A Barcelona 2011 nyara óta, a Wembley-ben elért Bajnokok Ligája győzelmet követő hét évben összesen 743,5 millió euróért igazolt játékost a Marca összesítése és számai alapján, melyek nagyjából fedhetik a valóságot. Ebből a pénzből a Barcelona 25 játékost vásárolt a mai napig, akiknek és a korábbi Barcelona játékosoknak köszönhetően a klub nyert számos bajnoki és Király Kupa címet, de Európa csúcsára már csak egyszer tudott felérni, 2015-ben.

Luis Enriquének sikerült az első szezonjában elérnie a triplázást, ami óriási siker volt, de a többi évben a Barcelona általában csak az elődöntőig jutott a BL-ben, az elmúlt három szezonban pedig csak a legjobb nyolc közé. Tehát ha csak Bajnokok Ligája győzelmekben kellene mérni az igazolások értékét, nem lenne túl jó a mérleg, de természetesen a világ nem csak a BL-ről szól.

Ami inkább megítéli a Barcelona átigazoláspolitikájának, döntéseinek a helyességét, hogy a vásárolt játékosok közül ki volt képes arra, hogy meghatározó, vagy legalábbis jelentős tagja legyen a csapatnak. A probléma ugyanis itt ütközik ki igazán.

A Barcelona óriási összegeket költött el az elmúlt években olyan futballistákra, akik maximum kiegészítő szerepkörre képesek, és akikre az igazság órájában nem is mer építeni egy edző sem. Erre ékes példa volt a római meccs, ahol Ernesto Valverde nem mert hozzányúlni a tartalékaihoz. Aligha véletlenül. A gond ezzel az, hogy végső soron ez is eredményezte a kiesést.

Az igazolások összképe 2011-től még pár évig nem tűnik rossznak. 2011-ben jött Fábregas és Alexis, akik ugyan már nem tagjai a klubnak évek óta, de akkor hasznos, jól használható tagjai voltak a keretnek. 60 millió euróba kerültek. Tito Vilanova első évében jött Jordi Alba és Song, előbbi meghatározó játékos lett, utóbbi a legnagyobb átigazolási kudarcok egyike. Ők ketten kerültek 33 millióba. 2013-ban érkezett Neymar, akinek igazán senki nem tudja, hogy mennyibe kerülhetett a megvásárlása a klub zavaros ügyletei miatt, de feltehetően a transzfer értéke meghaladta a 100 millió eurót.

2014-ben leigazolta Ter Stegent és Bravót, ők mindketten jó döntésnek bizonyultak, Bravot még haszonnal is tudta eladni a Barcelona. Szintén bevált Ivan Rakitic és Luis Suárez megszerzése, mindketten évekre meghatározó emberré váltak a Barcelonában és bőven törlesztették már azt a pénzt, amibe kerültek. Nem feltétlenül igaz ez már Vermaelenre, Mathieure és Douglasra. Ők meghatározók soha nem lettek, előbbiek kiegészítő játékosok lehettek, Douglas még az sem. Eddig tevékenykedett Andoni Zubizarreta, akit akkoriban rengeteg kritika ért, azonban azt senki nem tudhatta, hogy kik jönnek utána, és hogy akik utána jöttek, nála is rosszabbul teljesítettek sportigazgatóként vagy technikai igazgatóként. Előbb jött Robert Fernández, majd Pep Segura is…

A Barcelonát sújtotta egy átigazolási tilalom is 2015-ben, ez idő alatt is vásárolt játékosokat a klub, akik fél évvel később mutatkozhattak be, ők voltak Arda Turan és Aleix Vidal, egyikükre sem lehet azt mondani, hogy megváltották volna a világot cserébe az 52 millió euróért, amibe kerültek. Már Robert Fernández műve volt 2016-ban Alcácer, André Gomes, Digne, Cillessen, Denis Suárez és Umtiti megvásárlása 122,75 millióért. Közülük meghatározó csak Umtiti lett, a többiek feltehetően soha nem lesznek azok, sokba kerültek és foglalják a helyet olyan játékosok elől, akik nagyobb hasznára lehetnének a csapatnak, vagy esélyük lenne arra, hogy kezdők legyenek.

Tavaly nyáron érkezett Paulinho, Semedo, Deulofeu visszavásárlással és Dembélé, télen Coutinho és Yerry Mina – Coutinho a fenti táblázatból egyébként kimaradt. Előbbinek volt egy erős ősze, azóta azonban messze nem meghatározó, Semedo egyelőre szintén hullámzóan teljesít, Deulofeu már újra távozott, Dembélé még nem ítélhető meg, de az minimum vitatható dolog, hogy 105 + 40 millió euróért nem elvárható-e, hogy olyan játékost igazoljon a Barcelona, aki vitathatatlanul húzóembere tud lenni a csapatnak. Ez Dembéléről ugyanis egyelőre nem mondható el, és kétséges, hogy a jövőben hogy lesz. Coutinho ebből a szempontból egy védhetőbb transzfer, még ha még többe is került. Coutinho azonban már pár hónap után mutat olyan jegyeket és olyan felelősséget a pályán, amik feljogosíthatják arra, hogy húzóember legyen. Ettől még nem biztos, hogy az lesz, de az esélyei lényegesen jobbak, mint Dembélének, akinek egy jó megoldására jut egyelőre három rossz.

Az összképet mindenki megítélheti maga, de illik ránézni a Barcelona római kezdőcsapatára, mely így nézett ki: ter Stegen, Semedo, Piqué, Umtiti, Alba – Busquets, Rakitic, Sergi Roberto, Iniesta – Suárez és Messi.

A fent látható 25 futballistából jó néhányan ott vannak ebben a csapatban, ez tény. De 7 év eleve sok idő, természetes, hogy közülük sokan ott vannak a csapatban, mint Ter Stegen, Rakitic, Alba vagy Luis Suárez. A probléma inkább azzal van, hogy 2015-ben, vagy azt követően igazolt játékosok közül ez nem mondható el sokakról. Semedo bár most játszott, meghatározónak még egyáltalán nem tekinthető, és nyugodt szívvel egyedül Umtitiről mondható el, hogy elért egy státuszt a Barcelonában.

Ez pedig tragikus kép, figyelembe véve, hogy 2015 óta ők mind új igazolásai voltak a Barcelonának: Arda Turan, Aleix Vidal, Lucas Digne, Samuel Umtiti, Jasper Cillessen, Denis Suárez, Paco Alcácer, André Gomes, Gerard Deulofeu, Nelson Semedo, Paulinho, Ousmane Dembélé, Philippe Coutinho és Yerry Mina.

Ez 14 játékos, egy kezdőcsapat és három csere, akik közül egyedül Umtiti tekinthető egyértelmű kezdőnek, Coutinho pedig jó eséllyel elérheti ezt a következő évben. De az arány tragikus, és az elköltött pénz mennyisége szintén.

A probléma ezzel az, hogy hosszú távon a Barcelona nem lesz képes arra, hogy olyan összegekért igazoljon játékosokat, mint tette tavaly Dembélé és most Coutinho esetében. Nem fog tudni anyagi versenyfutásban nyerni olyan klubokkal szemben, mint a PSG vagy a Man City. Ezeknél a kluboknál nem probléma, ha nem válik be az átigazolások túlnyomó része, mert csak egy-egy tétel a sok közül, a pénztárca pedig kifogyhatatlan. De ez nagyon nem igaz a Barcelonára.

Most még összetartja és versenyképessé teszi a klubot Lionel Messi és azok a játékosok, akik korábban érkeztek. De az nem működik, hogy számolatlanul igazolnak a sportigazgatók olyan futballistákat, akik nem ütik meg a Barcelona szintjét, ennek ugyanis az első eredménye még csak a Barcelona jelene, hogy nincs használható kispad. A még hosszabb távú eredménye már az, hogy az alap csapat is gyengül, aminek egyenes következménye a csapat alapvető versenyképessége.

A Barcelona a mára megőrült átigazolási piacon csak akkor lesz képes a nemzetközi elitben maradni, ha sürgősen változtat a sportszakmai vezetésén, nem céllövöldét játszó emberekkel dolgozik, és ha ki tudnak ismét kerülni az utánpótlásból olyan futballisták, akik garantálják a Barça-stílus folytatását. Ilyen lehet szerencsés esetben a jelenlegi utánpótlásból Oriol Busquets vagy Riqui Puig. Ha azonban ez a két feltétel, vagy legalább az egyik nem áll föl nagyon gyorsan, annak trófea mentes évek lesznek az eredményei, és akkor már késő lesz kapkodni.