Depresszió - Az én játékszabályom
Kevés olyan szép nap volt az életemben, amikor végleg elköteleztem magam a rock mellett... Életem egyik vezércsillagává nőtte ki magát, soha nem tágítok mellőle, míg világ a világ!
Vezessetek haza egyszer erre a zenére, annyira k*rvára jó az egész az elejétől a végéig, hogy komolyan, még el is érzékenyültem a volán mögött, hogy hallhatom...
Amikor az életednek van egy olyan lételeme, amit élvezni tudsz, az valami egészen mámoros érzés (néhány embernek az evés, másoknak a kirándulás, nekem legfőképp a rock.) Én úgy vagoyk vele, hogy a rock szorosan ott van a masszázs és a szex után, mint dolgok, amiért érdemes élni!
Más: az az igazság srácok, hogy kiábrándultam a Kárpátiából, pénzért csinálják az egészet... Bár egy biztos: lehet, hogy pénzért csinálják, de óriási igazságokat énekelnek meg! Politikailag teljesen összezavarodtam már, egyszerre szeretem a demokráciát, fasizmust és a kommunizmust és egyszerre is utálom az összeset... Mindenben találok pozitív és negatív dolgokat, de persze a legideálisabb államforma a demokrácia lenne, de míg ember az ember, mindig lesz gyarló és sz*rházi népség, akik megkeserítik az életünket, az utópikus államforma és társadalmi együttélés lehetetlen... Legalábbis több ezres népesség számban lehetetlen... Elnézést a politikai témához való fordulásba, de nem nagyon bírok már Kárpátiát hallgatni... Viszont van sok nagyon szép zenéjük, amit bármikor meghallgatok! Pl.: Abból a fából, Neveket akarok hallani, Pálinka (
), Szép helyek és sorolhatnék még...
), Szép helyek és sorolhatnék még... 
