2011.09.03. 19:07:44
Először is megjegyzem, nagyon boldog vagyok, hogy végre sikerült nyerni a svédek ellen, nagyot küzdött a csapat. Le a kalappal a srácok előtt, akik nem is játszanak klubjukban, mégis szívüket lelküket beleadták és sikerült örömöt okozni az országnak. Köszönjük!
Nem szeretek ünneprontó lenni, de azért le kell írnom a következőket is. Saját észrevételek.
Hallottam a meccs után, meg közben is számomra rendkívül aggasztó dolgokat. Mégpedig a taktika, lapos passzos játék és a fejben ott lét bermuda-háromszögére gondolok. Megint azzal ámítják a népet, hogy jól játszottunk, végrehajtottuk az elképzeléseket és ráadásul az edző szájából hallani ezt... A baj az, hogy amint látom ezt ők is elhiszik, ami kész tragédia, mert ez a teljesítmény (nem az egyes játékosok lelkes munkájára gondolva) NAGGYON kevés. A szint ugyanis nem ez. Én majd lefordultam a kanapéról, mikor azt hallom, h jól kijátszottuk őket talajon. Az első 15 percet nem láttam, ezt leszögezem. Sokszor éreztem azt is, h nem ugyanazt a meccset nézem amit a kommentátor közvetít (sport tv).
Amit én láttam, azon ugyanúgy a "szabadulj a labdától" nevű játék ment, mint eddig, azaz rugdostuk fel a csába oszt elől majd leveszik, ha tudják. És igen a két gól pont hogy lapos passzból született (szépek is voltak), de ennyi.
Mikor azt látom, hogy nálunk még mindig az a menő, hogy felszabadítás címszóval kirúgjuk oldalra a labdát, akkor a sírógörcs kerülget. Tényleg itt tartunk még? Bevallom, elgondolkoztam rajta, hogy nem túl nagyok e az elvárásaim a csapattal szemben, de miután megnéztem egy angol 2. osztályú meccset rájöttem, hogy nem.
A védelmünk azért volt "sikeres", mert egy katyvasz volt az egész. Látszott azért a svédeken, hogy az alakzatokhoz (felállt védelem) vannak hozzászokva, nem ehhez a káoszhoz.
Meg sem tudom mondani, mi volt a felállásunk, mert a pályán össze vissza volt mindenki, teljesen fölöslegesen futkároztak néha, mikor megszereztük (vagy eladták) a labdát, akkor meg vagy egyből eladtuk, vagy két pontatlan passz után adtuk el, vagy pedig egyből rúgtuk el amilyen messze csak bírtuk. Ez azért így nem járja.
A játékosok mozgását, labdakezelését és passzolását elnézve elég szomorú vagyok. Persze nem az ő hibájuk, nincsenek játékban, meg alapból nem is ők a legjobbak, de azért kíváncsi lennék mi folyik egy magyar edzésen. Mert az eredmény (erős szóval) béna játékosok akik állóképességben sincsenek sose a topon. Azt pedig nem vagyok hajlandó lenyelni, hogy ennyire vagyunk képesek, ennek örüljünk. Nem. Látom az apró jeleket, néha ösztönös megmozdulásokat ami igenis arra enged következtetni, hogy akár ezek a játékosok is, többre lennének képesek. És nem látom bele ezeket a dolgokat, mert nagy részüket (szégyen vagy nem) nem ismerem, talán egyszer láttam, vagy csak hallottam róluk de ennyi. Csak ezért vagyok szomorú, hogy most az megy, hogy: Jó úton járunk... meg hasonlók. Nem. Ha úgy lenne akkor ott lenne a helyünk a nagy tornákon és nem szerencse kérdése volna.
Egy szó, mint száz: Ezt a győzelmet megérdemelte a csapat, a szurkolók és kompletten az egész ország, csak a szakvezetőség nem.
És legyen csak sok divatmagyar, mert azt tessék felfogni, hogy a normális embernek van EGY hazája, annak kell első sorban szorítani, mindig és mindenhol, csak azután jöhetnek a spanyolok, brazilok, németek, hollandok. Akik (mint én is) kicsit mindig keserű szájízzel ülnek neki a magyar meccseknek, valószínűleg a tapasztalatok miatt teszik, nem kell ezért bántani senkit, én is örülök, ha rám cáfol a csapat. Szerintem egy meznek szurkolunk, ne egymást s*rozzuk már le!
Bocs a hosszért!
HAJRÁ MAGYARORSZÁG!!! RIA-RIA...
Mekkora góóóólll!
Varga jó teljesítményt nyújtott, nem szerencsétlenkedik, és rendkívül harcos!
