LG írta:Kalap! Én is történelem szakos vagyok, ill e mellett magyar szakos is. A szemináriumi munkámat a magyarok eredetéről írtam, tanultam nyelvészetet is, és ez alapján én teljesen elvetem a magyar-hun rokonságot. Ill. nálatok, és hozzátok hasonlóan gondolkodó embereknél elfogultságot érzek. Úgy érzem, h mindenáron bizonyítani szeretnétek, h a magyarok egy nagy, hódító nép leszármazottjai, mert ez jót tesz az öntudatotoknak. Ugyanúgy elfogultnak érzem azokat a történészeket, akikre hivatkoztok. Olvastam én is olyan szövegeket, melyek hun, illetve szkíta rokonságról szóltak, de egy cseppet sem győztek meg, teljesen elfogultnak éreztem őket.
Én nem vagyok történelem szakos csak egyszerű paraszt logikámmal gondolkodva, arra jutottam, hogy Atilla stratégiai okokból választotta anno a Kárpát-medencét mivel Mandzsúriától a Dunántúlig terjedő sztyepp vidék legnyugatibb pontja volt és ma is az (szükséges a lovas nomád életformához) ezenkívül rendkívül jól védhető területnek számított.
Hasonló szempontokat vehettek figyelembe őseink is a Honfoglalás idején.
Azt sokan elfelejtik, hogy őseink nem csak Atillát a és a hunokat, hanem Bajánt és az avarokat is elődeiknek tekintették. Talán az elődök fogalom esetében nem is elsősorban vérségi köteléket kell tekinteni, hanem ideológiai köteléket...
Atilla célja a nomád népek egyesítése volt (erről persze nem maradt fenn írásos emlék, ahogy egyetlen megnyilvánulásáról sem, de a tettei és cselekedetei erre utalnak) ideig óráig sikerült is egybeforrasztania népek garmadáját, de halálával mindez kártyavárként omlott össze.
Valószínűleg ennek az egyesítésnek estek áldozatul őseink is (elvégre bőven beleeshettünk földrajzilag a Dunától az Urálig terjedő birodalomba) és úgy vélem Ők nem tekintették magukat áldozatoknak, ahogy az avarok sem hanem jogi alapot kovácsoltak a hunok örököseiként a sztyeppei birodalom létrehozására és a nyugat feletti uralomra.
Az megint más kérdés, hogy ezt az eleve elvetélt gondolatot meg se próbálták megvalósítani, önnön gyengeségükből kifolyólag sem az avarok sem a magyarok. A korabeli vezetők nem látták reálisnak a helyzetet erre. Ettől függetlenül az ideológiai örökségét a hunokkal magukénak akarták tudni és magukénak is tudták...
Egy gondolatsor még a kalandozásokhoz:
A nyugati történészek által rosszmájúan kalandozásoknak titulált katonai műveleteknek nem volt célja az egykori Atillai birodalom helyreállítása vagy visszaszerzése volt erre mint már említettem a körülbelül félmilliós magyar népcsoportnak nem volt esélye, így ezek szimplán stratégiai célt szolgáltak, hogy biztosítsák fennhatóságunkat a Kárpát medencében.
Ugyanúgy nem zsákmányszerzés vagy a rablás és fosztogatás volt az elsődleges célja ezeknek az akcióknak. A felemelkedőben lévő illetve most és a későbbiekben a magyarságra veszélyt jelentő erők kikapcsolása és gyengítése jelentette a fő célt, lásd Berengár, Konrád, Madarász Henrik és a Bizánc elleni hadjáratokat...
Ennyit szerettem volna hozzáfűzni!
