akkor majd én
Igor herceg egy nyári éjszakán nem tudott elaludni, kiment hát a palota kertjébe, friss levegőt szívni.
Egyet lépett, kettőt haladt, észreveszi ám, hogy egy rózsalugas mélyén világszép lány sirdogál. A herceg a karjába kapta a lányt, bevitte a palotába. A bűvös szépségű kastélytermekben a lány minden búja-baja elszállt, jókedve kerekedett.
Hajnalhasadáskor azonban cihelődni kezdett a lány, hogy neki mennie kell.
- Hová, te világszépe? - kérdezte a herceg. - Bárhová is mennél, én el nem eresztlek, feleségül veszlek, királynőmmé teszlek.
-Nem lehet azt! - Sóhajtott a lány, s elmondta, hogy őt átok nyomja, egy gonosz varázsló rózsává változtatta. A kertet díszíti azóta, csak évente egyszer, egyetlen éjszakára nyerheti vissza emberi alakját. Ez volt az az éjjel, de hát most már vége, mennie kell vissza, rózsává válnia, mert a varázst csak az töri meg, ha valaki rózsaként letépi, s nagy kerek tó vizében szirmait megfüröszti.
- Ezért sírtál hát! - szólt a herceg. - De megváltalak én, ne félj, vége a varázslatnak. Csak azt mondd meg, száz rózsám közt a kertben, hol talállak?
-Nem mondhatom meg! - válaszolt a leány. -Mert ha elárulom a titkot, többé soha életre nem kelek. Ne is less utánam, hová, merre megyek. Csak amikor a hajnali köd oszladozni kezd, akkor gyere ki a kertbe a rózsáid közé. Ha igazán szeretsz, egy csalhatatlan jelből felismersz.
Így is lett. Még mielőtt a nap beragyogta volna a reggeli eget, a herceg rátalált száz rózsa között a maga rózsájára, visszavarázsolta lánnyá és feleségül vette.
Hogyan ismert rá a száz rózsa közül erre az egyre?