Mental_Theo írta:Rijkaardal laza kacspolat volt, és igen csendes volt. Guardiola ezzel szemben szidalmaz, és dícsér.
Ez egy bevett motivációs elméleti módszer. Köztudott,hogy sokkal jobb vezető (ebben az esetben edző) az, akitől tartanak a beosztottak(játékosok) és felnéznek rá. Rijkaardal baráti viszonyt ápolt midennkivel és jól elszórakoztak edzéseken, mindenki mosolygott. Most szenvednek, de a statisztika szerint jobb szezon lesz.
Abidalnak egy szava sem lehet mától a könnyű edzésekre,még ő sem bírta:)
Szerintem, a lehető legrosszabb vezető az, aki a tiszteletet, a felnézést azzal éri el, hogy tartanak tőle. Munkahelyemen az egyik hölgy csoportvezető állandóan kiabál, normális hangnemben alig tud megszólalni. A szemében bólogatnak, utána meg jól kiröhögik. Viszont, az én csoportfőnököm egy megveszekedettül nyugodt ember, jó kedélyű, elviccelődik az emberrel. Viszont, a beosztottai tudják, ha munka van, akkor hajtani kell. Elég, ha 'úgy' néz az emberre, és tudja: most kell beletenni mindent. Az a vezető, aki velem elkezd kiabálni, azt jól szemközt mosolygom.
Nem mondom, az elején kell megfogni a srácokat, az elején kell tisztázni, hogy ki az úr a háznál. Számomra, egy kicsit ambivalens érzés volt látni a Pep-es cikknél az utolsó videót, ahol Messi karját rángatja, hogy az figyeljen rá. Én ebből két dolgot vontam le:
1. Pep még nem érte le azt a kívánatos szintet, hogy teljességgel komolyan vegyék, és figyeljenek rá;
2. Messi pedig megszokta Franknél, hogy nem kell ránézni az edzőre, ergo: nem kell rá figyelnie. Ez nem jó. Ha nekem valaki beszél, vagy én beszélek valakivel, arra ráfigyelek, odanézek, és a szemébe nézek. De, semmi esetre sem fordulok el tőle.
Én ezt gondolom.