A Barça kiváló eredményt ért el Londonban a Chelsea ellen a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének első felvonásán, hiszen megszerezte az oly fontos idegenbeli gólt, és 1-1-es döntetlent ért el a Stamford Bridge-n, ugyanakkor a játék joggal hagyhatott némi kívánni valót maga után a katalán szurkolók körében. Ennek oka egyrészt Valverde hibás döntésében, másrészt a korábbi évek játékospolitikájában keresendő. 

A Barcelona az első félidőben nem volt képes egyetlen egy kapura tartó lövést sem produkálni a Chelsea ellen, ez pedig eléggé sokat mondó adat. A katalánok taktikája egyértelműen az volt, hogy a meccs kézben tartásával, a játék irányításával csírájában elfojtsák a Kékek esetleges ellentámadásait, lassítsák a meccs iramát és ne engedjék lendületbe jönni a hazai csapatot a szurkolóik támogatásával. A tervnek ez a része be is vált, ugyanis a Chelsea a brazil Willian három lövésén kívül nem alakított ki helyzetet, és jóllehet ebből egy gól lett, kettő lövés pedig a kapufán landolt, 90 perc alatt a Stamford Bridge-n ez megsüvegelendő és több, mint elfogadható teljesítmény.

139 – Sergio Busquets ha intentado 139 pases ante el Chelsea (128 buenos), récord de un jugador del Barça en un partido esta temporada en todas las competiciones. Magistral. pic.twitter.com/dLO1k54H4n

— OptaJose (@OptaJose) February 20, 2018

A fenti jelenséget ez az adat is ábrázolja, hiszen Busquets 139 passzt adott le a Chelsea ellen (128 sikeres, nagyjából 90%-os hatékonysági ráta), ami rekordnak számít a Barça keretében idén az összes sorozatot figyelembe véve. A cél tehát egyértelműen az volt, hogy ölje meg a Stamford Bridge hangulatát a csapat, ne engedje lázba jönni a szurkolókat, ezt pedig azzal az egyszerű alapelvvel akarta elérni, hogy ha nincs Hazardnál a labda, akkor nincs veszély ter Stegen kapuja előtt.

Ugyanakkor az oly fontos idegenbeli gól megszerzése is alapvető cél kellett, hogy legyen, mert ez a Chelsea rendelkezik azzal a minőséggel, hogy a Camp Nouban betaláljon majd a visszavágón. A Barcelona igyekezett is helyzeteket kialakítani, ám Antonio Conte tökéletes taktikával küldte fel együttesét a gyepre, és a hazaiak olvasták a katalánok lassú és statikus játékát. Egyedül Messi volt az, aki egy az egyben képes volt megverni a védőjét, ám az argentinnak eközben irányítania is kellett, ráadásul mindemellett olyan passzsávokat is meg kellett találnia, amik valójában nem is léteztek. Ugyan Messi erre képes, de azért a Chelsea nem egy nyeretlen kétéves, hanem az angol bajnok,  melyben világklasszisok futballoznak, így erre alapozni nem lehet ellene.

A lassúság és statikusság természetesen betudható az adott formának is, ám valójában sokkal inkább annak köszönhető, hogy Paulinho és Rakitic ismét szerepet kaptak a kezdőcsapatban. Ami a brazilt illeti, a támadásépítésben eddig is használhatatlan volt, ám a vonal mellett még annyira sem domborodik ki az erénye, mint a kapu előtt. Valverde többször küldte már őt fel az idény során azzal az utasítással, hogy a pálya közepén igyekezzen passzlehetőséget felkínálni Messinek és Suáreznek, ám ezúttal a jobb oldalra rendelte őt a mester, aminek két következménye volt. A Barcelona középen túl kevés játékossal támadta a Chelsea sűrű védelmi falát, a szélen pedig Paulinho csak elvette a helyet a fellépő Sergi Roberto elől. Ráadásul a brazil egyik nagy erénye, hogy tud érkezni a kapu elé, amit a jobb szélről nyilvánvalóan szintén nem tudott megtenni.

Rakitic játékával kapcsolatosan gyorsan tisztázni kell, hogy a horvát ismét hasznos volt. Fegyelmezetten játszott, alig hibázott a passzainál és Valverde megtalálta neki azt a szerepkört, amiben a feladata nem más, mint tehermentesíteni Busquetset a középpályán, aki így jobban kiveheti a részét a játék szervezésében. Ezen felül azonban az olyan felállt védelmek ellen, mint amilyen a kedd esti Chelsea volt, Rakitic nem tud pluszt adni a Barcelonának. Egy az egy ellen nem jó, a pozíciós támadásépítésben pedig szintén nem világklasszis. Két játékos tehát főként csak a labda tartására volt alkalmas, így a Chelsea-nek két játékossal kevesebbre kellett fókuszálnia a védekező zónájában. Ez egy olyan kiválóan védekező gárdának, mint amilyen Conte csapata, ajándék, ami katalán részről ilyen steril meccsekhez és vérszegény támadójátékhoz vezet.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy Valverde keze továbbra is meg van kötve. A horvát helyett ugyanis nincs jobb opció a keretben, ez pedig az utóbbi évek játékospolitikájának a következménye, mely a fizikumot előrébb rangsorolta mindennél. Paulinho rosszul megválasztott szerepkörét illetően pedig lehet ugyan kritizálni a trénert, de a brazil alternatívája ezúttal csakis André Gomes vagy Aleix Vidal lehetett, hiszen Ousmane Dembélé még nincs olyan állapotban a sérülése után, hogy 90 percet játsszon. Vidal és Gomes ellenben nem nyújtott olyan teljesítményt idén, hogy a kihagyásukat egyértelmű hibaként lehessen értelmezni.

Amíg tehát 2012-ben a Stamford Bridge-n kikapott 1-0-ra a Barcelona úgy, hogy teljes mértékben dominálta a mérkőzést, úgy most egy kiváló eredményt ért el ahhoz még csak kicsit sem hasonlítható színvonalú játékkal. Ez is a futball, a saját gyengéivel pedig tisztában kell lennie a Barcelonának.