Kellett néhány nap a felocsúdáshoz, megemésztéshez, kijózanodáshoz. Az hogy a klub egyik ha nem a legnagyobb legendája ilyen módon távozzon.. erre nincsenek szavak, tudtam hogy gáz van, de hogy ekkora?! Köszi Bartó, te utolsó tróger fsz... Az hogy a psg-hez távozik, ha a szívére teszi mindenki a kezét ezt tudni lehetett, ez valahol üzlet, ilyen irányba halad a világ sok-sok éve, hogy giga csapatokat hoznak létre és egy ilyen giga csapatnál nincs pénzügyi probléma, na ez is egy döbbenetes szempont, a pénz semmit sem old meg, közben pedig mégis. Leonak azt kívánom, így a 34.-ben, hogy focizzon utoljára egy nagyot, élvezze a játékot, mert akkor nekünk is mosolyt csal az arcunkra. Hátborzongató érzés belegondolni, hogy láttam az első pályára lépését, az első sérüléseket, akkor még a nagy kedvenc Ronaldinho oldalán, átvéve a stafétát, majd azt a csendet amit az elkápráztatással ért el majd az örömujjongást. Köszönöm a mindenhatónak hogy részese lehettem ennek, még ha a tv előtt egy fotelben ücsörögve, vagy reggel gimnáziumba igyekezve osztálytársakkal megbeszélve a hétvégi meccseket hogy Leo megint mekkora showt adott és azon filózni hogy ez a pali tényleg ember, vagy egytemen vizsgára készülés mellett kiengedni a fáradt gőzt és egy hangulatos kocsmában megnézni a hétközi bl mérkőzést, vagy szimplán elmenekülni a hétköznapi gondok elől és leülni minden hétvégén megnézni a rangadót, örömben-bánatban, tartozni egy közösséghez egy csapathoz, magunknak érezve a sikert, kudarcot, látni a Pep féle dream team-et, óriási egy utazás volt ez.. hátborzongató... bár most szomorúság tölt el, mert valami véget ért, de egyben az egyik legszerencsésebb embernek gondolom magamat, hogy láttam Messi utazását, mert ez egy egészen elképesztő utazás volt. Köszönöm Leó, elképesztő volt!