De la Fuente eddig nálam megy a legirritálóbb edző/szövetségi kapitány címért, Barcelona-drukkerként pláne. Az még hagyján, hogy nemigen van tekintettel a játékosunkra, de olyan vérlázítóakat tud utána erről nyilatkozni, hogy szekunder szégyenérzetem van tőle.
Gavi sérülése előtti interjúja, mikor pihentetésről kérdezték:
"Gavi is hyperactive. He never wants to stop. The good players never rest. They are good players precisely because of that, they can deal with the high rhythm of games".
Aztán megsérült
Yamalról is hasonlóakat nyilatkozik, most pl ezt:
"If you have Lamine for 70 matches, he will participate in them. I only have him once a month; I don't think the responsibility of resting him or not lies with the national team, but rather with those who spend most of the time with him."
Amúgy persze, nekünk is jobban kéne bánnunk vele (el is kezdtük kicsit), de ja, majd szépen pihentetjük, hogy az általunk fizetett, általunk felépített akadémián saját fizetett scoutokkal beszervezett általunk kinevelt játékos a pro bono nemzetközi szolgálataira csúcsformába legyen és az ottani szövetségi kapitánynak ne kelljen.

Főleg, hogy nekünk a keretünk véges (ffp szorításokkal extrán, de amúgy is), az övé meg végtelen.
És mindezt egy NL-ben, ami tippre még az erősen rozsdás LL-nak is töredéke lehet nézettségben, érdeklődésben, fontosságban.
És korábban is voltak már hasonló nyilatkozatai.
ter Stegen; Baldé - Cubarsí - Araujo - Koundé; - Christensen - Pedri; Raphinha - Olmo - Yamal; Lewy