáron. Ahogy már írtátok előttem, először is kell egy anya, de a párválasztás szintén olyan dolog, amit nem szabad erőltetni. Főleg, ha már komoly, akár életre szóló kapcsolatban gondolkodunk.

Az ember társas lény, a legtöbben, így én sem szeretem a magányt. De úgy gondolom, jobb magányosnak lenni, mint egy rossz kapcsolatban élni. Én úgy veszem érte, hogy a legtöbb ember úgy keres párt, hogy megpróbálja felszedni a környezetében a számára legideálisabbnak tűnő nőt/férfit, szerencsés esetben ugye az ellenkező neműt. Ezzel az a baj, hogy ha valaki egy adott közösségen belül a legjobb, lehet, hogy még így sem jó pár az illetőnek, és érdemesebb lenne még várni, vagy szélesebb körben körülnézni. De sokan annyira kapcsolatfüggők, hogy erre képtelenek, inkább rendre belefutnak rossz kapcsolatokba, minthogy alaposabban választanának maguknak megfelelő párt, mert ezzel vállalni kéne esetlegesen a hosszabbtávú egyedüllétet. Pedig a rossz kapcsolatokban az érzékenyebbek sérülnek, vagy akár tönkre is mennek mentálisan. Néha pedig az ilyen kapcsolatokból is születnek gyerekek...

Szóval én abszolút családcentrikus ember vagyok, de családot tervezni tényleg csak felelősségteljesen lehet. Vagy így, vagy sehogy. Túl sok tönkrement családot, életet láttam már ahhoz, hogy ezt a következtetést levonjam.

Amit még megjegyeznék, hogy a modern életmód, mentalitás sem segíti a családalapítást, illetve a harmonikus családi életet. A 21. században brutálisan megnőtt a válások és a csonka családban élők száma. Nincs időnk egymásra, nem vagyunk elég türelmesek egymással, és ennek ez a nagyon szomorú következménye. Szerencsére ellenpéldák is vannak azért szép számmal, amelyek mutatják, hogy még mindig lehet boldog családi életet élni. Tehát én buzdítok mindenkit, hogy szaporodjon és sokasodjon! De csak akkor, ha megvannak hozzá az ideális körülmények, elsősorban a szerető, gyermeknevelésre alkalmas szülők. Ahogy írták már előttem, sajnos nem mindenki alkalmas szülőnek, és még mindig jobb, amikor az ilyen személy erre rájön, és inkább nem vállal gyereket. Kellenek az anyagiak is, erről szintén írtatok előttem, nem kell luxusban élni a gyereknek, sőt, ez akár negatívan is hathat a személyiségfejlődésére, de az alapvető szükségleteit ki kell tudni elégíteni.
Aztán amin elcsúszhat még a dolog, amit Recrea írt: közbeszól az élet, sor, Isten, karma, ki miben hisz. Pl. mégsem találjuk meg az igazit. Erre az esetre mondom én azt, hogy még mindig jobb, mintha egy rossz kapcsolatból született volna gyerekünk.

[Nero.]

Nem tudom, hasonlítsd össze. Általában az ilyen utazások 2 hét/4-5 csillag/all inclusive 300-450 ezer/fő körül szoktak menni.

Köszönöm,király vagy.


Tényleg a legkorrektebb a neckermann lesz.
Esetleg ha valakinek van tapasztalata hogy Tenerife vagy Gran Canaria azt szívesen olvasnám.

Facebookon nézz bele az utazó majom csoportba, ott sok tapasztalt utazó van. Egyébként szerintem Kuba nagyjából ugyanez az ár, én a helyetekbe inkább oda mennék. Egyszer volt szerencsém ott lenni, számomra kérdés nélkül a világ legszebb helye.

Utazási irodával csak akkor foglalj ha csak a pihenés/koktélozgatás a cél. Ha inkább mászkàlnátok ide-oda akkor jobb ha magatoknak szervezitek, egyáltalán nem bonyolult.

[miro.]

Nem tudom, hasonlítsd össze. Általában az ilyen utazások 2 hét/4-5 csillag/all inclusive 300-450 ezer/fő körül szoktak menni.

Köszönöm,király vagy.


Tényleg a legkorrektebb a neckermann lesz.
Esetleg ha valakinek van tapasztalata hogy Tenerife vagy Gran Canaria azt szívesen olvasnám.

[Nero.]

Nem tudom, hasonlítsd össze. Általában az ilyen utazások 2 hét/4-5 csillag/all inclusive 300-450 ezer/fő körül szoktak menni.

[miro.]

Repjegy skyscanner.com
Szállás Booking.com

Én mindig így csinálom, mondjuk én Thaiföldre szoktam járni.
Lehet neked egy all inclusive csomag jobban megérné mondjuk a Neckermannal

Sokkal drágább ha utazási irodával csináljuk?

[csababarca]

Skyscanneren, meg úgy általában ilyen oldalakon ajánlott a privát böngészés használata.
5-10ezer különbségek lehetnek.

Csak egy tipp.

[Nero.]

Kicsit más:

Nyaralást ki hol néz,esetleg foglal előre?
Melyik oldal szerintetek a legjobb ?
Kanári szigeteken gondolkozunk a legjobban.

Repjegy skyscanner.com
Szállás Booking.com

Én mindig így csinálom, mondjuk én Thaiföldre szoktam járni.
Lehet neked egy all inclusive csomag jobban megérné mondjuk a Neckermannal

Gyerek kérdésben meg recreánál lehet az igazság, elosszor kellene találnom egy normális bigét, bár jelenleg kapcsolatot se akarok.

[miro.]

Kicsit más:

Nyaralást ki hol néz,esetleg foglal előre?
Melyik oldal szerintetek a legjobb ?
Kanári szigeteken gondolkozunk a legjobban.

[visca el barca]

En 38 vagyok, parom 42, neki van egy 16 eves fia. Nyaron jutottunk el oda h sajat lakas, jelenleg ezerrel dolgozunk a babaprojekten.

[recrea]

Szerintem addig egy férfiben nemigen merül fel a gyermek gondolata, amíg meg nem látja egy nőben az anyát/feleséget/társat/gondoskodót, nevezzük akárhogy is.

Én imádom a gyerekeket és szeretnék is, más kérdés, h az eddigi 35 év nem eszerint alakult, az élet elég sok tervet felülír

[csababarca]

Most szüleimnél lakunk párommal, nem egészséges a helyzet hosszútávon, nem szeretnék oda gyereket csinálni.

Én így értettem az anyagi oldalát, hogy ha lakhatásilag függetlenedek (ami az anyagiakon múlik), akkor lesz gyerek.
Nem arról beszéltem hogy 40ezer egy havi pelenka adag, vagy tápszer stb. és ezek a plusz költsègek nem férnek bele.

Kicsit félre lett értelmezve az anyagi dolog itt.

[MQuCsabi]

Mindenképp Cseri álláspontján vagyok én is. A gyerek nem abba "reccsen meg", ha nem Hawaii-n vagy esetleg Horvátországban nyaral minden évben, hanem abba, ha nem kap törődést, figyelmet, szeretetet. Egyébként a párommal elég sokat beszélünk is erről, mert néhol mások az elképzeléseink az eltérő gyerekkor miatt.

Én 30 éves leszek áprilisban, ha addig ki nem csinál a két kisgyerek
Teljesen egyértelmű, hogy hatalmas felelősség és azért, mert "kötelező"-nek érzed, ne vállalj soha. Egyértelmű, hogy olyannak kell vállalni, aki nem érzi tehernek és olyannal kell vállalni, akivel egy hajóban eveztek. Nem kell egyformának lennie a két embernek, de egy felé tartsatok, a célok legyenek közel azonosak.
Egyébként ez a két nemnél teljesen más. Te férfiként még 40 évesen sem leszel elkésve, kérdés, hogy találsz-e majd olyan kiscsajt, aki meg neked szeretne szülni Mert egy nőnél meg ketyeg az óra, egészségügyi szempontból is jó, ha húszon évesen túl vannak a szülésen.

Visszatérve a gyerekekre, én a jelenlegi kettőt úgy nevelem, hogy nem sajátok és még így is rengeteg örömöt adnak a nyilvánvaló kötelező idegeskedéseken kívül. Összességében bőven plusszosra jön ki a mérleg (kivéve anyagilag). Emellett pedig szeretnék saját gyereket is, reméljük hamarosan összejön, mivel nekem fontos, hogy a génjeim és az értékrendem, nem utolsó sorban a nevem tovább örökítsem.
Lehet szemtimentális vagy hülyeség, ezt mindenki eldöntheti magának szerintem. Nekem van olyan nő ismerősöm, aki 40 elmúlt és nem is szeretne gyereket. Kérdeztem, beszéltünk őszintén is róla, nem vágyik rá, tényleg nem.
Szerintem nem is mindenkinek való, így erőltetni teljesen felesleges. Azt sem értem, aki szerint az ilyen emberek nem lehetnek jó emberek. Régen én is úgy gondoltam, hogy tiszta hülye, aki nem akar. De, ha mindenkinek lenne elég töke bevallani magának, hogy nem képes felnevelni tisztességgel egy gyereket, akkor jóval kevesebb sérült ember rohangálna az utcán. És ez nem CSAK pénz kérdése.

A témáról könyvet lehetne írni, összegezve annyi, ha csak az anyagiak miatt nem vállaltok, akkor gondoljátok át újra meg újra. Ha viszont az anyagiak csak egy kifogás, mert nem meritek, nem vagytok képesek rá stb, akkor meg lehet hagyni kell az egészet.

Ui.: Támpontként: Nálunk egy 5-es és egy jövőre elsős gyerek van jelenleg, minden hónap mínusz 50e-vel kezdődik. Ez csak az ovodai és iskolai fix költségek. Úgyhogy nyílván 150ezerből ezt nehezebb kihozni, ott komolyan matekozni kell, de szerintem egy KSH átlag vagy kicsivel fölötte már bőven megoldható, ha csak az anyagiakat nézzük.

[Cseri]

Két csodaszép Kislányom van és remélem lesz majd harmadik is 35 voltam amikor a nagyobbik született, novemberben volt 4. Tudom ez a világ a pénzről szól, de a gyerek egy dolgod kér a szüleitől, hogy szeressék, a többi az rólad szól. A jó családi hátterű (jelentsen ez bármit is) gyerekek is k. rvára lehetnek elhanyagoltak. Legyetek (elég) jó apák, többet fog érni mint a világ összes pénze.

[geridoss]

27 vagyok, én is külföldön élek. Nekem sem téma még amúgy, bár én már most szeretnék is meg nem is. Tudom, óriási felelősség, még nem érzem magam késznek erre, ráadásul viszonylag későn kerültem bele a munka vérkeringésbe (2016-ban diplomaztam), így még anyagilag sem érzem úgy, hogy itt az ideje. Meg persze nem ártana hozzá egy második, lehetőleg nőnemű személy

Egyébként manapság el van tolódva rendesen, ilyen idős korában apum épp a másodikat várta. De az ismerőseim körében is nagyon ritka az, hogy valakinek már gyereke van ilyen idősen, főleg aki egyetemen vagy főiskolán továbbtanult, ugye a 3-5 év csúszás miatt.