gonosz írta:Azt az országot az első világháború előtt már csak nagyon nehezen lehetett abban a formában együtt tartani. A nemzetiségeket valahogy mindíg kifelejtettük az egyezkedésből, egészen 1848. óta és ez megbosszulta magát, ami kapóra jött a békeszerződésnél az antantnak is. Ebbe bele lehetne menni, de nem itt és amúgy is kevés lenne rá a hely

....
Nos ehhez a témához csak annyit fűznék hozzá, hogy igaz, az antant így látta jónak, a mi véleményünk pedig, ha értelmesen egy pici ideig is elmélkedünk ezen témárol természetesen az, hogy felháborító, s ez a legfinomabb kifejezés. Azonban jelen esetben nem csupán trianont vitatnám...
Van egy idézet, melyet (a történelem mai állása szerint) mégegyszer elismételtetném kedves Raymond Ponicare-val, s megkérdezném, most is így gondolja-e: „most már csupán az van hátra, hogy e győzelem minden gyümölcsét learassuk Önökkel együtt.” - valóban, meglett a gyümölcse, kaptak a nyakukba egy "második menetet", s ezt most remélem mindenki jól érti (nem konkrét ok-okozati összefüggést látok, csupán ezzel fel volt adva a laszti...), de sokkal inkább az elszakadt családokat, s az azt követő eseményeket.
S most nem szeretnék belemenni a romániai magyarok ellen elkövetett borzalomra sem (de mégis..., magukat magyarnak vallók tették), de ezt is oda dörgölhetnénk nagytudású franci politikusunk orra alá.
Elsősorban a délszláv háborúkra gondolok, ami egyértelműen, vitathatatlanul a párizs környéki békék eredményének tudható be. Agyament módon, rengeteg, különböző vallású, nemzeti idenditású, habitusú népet egy hatalmas nagy olvasztótégelybe nyomtak, s meg lett a gyümölcse. A mai napig megszakad a szívem, ha horvátország felé látom a [auto_cenzúra]_rálőtt házakat, a tömegsírokat, s belegondolok mennyit szenvedtek az ártatlan (köztük magar) emberek, s
GYEREKEK.
Congratulation Raymond, elvégre, te élvezted a győzelmet...
Mindenképpen azt mondhatjuk, erőtlenül gyászolhatunk, s siránkozhatunk, mert nem a nép akarata érvényeslt, s ha mégis, akkor a rossz döntések egyértelműen az elvakult, ostoba, csukott szemmel járó honfitársaknak köszönhetőek...
Csakis a magam nevében szóltam, ahogy nemes szakestélyeken mondanák, ezzel kapcsolatban vitának helye nincs!