Az Atlético Madrid francia futballistája, Antoine Griezmann csütörtök este nyilvánosságra hozta a döntését a jövőjével kapcsolatosan, és hosszas gondolkozás után végül úgy döntött, hogy a spanyol fővárosban folytatja a pályafutását, ezzel együtt pedig visszautasítja a Barcelona hívó szavát. Ezzel a döntéssel alapvetően nem lenne semmi gond, minden játékos úgy határoz, ahogy akar, ám a klub a tél óta kész tényként kezelte Griezmann leigazolását, az egész katalán sajtó pedig – az élén az elnökséghez közel álló ‘El Mundo Deportivo’ sportnapilappal – a francia barcelonai jövőjével volt vele. Bartomeu elnök ráadásul a kapcsolatfelvételt is elismerte. 

Ugyan Agustí Benedito korábbi elnökjelölt bizalmatlansági indítványa elbukott tavaly ősszel, az aláírásgyűjtést megszervező vezető tett egy megjegyzést, mely azóta is tökéletesen igaz a Barcelona vezetésére.

Jelen pillanatban a klubtörténelem legsúlyosabb intézményi válságát éljük meg.

A bizalmatlansági indítvány végül elbukott, mert az elnökség kiváló támogatást kapott a hozzá nem titkoltan közel álló ‘El Mundo Deportivo’ sportnapilaptól, de a másik fő katalán médium, a ‘Sport’ sem feszíti túl a húrt, ha a kritikákról van szó, nehogy elveszítse az esélyét egy-egy komolyabb interjúra a klubelnökkel. Ez pedig megtette a hatását, és nem sikerült átlépni a jelenlegi klubvezetés által megemelt aláírási küszöböt. A Griezmann-ügy azonban ismét megmutatja, mennyire inkompetens emberek kezében is van jelenleg az FC Barcelona irányítása.

Ne legyünk álszentek, az összes klub egyezkedik a kiszemelt játékosokkal a másik klub háta mögött. Ez a bevett gyakorlat, és nem véletlenül többnyire csak fenyegetőznek a másik feljelentésével a klubok. Ugyanakkor más dolog ezt is stílusosan, a határokat nem átlépve rendezni, és más dolog az, amit a Barcelona csinált. Josep María Bartomeu ugyanis május elején elismerte, hogy 2017. októberében találkozott Griezmann ügynökével, vagyis felvette a kapcsolatot egy másik egyesületnél élő szerződéssel rendelkező játékossal, aztán pedig nyilvánosan be is ismerte ezt.

Enélkül is kínos volt már azonban a helyzet, ugyanis a csaknem „kézivezérelt” katalán sajtó már január óta egyöntetűen arról számolt be, hogy Griezmann a Barçáé lesz a nyártól. Mi több, a fél csapat Griezmannról nyilatkozott úton-útfélen. Sőt, a katalán lapok szerint a felek egy olyan dokumentumot is aláírtak már, mely alapján ha valamelyik fél visszalép a transzfertől, úgy a másik felet kárpótlás illeti meg. Az elmúlt hetekben aztán persze már finomított a katalán sajtó is, és miután egyre erősebben érkeztek a hangok a fővárosból, hogy Griezmann akár a maradás mellett is dönthet, a katalán lapok már csak egy nem igazán érvényesíthető egyezségről beszéltek, melynek a jogi státusza nem is tisztázott. Tavaly „200%” volt, hogy Neymar marad, most pedig a klub teljesen biztos volt Griezmann érkezésében, aki aztán végül mégis inkább az Atléticót és az állítólagos magasabb fizetést választotta. Egy dolog biztosnak lenni valamiben, és másik dolog telekürtölni vele a világot. Jobb helyeken óvatosabban és diszkrétebben kezelik ezeket a szituációkat.

Bartomeu tehát úgy adta elő az egyesület egyik legnevetségesebb szappanoperáját – óriási volt a verseny Griezmann bejelentő videója és a klub viselkedése között, hogy ki is van mélyebben – , hogy egyébként meg vagyok győződve róla: nem a francia csatár szerződtetése a legégetőbb kérdés. Luis Suárez teljesítményének a színvonala ugyan elkezdett hanyatlani, ám ennél rémisztőbb az, ami Busquetsre várhat majd a középpályán a nyártól erősítés hiányában: nincs egy olyan társa a spanyolnak, aki nyomás alatt is ugyanazokat a passzokat játssza meg, mint senkitől sem zavartatva, és aki a Barça játékstílusához mérten világklasszis.