2007.10.19. 20:04:47
Kedves Miklós!
Én mindig őszinte voltam, soha, senki elől nem futamodtam meg. Még akkor sem, ha kórusban zengtétek is ellenvetéseiteket, ellenvéleményeteket. Mindig elolvastam, és általában válaszoltam is rájuk. Nem félek én senkitől, és semmitől - nincs miért. És akármennyire is hiszed Te is, és sokan mások: nem vagyok nehéz felfogású, értem a kérdéseket, értem a mondandótokat. Csupán nem mindig tudok Veletek azonosulni. És mielőtt ellenségképet keresnétek bennem, ez nem azért van, mert csakazértis az ellenkezőjét akarom írni annak, amit Ti gondoltok, hanem, mert nekem ez a véleményem, én így látom a dolgokat. Ehhez jogom van, mint ahogy Nektek is jogotok van másképp látni ugyanazokat a dolgokat.
A kérdésedre pedig a válaszom. Nem hinném, hogy el kellene bújdosnom ha kijutunk egy világeseményre, nem gondolom, hogy leszegett fejjel kellene ezért járnom, nem hinném, hogy emiatt szégyenkeznem kellene. Elismerném, hogy a 20 év tapasztalata alapján leszűrt konklúziómra rácáfoltak a Várhidi-gyerekek, és megemberelve magukat, szép sikert értek el. Én is örülnék, még akkor is, ha erre ma minimális esélyt látok.
Le lehet engem (burkoltan) - nem Rád értem, nem Téges illet ez - hülyézni, de ettől még van igazság a mondandómban, nem a földtől elrugaszkodott megállapításokat tettem. Én tisztelem azt, hogy Ti bíztok, hogy reméltek. Én sajnos elvesztettem a hitemet abban, hogy lesz még jó magyar futball. De, Ti csak bízzatok, és reméljetek - és legyen Nektek igazatok. Nem fog leeseni a karikagyűrű az ujjamról, el fogom ismerni, hogy kishitű voltam - hisz nem véletlenül vagyok Tamás.
Annak pedig örülök, hogy a személyeskedésben nem lettél partner. Maradok Barca-barátsággal, és őszinte tisztelettel: Tamás.
FORCA BARCA! HAJRÁ MAGYARORSZÁG!
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára
Varga Tamás 2007.10.19. 20:11:55-kor.