2006.09.21. 09:46:13
Fedélzeten elhangzott pár figyelmes mondat
Gondunk lesz rá, hogy legyen dohányzó részleg is ezen a gépen, addig is akinek muszáj rágyújtania, kérem, keresse meg a személyzet egy tagját, és majd az kikíséri a szárnyára.
A mosdókban tilos a dohányzás! Akit rajtakapunk, annak azonnal el kell hagynia a gépet.
Ha leesne a kabinban a légnyomás, akkor a fejük fölötti rekeszekből automatikusan oxigénmaszkok ereszkednek le. Fejezzék be a sikoltozást, ragadják meg, és helyezzék a maszkot az arcukra. Ha kisgyermekkel utaznak, előbb saját maszkjukat rögzítsék, utána az övét. Ha két kisgyerekkel utaznak? Döntsék el, melyiket szeretik jobban.
Míg a szeretőnket ötvenféle módon hagyhatjuk el, addig a repülőgépet csak négyféle módon.
Az üléspárnák fennmaradnak a vízen, ezért vízre történő kényszerleszállás esetén vegyék magukhoz, a jókívánságainkkal együtt.
Leszálláskor:
Aki utoljára száll ki a gépből, annak kell kitakarítania.
Kérjük vegyék magukhoz minden holmijukat, mielőtt elhagyják a gépet. Ami itt marad, azt igazságosan szétosztjuk a légiutas-kísérők között. FONTOS, hogy gyermeket, feleséget ne felejtsenek itt!
Pilóták mondták:
Örülünk, hogy nekünk vannak a legjobb légiutas-kísérőink... Sajnos pillanatnyilag egy sincs itt közülük.
Elértük az utazómagasságot, mindjárt kikapcsolom az "öveket becsatolni" jelzést. Szabadon mehetnek, ahova akarnak, bár ha kérhetem, maradjanak a gép belsejében, amíg le nem szálltunk... odakint egy kicsit hideg van - mínusz 50 fok -, meg aztán, ha a szárnyon járkálnak, az nagyon zavar a vezetésben.
A fogadó reptéren 25 fok van, némi szakadozott felhőzettel, amit megpróbálnak összefércelni mire odaérünk.
A Southwest Airlines járatán hangzott el egy nagyon kemény leszállást követően egy utaskísérőtől:
- Ez jó nagyot szólt, sejtem is, hogy mit gondolnak. De meg kell mondanom, hogy nem a légitársaság hibája volt, nem a pilóta hibája volt, nem is az utaskísérők hibája volt... ez a ... beton volt!
Az American Airlines egyik texasi Amarillóba tartó járatán, egy rendkívül szeles napon az elemekkel keményen küzdő kapitány, úgy tette le a gépet, hogy az belereccsent. A légiutas-kísérő a szokásos selymes hangon:
- Hölgyeim és uraim, üdvözöljük önöket Amarillóban. Kérjük, maradjanak ülve bekapcsolt övekkel, amíg a kapitányúr a kijárathoz gurítja a gépünket, illetve ami még megmaradt belőle!
Egy másik dobálós leszállás után ezt hallhatták az utasok:
- Kérjük, maradjanak a helyükön, amíg a géppel Kenguru kapitány a terminálhoz szökdel.
A pilóta keményen odaverte a hajót a betonhoz. A légitársaság szabályzata szerint az első tisztnek az ajtóhoz kell állnia, és mosolyogva ismételgetni a kiszálló utasoknak: Köszönjük, hogy társaságunkkal repült. Már mindenki kiszállt, kivéve egy kis, idős hölgyet bottal a kezében.
- Fiam, kérdezhetnék valamit?
- Parancsoljon, asszonyom
- Mi történt? Leszálltunk, vagy lelőttek bennünket?
- Hölgyeim és uraim - szólt a kapitány -, a járat késve indul tovább, ha óhajtják, kinyújtóztathatják a lábukat a váróteremben.
Az utasok kiszálltak, csak Ray Charles maradt a fedélzeten. Az előzékeny kapitány tőle is megkérdezte, nem óhajt-e járni egyet.
- Nem, köszönöm, de nagyon hálás lennék, ha a kutyámat kivinné egy rövid sétára. A kapitány udvariasan elvitte a kutyát sétálni. Szemtanúk szerint, órákba telt, mire az utasokat sikerült rávenni, hogy visszaszálljanak a gépbe, miután látták, a kapitányt napszemüvegben, vakvezető kutyával sétálni.
A gép már jó hosszú ideje felszállási engedélyre várt, amikor a kapitány végre felvette a mikrofont, és megszólalt:
- Elnézésüket és egyben megértésüket kérem a késlekedésért, de sajnos elromlott az a gépünk, amely a ... csomagjaikat szokta megnyomorgatni, úgyhogy ezt most a földi személyzet kézzel kénytelen csinálni.
:D
Bex@rok... 
