dak900 írta:Itt lenne az a pár kérdés Marquez2!
Az ismétlésszámnál azt már látom hogy nem a legjobb választás a 4X8...

De akkor mi a helyes ismétlésszám?
Ha egy izom "ideg-izom" kapcsolata nem jó, akkor előfárasztásos módszeren kívül mi segíthet még? Az szerepelt az általad küldött anyagban, hogy olyan gyakorlatokat kell végezni, amely növeli a neurológiai hatékonyságát és „mozgósíthatóságát", az adott izomnak. Szóval mondjuk ha a mellemmel van gond, akkor mik "lehetnének" azok a gyakorlatok, amelyek segíthetnének?
Az utolsó problémám az lenne,(lehet hülyén fog hangzani) hogy a jobb mellem kisebb mint a bal!(nem óriási eltérés, de azért látható)

Tegyük hozzá, alapból volt különbség a kettő között. Úgy vettem észre, hogy jobb kéznél, egyszerűen több megy bele vállból, tricepszből... A többi izomcsoportnál pedig éppen ellenkezőleg van, mert ott a jobb "felem" erősebb, de pl.: egy bicepsznél, tricepsznél ez nem nagy gond, mert ott viszonylag hamar felhoztam a gyengébbik részt. Ilyenkor mit lehet tenni?
Előre is köszi a válaszod!

Ismétlésszám: mi a cél? mit és hogy edzettél eddig? hogy reagáltál ezekre?
Neurológiai hatékonyság:....:Vagy mi van akkor, ha csak a gyakorlatok kivitelezéséval van a gond. Minden gyakorlat segíthet ebből fakadóan mindegyiknek megvan a helye és ideje csak nem mindegy mikor és hogyan hajtjuk végre. Az ideg-izom kapcsolat egy érdekes dolog, első lépésként azt mondanám az izom- érzetre fektess nagyobb hangsúlyt és hogy erről egy kis érdekességet is írjak, ami talán rávilágít a fontosságára:
A vizsgálat során az alanyok a bal kisujjpárna izmait 4 héten át heti 5 alkalommal edzették. Az alanyokat 3 csoportra osztották.
- Az egyik csoport ellenállásos edzést végzett…egyszerűen ellenállással szemben csak a metakarpofalangeális ízületet (a kézközép és az ujjpercek közötti) használva egy izolációs mozgást/edzést végeztek.
- A másik csoport elképzelte, hogy ugyanezt a mozdulatot csinálja…igen ELKÉPZELTE!
- A harmadik csoport nem végzett semmit!
És akkor most képzeld el mi is történhetett...
Az ellenállásos edzést végző csoport kisujjának abdukciós ereje 30%-kal növekedett! És mi történt a mozdulatot elképzelők kisujjának abdukciós erejével? Nos...22%-kal növekedett! A kontroll csoportban a változás 3,7% volt. A kutatók mérték a nem edzett (azaz jobb) kisujj abdukciós erejét is, ami szintén növekedett 14 illetve 10%-kal, a kontroll csoportban pedig 2,3%-os változást mutatkozott.
G. Yue and K. J. Cole: Strength increases from the motor program: comparison of training with maximal voluntary and imagined muscle contractions J Neurophysiol 67: 1114-1123, 1992;
ez persze nem azt jelenti, hogy elég a dolgokat elképzelni, hanem, hogy a neurológiai adaptáció jelentősége óriási...és mielőtt azt hinnéd, hogy valami meditációs technikáról beszélek, akkor gyorsan hozzáteszem, hogy nem! kőkemény gyakorlatokról, technikákról, módszerekről, melynek középpontjában ez a neurológiai adaptáció all!fontos, hogy lássuk az izomműködés és izomkontrakció szabályozását, ahhoz hogy olyan programot tudjunk felépíteni és azt folyamatosan alakítani, ami FOLYAMATOS fejlődést produkál. fontos, hogy megértsük, hogy az izomműködés koordinálása az idegrendszer motoros részének feladata, a vázizomrostok csak "végrehajtó" funkciót töltenek be. az adott izom kontrakciójának erőssége, így az erőkifejtés mértéke, és a növekedési inger megfelelő technikákkal fokozható...
hogy kicsit peldazzam: van úgy, hogy a maximális koncentrálsággal, sokáig kitartott és hosszú ideig végzett gyakorlat sokkal többet tesz érted mint a megszokott ( ami nagyon sok sebből vérzik) 8 vagy bukásig végzett 5 ismétlés, van az úgy, hogy az üres rúddal végzett gyakorlat többet tesz érted mint a 100 kg - al 8 ismétlés. Persze ez nem azt jelenti, hogy most megleltük a csodát és ezentúl mindig ennek megfelelően kell edzeni, csak azt, hogy ez is része ( méghozzá elég fontos) az egyenletnek, amit a megfelelő időben alkalmazni kéne.
Visszatérve az alapgondolatra, bár vannak gyakorlatok melyek alapból nagyobb ideg-izom kapcsolatot teremtenek (hetnek megfelelő kivitelezéssel, ezek általában az izolációs, "stabil " gyakorlatok), mégis azt mondom hogy ez esetben az "izom-érzet" és az ehhez szükséges ismétlésszám( ami általában a magassabb tartomány) illetve koncentráltság és kivitelezés, valamint a sorrend ( amit az előfárasztással Te is érzékeltettél) sokkal fontosabb tényező.
Testi asszimetria: Alapjában véve a legjobb, ha megtanúlsz vele együttélni, ugyanis az ember nem egy szimmetrikus lény. Semmink sem egyforma és ez nemcsak kívül van így, hanem a belső szerveinkre ugyanígy vonatkozik. Ha azonban több vállat, kart teszel bele a fekvenyomásba az már edzéstechnikai kérdés. Ez is az alaposabb bemelegítés, a fokozatos emelés(súly), a magassabb ismétlésszám és ezzel együtt a koncentráltabb, kontroláltabb gyakorlatvégrehajtás felé tereli az edzéseidet.