Messifan! Szerintem a haverod az európai szisztémát akarta elmagyarázni, de azt is rosszul tette

Ugyanis itt: 1 irányító, két bedobó, két center a szisztéma lényege
Tényleg nagyon röviden az amerikai szisztémáról:
PG-Point guard, az irányító, ami kezdetben valószínűleg nem pont ugyanezt takarta, de manapság a csapat esze. ugye az esetek nagy részében ő hozza fel a labdát, mondja be a figurát, és adja a legtöbb gólpasszt végeredményben. Ez talán a legkönnyebben megfogható pozíció, de mára ez is bonyolultabb lett annyival, hogy sok a dobó irányító (Westbrook-Rose) és kevés az elsőként passzoló irányító (Rondo-Nash-Kidd), na meg vannak a "hibridek" (Paul-Williams). A guard szó egyébként itt nem őrt, hanem hátvédet jelent, még pedig azért, mert egy támadásnál, labdavesztésnél, vagy lepattanónál a hátvédek, nem pedig a center vagy a csatárok vannak legközelebb a saját palánkjukhoz, így ők védik le a gyors indításokat. Ez lehet a név magyarázata körülbelül, bár nem olvastam semmilyen tankönyvben.
SG-Shooting guard- szintén hátvéd, Európában a bedobó prototípusa, az ő feladata támadásban elsősorban a pontszerzés, de ezen a poszton is volt és van is nem egy színes egyénisége az NBA-nek, akik mással is előrukkoltak. Pontszerzésben pedig általában a legszínesebb a repertoárjuk a 3as mellett.
SF:Small forward Kis csatár, gyanítom, hogy ez a poszt úgy alakult ki, hogy a két bedobót egy taktikai színesítéssel megvariálták és így egy kicsit magasabb, erősebb, brusztolósabb játékos betételének lehetőségét is nyitva hagyták. Persze ezt akárhol, ilyen név nélkül is, meg lehet csinálni, de ezt sugallja a dolog. A Kis csatár közelebb van a palánkhoz és többet kapja meg pozícióban a labdát (elvileg, de nézd meg Kobe Bryantet, aki elvileg kettes, de egy meccsen 5-ször annyiszor kapja háttal a labdát pozícióban, mint a hármas "prototípusa" James). A két poszt között árnyalatnyi különbségek vannak, igazából azért lettek a 3-as poszton brusztolósabb játékosok, mert a többi csapatban is az van és másképp nem lehet vele versenyezni... Európában is szokták ezt csinálni, csak ott nincs elnevezésbeli különbség.
PF: Power Forward, erőcsatár és a C:Centert egyben kezelném, mert úgy könnyebb megérteni
Európában ugye két center van, rendszerint egy "körtés" és egy alapvonali, kis különbséggel az NBA C-PF közti eltérés is ez. Az európai körtés center statikusabb, kevésbé mozgékony ( azt nem mondom, hogy rosszabbul dob, ez már csak az NBA-ben tendencia, bár itt sem mindig.), ezért általában vele mennek a fenti 2-2-ök (persze ez nem azt jelenti, hogy a másik center, illetve az NBA PF nem csinál 2-2-öt), míg a társa, a mozgékony alapvonal felől lép be a gyorsaságra és erőre alapozva, többet mozog labda nélkül és kevesebbet dolgozik pozícióból, valamint általában messzebb van a gyűrűtől. Egyik sem törvényszerűség, mert abszolút játékoskarakter függvénye, pl az a center, aki nem tudja bedobni még a 3-4 méteres tempót sem, ritkábban játszik körtést, mert, ha a védelem az irányítóra vált és csak őt hagyja üresen 3-4 méterre a gyűrűtől, akkor nincs mese, dobni kell, hiszen a másik 4 ember közül valószínűleg senki sem üres, az utat pedig elállták a gyűrű felé. Ezért működött pl Shaq vagy működik Dwight manapság az alapvonalon, mert képtelenek bedobni. De van erre sok ellenpélda, mint ahogy az erőcsatárok mindegyike sem dob jól (vagy pl Love, aki állandóan 3-ast szór, Európában pedig a centerek 80%-a szokott 3-ast dobni). Szóval összességében kb ezt jelenti, de mindez semmit sem mond a játékról, ha nincs megtöltve tartalommal, konkrét játékosokkal.