varga tamás írta:Zozzy %: megfogalmaztad a lényeget, és büszke vagyok Rád, és mindenkire, aki hasonlóképp gondolkodik. Mert, igenis vannak fontos dolgok az ember életében, vannak dolgok, amikért élni érdemes. Én 30 éves vagyok, és én is sírtam már Barca-meccs után - lehet, h sokan hülének néznek, de vállalom. Számomra Barca-drukkernek lenni egy életérzés, egy kegyelmi állapot. Tudni, hogy van egy nagy CSAPAT tőlünk messzire, amelynek gyönyörű történelme van, amelynek kiváló labdarúgói vannak, ahol olyan játékosok, zsenik rúgták a bőrt, mint Samitier, Seguer, Ramallets, Escolá, Bosch, Miramontes Luis Suárez, Enrique Gensana, Urruti, Schuster, Rexach, Cruyff, Neeskens, Simonsen, Krankl, Miguel Reina (Pepe Reina apja), Perico Alonso (Xabi Alonso apja), Lineker, Sadurni, és még sokan mások. És van egy csapat, amelynek meghatározó egyéniségei között magyarok is vannak: Kubala, Czibor, Plattkó és Kocsis. Van egy klub, ahol Kubala László halálának napján megállt az élet, az emberek a Ramblais-n sírtak a Nemzeti Sport 2002. május 18-i beszámolója szerint. Idézem: "A barcelona otthonában éppen a klub új edzőjének, a holland van Gaalnak a bemutatása zajlott, amikor az újságírókkal szemben ülő Joan Gaspart hirtelen sírni kezdett. A teremben pedig lassanként mindenkinek könnybe lábadt a szeme, mivel a Pilar kórházból megerősítették, hogy elment Laszi, akit talán minden labdarúgónál jobban szerettek Spanyolországban". És álljon itt Di Stéfano egy mondata: "Laszi volt a labdarúgás történetének legnagyobb alakja". Ennyit erről.
Ahogy a klub jelmondata szól: "A barca több mint egy klub", egy érzés, amely a sírig tart. Legalábbis szerintem. Mert igaza van az előttem szólók egyikének: egyszerre több klubnak nem lehet szívből szurkolni, egy életben csak egy klubért lehet szorítani. És én szorítani fogok az utolsó lehelletemig. Még akkoris, ha néha kritikus vagyok, ha úgy érzem Rijkaardot el kéne küldeni, még akkoris, ha néha elragadtatom magam.Mert ezek egy tőről fakadnak, egy dolog hajtja: a klub feltétlen szeretete, az aggódás, az izgalom. Így nyugodjunk meg, és bízzunk a jövőben, én is megpróbálom - talán sikerül, hisz vannak még csodák. A remény hal meg utoljára. FORCA BARCA!
Ez nagyon szép volt. A legjobban a idézem : "A barca több mint egy klub", egy érzés, amely a sírig tart" tetszett. Gyönyörű mondat és nagyon igaz. Fantasztikus ahogy a Barca összehozza az embereket, legyenek azok 30 vagy 15 évesek. Ahogy ez a teljesen más korosztály ugyan úgy érez vmi iránt és ugyan olyan érzéssel, izgalommal és félelemmel nézik végig azokat a bizonyos 90 perceket. Csodálatos dolog és ez az amiért az igazi szurkolók szorítanak ezért a csapatért.