Sokakkal szemben én azt kaptam, amit vártam. Hajtós, harcos meccset és nem gondolnám, hogy a döntetlen egy rossz eredmény lenne az Atletico otthonában. Annak fényében meg de pláne, ahogy abszolválja meccseit a madridi csapat. Szervezetten futballoztak, gyorsan ötletesen passzoltak és labdavesztéskor azonnal visszazártak.
Bevallom én előre elfogadtam volna az x-et, mert féltettem a csapatot. Hála az égnek most a hátsó alakzatunk - végre - azt a szintet hozta, amit már régen vártunk tőlük. Középen Ini jól szervezett, amit a madrid észre is vett és mindent megtett, hogy pályán kívülre tegye, ez végül is sikerült nekik.
Persze tudom én, hogy itt sokan a nagy Barcát szeretnék látni minden meccsen, de ez már nem ugyan az, még akkor sem, ha a többsége a játékosoknak nem változott. Azért nem ugyan az, mert az ellenfelek nem ugyan azok, pontosabban nem ugyan úgy játszanak. Tanul a futballvilág és - erre legyünk büszkék - a Barcától tanulta a legtöbbet, mert a modern játékot hozta be a futballba. Ötvözve a kreativitást a gyorsasággal, a technikát a taktikával tökéletes összhangba hozva.
Szóval, csak nézzük és persze érezzük azt a csodát, amit most már nem csak a Spanyol bajnokság ad nekünk nap mint nap abból a földöntúli játékból, amit focinak neveznek.
A következő szint megtalálása, amit a Barca meg kell, hogy célozzon, Tata segítségével talán elérhető. de ahhoz idő kell és nem feltétlenül minden jelenlegi játékossal lehet ezt elérni.
