8. forduló -- IDŐ
1.
Mindenki teljesen másképp látja az időt,
A fiatal keresi, az idős utálja az ideális nőt.
Megfoghatatlan dolog, erről mégis mit írjak?
Ha az időre gondolok, nem tudom hogy nevessek, vagy sírjak?
Az idő, mint időszak? Fiatalság-bolondság,
Vagy a félt világ: felnőttség-komolyság.
Melyik a jobb? A gondtalan függőség,
Vagy a független felelősség?
Az idő, mint dél, este, vagy reggel?
Melyik a jobb?
Ha az ember fél, vagy ha a falnak megy fejjel?
Az idő=pénz, mint mondják, egyetértesz?
Az idő az, amit életed során felemésztesz?
Vajon mit jelent az a kifejezés, hogy "időtlen idők"?
Valóban léteznek azok a bizonyos Nagy Ők?
Tele vagyok kérdéssel...te tudod rájuk a választ?
Csak én vagyok olyan, aki mindig rosszat választ?
Aki időtlen idők óta nem leli a támaszt?
Akit a jövőidő folyton-folyvást csak fáraszt?
Az idő múlásával az ember idősödik...
Ahogy vénül, egyre csak leminősödik.
A mai időkben minden más, minden nehéz,
Kevés időd van megtanulni, hogyan legyél merész...
2.
A víz szalad
A kő marad
Az idő nem áll
Az idő nem vár
Mert minek is várna, ha az ember romlik
Első téma, amiről semmit nem tudok, sorry
Próbálgatok mindent, gondolkozok, töröm fejem
De az idő siet, és kiszorít engem
Sör a kézben, bor már kitöltve
AZ idő szalad, de nem egy börtönbe
Ott úgy érzed magad, mint időnek a rabja
De túléled, mert túl kell élned, rajta
Nem tudsz már, csak azt írod a falra
Már megint hülyeséget írtam, a francba.
3.
Ha az idő pénz,
S a pénz hatalom,
Akkor itt az alkalom,
Hogy uralkodj.
Minden perc,
Mi eltelik, csodás
Lehet vagy nyafogás-
Sá válhat.
Láthatatlan s megfogni
Se lehet sajnos,
De aki elég okos,
Értékeli
a pillanat gyönyörét.
Folyton körülvesz,
Finom illat vagy halk nesz,
Csak figyelj
oda. Üresen nem telhet
El egyetlen perc se.
A szivárványt is persze,
Eső előzi meg.
Így tesz veled folyton,
Hogy előbb egy vihar,
Majd eljő a zavar,
Után a napsütés.
Az idő néha szemét,
Néha nagy tréfamester.
De értékelned kell
Minden percét.
4.
Itt az idő
E heti témánk nem más, mint az idő,
3 verziója van: múlt, jelen és jövő.
Néha visszaemlékezem, azaz a múltba nézek,
De inkább a jelenre koncentrálok, hiszen ebben élek.
Az előre pillantásaim hamar kapnak léket,
Mert az, ami most van, nem fest szép jövőképet.
Peregnek az órák, napok, hetek, évek,
Rendületlen léptekkel hozzák közelebb a véget.
De ahol vég van, ott egyszer volt egy kezdet,
Születésemkor sírással törtem meg a csendet.
Felhőtlen gyerekkor, nem véletlenül mondják,
Ekkor még nem tapasztaljuk a felnőtté válás gondját.
Amikor elhagyjuk a burkot, kapunk egy csekélységet,
Ami az élet hullámvasútjára szóló összvonalas bérlet.
Használd ki az időt, amit neked szántak,
Amikor csak lehet, engedj a kíváncsiságnak.
Próbálj ki mindent, élj minden alkalommal,
Emberöltődet töltsd meg színes tartalommal.
A jelen lesz majd a jövőben a múlt,
Ezért kell most élned, feszítsed a húrt.
Az utódoknak később legyen mit mesélned,
A pályafutásod során gyűjtött szép emléket.
Végül, ha lefő a kávéd, az idővonal ennyi,
Ne felejts el a Facebookodból kijelentkezni!
5.
Az idő megy s nem vár,
pihenés mindenkinek jár,
de az időből kicsúszhatsz ám,
mert az idő megy s nem vár.
Sokszor jó lenne megállítani,
hogy tovább legyek a hegyen a Jani,
de képtelenség, ez gatyi,
mert az idő megy s nem vár.
Sokszor pörgetnénk előre,
rossz fodrász után a hajam gyorsabban nőne,
de hiába is akarnánk, hisz vágyunk a nőre,
mert az idő megy s nem vár.
Az agyunkban azért néha megáll,
csókolózás, ilyenkor a tököm is bepál,
de véget vet az örömnek a tanárúr, "a Pál",
mert az idő megy s nem vár.
Az idő mindent meggyógyít,
előbb utóbb jobb lesz így,
itt nincs megálló, felszálló,
mert az idő megy s nem vár.
6.
Idő
Időnk mint a tenger, mindnyájunknak rengeteg
Csak be kéne osztani, hogy legyen mindenre.
Elpocsékolt órák, napok, hetek
Mit nem adnék, hogy visszakapjam őket.
De kár sírni a múltért, éljünk a jelennek
Minden perc ajándék, bánjunk hát úgy vele.
Használjuk ki mindet sok-sok jóra
Versem véget ért, mert ütött az óra.
7.
Rohanó világunkban eszeveszettül rohanó emberek - várjatok!
Míg elmondom a versem, csak addig álljatok,
hogy aztán a pénzt, sikert, boldogságot űzve tovább rohanjatok.
Az idő múlásának parancsolni nem tudtok,
ezért alaposan gondoljátok át, mire pazaroljátok azt a kevés időt, ami megadatott.
Az évek tovaszállnak észrevétlen, csendben
és meglehet, csak későn kapunk észbe: én még 'oly keveset éltem!
Az órák, percek meg csak peregnek kegyetlen,
hiába ordítjuk teli torokból: Adjátok vissza az életem!
Ej, rohanó idő, Te nem állsz meg soha
megbűnhődik mind, ki könnyelmű s ostoba,
mert az idő kerekét visszaforgatni senki sem tudja.
Hiú bolondok, kik dacolni próbálnak újra és újra
Születünk és meghalunk - ez mindannyiunk sorsa.
Ha varázserőm volna, felülnék a magas óratoronyba
két kezembe fognám az óramutatókat és kiadnám parancsba:
Álljatok meg órák, ne halljuk ketyegésetek
a mélységes - mély csendben ti is pihenjetek.
Adjatok szusszanásnyi időt az emberiségnek,
hogy a zaklatott lelkek nyugalomra leljenek,
aztán mély sóhajtól megkönnyebbülve tovább siessenek.
Mivel varázserőm nincs, így csak verselgetek
Az utcákon nyitott szemmel járva szüntelen figyelek
kell is, különben a nagy rohanásban fellöknek.
Menjetek csak, siessetek
vágyálmokat kergessetek
de az idő múlására mindig figyeljetek
a létetek perceiből magatoknak is bátran kérjetek!
Ebből a hét műből kérnék sorrendet állítani holnap estig.