Igazából engem nem lepett meg a pontvesztés. Az idei bajnokság már Granadában elúszott végleg. Nem láttam a mai meccset, az idei csapat nálam annyira leírta magát, hogy nem vagyok erre vevő (pláne, hogy van életem a futballon kívül is...). Az olvasottak alapján a játék képe hasonló lehetett mint az előző meccseken, ez sem meglepő. A fanyalgásomnak és mások fanyalgásának viszont az a legfőbb oka, hogy az utóbbi 5 évben a Barca és rögtön utána a Real is olyan magasra tette a lécet, olyan sok pontot gyűjtött be, ami szinte példátlan a spanyol futball történetében. 1986/87 előtt 34 és annál kevesebb meccset játszottak a csapatok. Ha viszont az azóta eltelt szezonokat megnézzük, akkor észrevehetjük, hogy a legutóbbi 5 szezon kivételével a Barcelona ezzel a teljesítménnyel (27 győzelem 4 döntetlen és 5 vereség) 36 forduló után bármikor az első helyen állt volna, tehát bármelyik korábbi Barca-nál jobb ez a csapat - az utóbbi öt évet leszámítva.
De csak a kontraszt véget. Bajnok csapatok pontszáma az új évezredben: 2000: 69 pont, 2001: 80 pont, 2002: 75 pont, 2003: 78 pont, 2004: 77 pont, 2005: 84 pont (Barca), 2006: 82 pont (Barca), 2007: 76 pont, 2008: 85 pont, 2009: 87 pont (Barca), 2010: 99 pont (Barca), 2011: 96 pont (Barca), 2012: 100 pont, 2013: 100 pont (Barca).
Mondhatná az ember, hogy talán nem is olyan szörnyű ez a 85 pont, mert 5-6 éve még elég lett volna bőven a bajnoki címhez úgy, hogy még két meccsünk van. Ezzel szemben viszont mondhatjuk, hogy a futball változik, fejlődik, amelyik csapat lemarad, az kiesik, akár szezonokra. A Barca és a Real pedig húzza egymást mindig. Ha az egyik x pontszámot érel, akkor a következő szezonban a másiknak a célja az lesz, hogy x-nél többet érjen el. Így jutottunk el oda, hogy 90-95 pont alatt már nem osztanak bajnoki címet. Ehhez nőtt fel idén az Atletico is, bár ők nem biztos, hogy financiális okokból bírni fogják a versenyt hosszabb távon (érts alatta éveket). Jelenleg ez legyen a legkisebb gondjuk.
Nekünk viszont ha tartani akarjuk a Real Madriddal a lépést, akkor olyan keretet kell összehozni, olyan edzővel, amelynek minden egyes meccs fontos, minden kis csapatot meg akarnak verni, mert ez kell a bajnoki címhez. Hiába a Real Madrid elleni két győzelem, a madridiak jövő héten ilyenkor már 3 ponttal előttünk lesznek. Pontosan azért, mert jobban akartak idén (főleg tavasszal), rendre hozták a "kötelező" meccseket. Sajnos az igazság pedig az, hogy a mi keretünkben is bőven meglett volna ez, mert a képesség megvolt. Az akarással volt itt csak és kizárólag a probléma. Meg lehet próbálni rákenni a vezetőségre, a sérülésekre, bármire, de a büdös nagy igazság az, hogy nálunk nem győztes felfogású csapat lépett ki meccsről meccsre a pályára, csak alibiző sztárocskák, "galaktikusok". Messivel az élen. Az edző pedig asszisztált hozzá, mert ideig óráig döcögtek az eredmények. Legkésőbb a Betis elleni meccs után kellett volna elküldeni a büdös "valahová" a csapatot és elővenni egytől egyig őket, "van Gaal-módszerekkel". Akkor talán. Itt már a Sociedad elleni meccs után is meg lehetett volna ítélni a szakembereknek, hogy baj van. Nem nekünk szurkolóknak, hanem ott a klubnál, az edzőknek, a vezetőknek, stb. Sőt tovább megyek, már nyáron el kellett volna kezdeni újítani, ahelyett, hogy szélmalomharcot vívtunk olajmágnásokkal. Voltak opciók, csak kicsit tágabbra kellett volna nyitni a tárcát. Nem 50-60 milliókkal, csupán 10-20 millióval (csupán nyilván nem hátköznapi ember mértékével "csupán"). Ezt az összeget előbb-utóbb úgyis el kell költeni, így majd ezen a nyáron.
Mindenki maga alatt volt, de még így is nyertünk a Villareal ellen 3-2-re - Tito "segítségével".
