Mascherano: “Hét és fél év? Azt hittem, rövidebb lesz…”

Piqué ismét újságírói szerepbe bújt | Liverpool, Barcelona, Guardiola és az öltözői egység a témák között

Javier Mascherano 2010 és 2018. januárja között volt az FC Barcelona első keretének meghatározó tagja, öltözőjének vezére, ám nemrég távozott a katalán klubtól, és Kínába igazolt. Mielőtt még elutazott volna új csapatához, egykori csapattársa és párja a védelem közepén, Gerard Piqué készített vele interjút a ‘Players Tribune’ oldal számára, melyben szóba került a dél-amerikai eredeti posztja, a védelembe való beilleszkedése, a Barça vezetőedzői, akiknek a keze alatt játszott Katalóniában, de az ismét zsurnalisztaként közreműködő Piqué nem felejtette el felhozni az argentin egyetlen egy, a gránátvörös-kék mezben szerzett gólját sem.

Piqué: Masche, hogy telik az idő… 7 és fél év. Nézve a képeket, mit gondolsz a barcelonai időszakról?

Mascherano: Őszintén megvallva, azt hittem, hogy rövidebb lesz… Tudtam, hogy olyan helyre igazolok, ahol nehéz lesz játszani, hiszen a csapat az volt, ami. Az egyik legjobb szerintem a történelemben, már önmagában az fantasztikus volt, hogy a tagja lehettem. Azzal a céllal jöttem, hogy segítsek valamilyen formában ennek az együttesnek, de mindenek felett az munkált bennem, hogy megnézzem: meg tudom-e állni a helyemet Európában, tudok-e valamit nyerni ilyen szenzációs játékosok oldalán. Az évek teltek, megtaláltam a helyemet, és végül minden úgy végződött, ahogy.

Piqué: Hogyan is kezdődött mindez? Javában zajlott a 2010-es világbajnokság, csapatkapitány voltál az ’Albicelestében’, mégis tudtad, hogy itt nem sokat fogsz játszani, mert Busi az első számú megoldás a posztodon. Hogyan zajlott le az egész? Beszéltél Peppel? Messivel?

Mascherano: A világbajnokság nyarán egy kissé különös volt a helyzetem. Akkor ugye a Liverpool labdarúgója voltam, és már egy ideje gondolkoztam a váltáson, ráadásul azon a nyáron Rafa Benítez távozott a csapat éléről, így azt éreztem, hogy már semmi keresnivalóm nincs ott. Rafa az Inter vezetőedzője lett, és adódott a lehetőség, hogy én is oda igazoljak, ám ez nem lett volna egy könnyű dolog, hiszen egyrészt csak akkor vette át frissen a csapatot, másrészt az Inter akkor nyerte meg a Bajnokok Ligáját. Egyszóval nem lett volna egy könnyű transzfer. A világbajnokságon aztán beszélgettem Leóval, és először poénként felhoztam, hogy van-e lehetőség arra, hogy a Barçába igazoljak. Olvastam, hogy Touré Yaya távozni fog az együttestől, és gondoltam, szükségük lesz egy másik játékosra azon a poszton. Leo pedig – szerintem félig komolyan, félig poénból – felvetette az ötletet Pepnek, és elkezdtek erről beszélni a világbajnokság alatt. A kételyek pedig hamar a felszínre jöttek: hogyan tudja majd a Liverpool kezdőcsapatának a tagja, az argentin válogatott csapatkapitánya elfogadni a tartalék szerepkört? Mert az ugye nyilvánvaló volt, hogy folyamatosan nem fogok játszani. Az ok egyszerű: mindenki ismeri a véleményemet Busiról, ráadásul az ő fontossága a Barçában is közismert. Én azonban mindig is próbáltam tisztán beszélni, és hangsúlyozni, hogy pontosan tisztában vagyok azzal, milyen szerepem lenne Barcelonában. Én úgy gondolkodtam, hogy ez az én esélyem, hogy a Barçába igazoljak, tudod? A történelem legjobb Barcelonájába. Ezzel együtt pedig esélyem lett volna trófeák megnyerésére illetve arra, hogy a világ legjobbjaival játsszak egy csapatban. És végül a dolgok megtörténtek. Noha maga az átigazolás létrejötte nehéz szülés volt, hiszen egészen augusztus 31-ig kellett várni, míg egymás tenyerébe csaptak a felek. Összegezve: mindig is tisztában voltam azzal, hova jövök és milyen szerepem lesz.

Piqué: Az első évben pedig a céljaidat sikerült is elérni. Trófeákat nyertél, és végül a csapatba is bekerültél, igaz, középső hátvédként. A szezon végén megnyertük a Ligát és a Bajnokok Ligáját. Úgy gondolom, hogy ez volt álmaid szezonja, hiszen nem csak többet játszottál annál, mint amit vártál előzetesen, de mindezt egy olyan pozícióban, amire nem is gondoltál volna korábban.

Mascherano: Igen, egyértelműen. Könnyű bevallanom, hogy sosem hittem volna azt, hogy középső védőként fogok egyszer játszani. Amikor az idénynek vége, és látod, hogy dupláztál és olyan fontos meccseken léphettél pályára, mint a Real Madrid elleni elődöntők vagy a döntő a Bajnokok Ligájában, akkor úgy érzed, hogy fontos tagja vagy egy csapatnak. Mi több, ez a csapat már készen volt az érkezésem előtt is, de különböző körülmények folytán megadatik előtted a lehetőség, hogy bekerülj, és alkalmazkodj egy új poszthoz. A végén pedig nem marad más, mint úgy összegezni, hogy „köszönöm Istenem, hogy meghoztam ezt a döntést”. Ha nem így döntöttem volna, mit tennék, vagy mit gondolnék most Angliában? Ugyanakkor én az a típus vagyok, aki úgy véli, hogy úgy kell határoznod és döntened, ahogy éppen jónak tartod. Az eredmények ebből a szempontból másodlagosak, mert utólag – ahogy mi Argentínában mondjuk – „nem beszélhetsz a hétfői újsággal”. Hogy miért? Mert a hétfői újsággal nagyon könnyű beszélgetni, lehet mondani, hogy a dolgok majd jól vagy rosszul sülnek el, ám az életben úgy fogsz dönteni, ahogyan éppen jónak gondolod abban a pillanatban.

Piqué: Védőként játszottál, ráadásul nagyon gyorsan alkalmazkodtál a poszt sajátosságaihoz, ami engem rendkívül meglepett, hiszen a középpályáról hátrajönni a védelembe ugyan előnyös, hiszen mindent látsz magad előtt, de a magasságod nem az ideális egy középső hátvéd számára. Milyen gyorsan tanultad meg a mozgásokat, a biztosításokat? Milyen volt ez a folyamat?

Mascherano: Menet közben tanultam meg a dolgokat. Az első találkozó, ahol középső hátvédként játszottam, Donetskben volt a Bajnokok Ligája negyeddöntőjének visszavágóján. Pep kihirdeti a kezdőcsapatot, és látom, hogy a védelem közepén szerepelek, noha előtte nem beszéltünk egy percet sem erről. Azt látni kell: ez volt az én lehetőségem, hogy itt maradhassak ebben a csapatban, mert ezen a poszton sokkal több játékpercre számíthattam, mint a sajátomon. És nem azért számíthattam itt több lehetőségre, mert nem lettek volna védők a keretben. Puyi itt volt még, de állandóan sérüléssel küzdött, így nem tudott annyit játszani azokban az időkben, és kímélnie kellett magát. Ugyan nem szerettem a helyzetet, de Abidal betegsége miatt is extra lehetőséget kaptam a csapatban. Sajnálom ezt még kimondani is, de ezek voltak a körülmények, amiken keresztülmentünk, és amik megtörténtek. Megtaláltam azt a posztot, és próbáltam hozzá foggal-körömmel ragaszkodni a teljesítményem révén. Mindig is úgy gondoltam magamra, mint egy túlélő, akinek az a feladata, hogy megélje a holnapot a csapatban.

Piqué: Szerettél volna többet játszani a Barcelona középpályáján? Azzal az érzéssel távozol, hogy ez kimaradt?

Mascherano: Igen, egyértelmű…

Piqué: Sokat beszéltünk erről az öltözőben, hogy játszanál ezen a poszton, és megvan benned az ambíció erre.

Mascherano: Fogalmazhatunk úgy, hogy ebben az értelemben a barcelonai időszakom egy nagy ellentmondás. Ezek voltak ugyanis a pályafutásom legjobb évei, ahol a legjobban élveztem a játékot és ahol a legteljesebbnek érezhettem magam futballistaként. Ugyanakkor nem kaptam meg az esélyt arra, hogy a posztomon, a középpályán játsszak, szóval ez olyan, mintha a pohár félig üres lenne. Ezeket a lapokat osztották le nekem. Amikor néha megfordult a fejemben a távozás gondolata, az pontosan emiatt volt. Senki sem tudja jobban nálad, Geri, milyen védőként játszani a Barcelonában. Egy hiba, és drágán megfizetsz érte. Amikor pedig ennek tetejében még egy másik pozícióból érkezel, egy másik rendszert tanultál meg és más automatizmusok vannak benned, akkor sokkal több erőfeszítésbe és energiába kerül, hogy megértsd a Barcelona filozófiáját.

Piqué: Pep után Tito vette át a csapatot, majd érkezett Tata. Őt Luis követte, most pedig Ernesto a vezetőedző. Tudom, hogy edző leszel a jövőben. Ez 100%, sokat beszélgettünk az évek során, és ebben biztos vagyok. Melyik edzővel tudsz a leginkább azonosulni? Ki az, akihez a leginkább hasonló leszel?

Fotó: As

Mascherano: Nos, kire akarok hasonlítani… Én mindig azt mondom, hogy sosem szabad arra törekednünk, hogy valakire hasonlítsunk. Való igaz, hogy nagy szerencsénk volt, hogy ennyi kiváló tréner kezei alatt dolgozhattunk, és ha a jövőben az edzői pályára adom a fejem, úgy sok dolgot másolni fogok tőlük, ez biztos. Úgy vélem, Pep első két éve volt rám óriási hatással. Gyakorlatilag minden miatt. Egy teljesen más futballkultúrából érkeztem, Liverpoolban mást játszottunk, itt pedig teljesen különböző koncepciók vártam rám. Emiatt nagyon sokat kellett vele beszélgetnem. De akkor vegyük sorra őket. Tito képessége, hogy az öltözőt kezelje, szenzációs volt. Ami Tatát illeti, úgy gondolom, jobban meg tudtam őt ismerni a válogatottban, mint itt, Barcelonában. Elmondta ezt sokszor, hogy a Barça edzőjeként meg volt kötve a keze, nem lehetett teljesen önmaga. Luis Enriquéről beszéltünk már sokszor, radikálisan változtatott a játékon, és néhány elemet feljavított, mint ahogy Ernesto is tette azt ebben a hat hónapban. Ezek fontos változtatások voltak, mert a csapat ismét elkezdett működni, és ebből láthatjuk, miért is volt nehezebb versenyezni a legjobbakkal a tavalyi szezonban.

Piqué: Emlékszem, amikor megérkeztél Barcelonába, mondtad, hogy Rafa Benítez is jelentős hatással volt rád…

Mascherano: Igen, ezért is mondtam, hogy teljesen más futballkultúrába csöppentem.

Piqué: … és igen, Rafa és Pep teljesen más típusú koncepcióban hisznek.

Mascherano: Igen, szerencsésnek tartom magam, hogy sok stílust megismerhettem. Bielsa már kisgyerekként nagy hatást gyakorolt rám. Ezért mondom mindig, hogy ha valaki intelligens, minden egyes stílusnak a legjobb szeleteit kell kihasítania. Szűrd ki azokat az ötleteket, amik hozzád passzolnak, és kész vagy.

Piqué: Van olyan pillanata ennek a hét és fél évnek, amire azt mondod, hogy erre örökké emlékezni fogsz? Egy meccs? Egy trófea?

Fotó: Marca

Mascherano: A trófeákon és a mérkőzéseken túl bennem az fog megmaradni, ahogyan dolgoztunk nap, mint nap. Ahogy élveztük a közös munkát. Mi, akik ezt belülről átélhettük, pontosan tudjuk, milyen szenzációs időszak volt ez. Nagyon nehéz a profi labdarúgásban azt elérni, hogy ilyen jól érezd magad egy csapatban. Sokszor beszélgettünk erről, hogy hihetetlen, milyen jól éreztük magunkat az edzéseken. És a végén rájössz, hogy ez az, amit az élet ad neked. A napi munka ad értelmet ennek az egésznek. Ha élvezed a hivatásod, akkor ez szenzációs. Hét és fél éven keresztül nem csak kiváló játékosokkal, de nagyszerű emberekkel játszottam, illetve egy roppant egészséges öltöző része lehettem.

Piqué: Nagyon szerencsések voltunk, hogy ilyen öltözőnk volt, valóban. Következő téma: Leo. Különleges a kapcsolatod vele, hiszen megannyi éven keresztül együtt voltatok a Barcelonában és a nemzeti csapatban is. Elmondtak már róla szerintem mindent, mint játékos. Milyen a te kapcsolatod vele?

Mascherano: Egyedülálló a kapcsolatom vele, igen, mert nagyon intenzív élményeken mentünk keresztül Argentínában. Sokszor mondtuk is magunk között, hogy a Barcelonában töltött időszakot használjuk fel arra, hogy kipihenjünk magunkat azok után, amit Dél-Amerikában át kell élnünk. A kapcsolatom vele különleges, és tisztelettel teli. Mindketten furcsa személyiségek vagyunk, én sem vagyok az a fajta, aki betör a másik magánszférájába. Ő sem az. A tény, hogy az argentin nemzeti csapattal olyan intenzív pillanatokat éltünk át az évek során, amelyek mélyítették a köteléket közöttünk.

Piqué: Méghozzá egy olyan egyesületben futballoztatok együtt, melynek a szlogenje: ’Több, mint egy klub’. Sikerült megértened ez alatt a hét és fél év alatt a mögötte rejlő tartalmat illetve azt, hogy a Barça miért is különbözik a többi egyesülettől?

Mascherano: Igen, úgy hiszem, hogy sikerült. Amikor megérkezel, sokat mesélnek a klubról, aztán átélheted, megélheted, és végül megértheted a lényegét. Mindenek felett akkor látod a különbséget, amikor olyan játékosokkal találkozol, akik időközben elhagyták a csapatot. Vagy amikor látod, hogyan viszonyulnak a klubhoz a felkerülő saját nevelésű tehetségek. Amikor beilleszkedsz ebbe a közegbe, egy leszel közülük. Amikor viszont ez nem sikerül, az eléggé nyilvánvalóan megmutatkozik, és nem egy kellemes dolog.

Piqué: Amikor megérkeztél a Barcelonába, és megtartottad a bemutatkozó sajtótájékoztatót, úgy zártad a nyilatkozatodat, hogy tanulni és segíteni jöttél. Mit gondolsz, elérted a célodat ebben a tekintetben?

Mascherano: Tanulni? Az egyértelműen sikerült. Azt azonban, hogy segítettem-e, neked kell megmondani… (nevetnek – a szerk.) Komolyra fordítva a szót, hatalmas boldogsággal távozom annak tudatában, hogy sikerült felnőnöm az elvárásokhoz, ez pedig a legjobb dolog, ami egy labdarúgóval történhet.

Piqué: Nos, Masche, köszönöm neked ezeket az éveket.

Mascherano: Dehogyis, én köszönöm.

Piqué: Úgy vélem, hogy az öltözőben is nagyon sok dolgot megéltünk, de a védelemben is megosztottunk egymással komoly pillanatokat.

Mascherano: Egy évvel ezelőttig valóban… (nevetnek – a szerk.)

Piqué: Ahogy mondtad, nagyon nehéz alkalmazkodni a Barça játékstílusához. Meg kell tanulnod egy új rendszert, és azon belül jól kell mozognod. A kapcsolatunk már az első pillanattól kezdve kiváló volt, megtaláltuk egymással a közös hangot hamar, és végül nagyon sok sikert értünk el a csapattal.

Mascherano: Nos, Geri, részemről az öröm és a megtiszteltetés. Kívülről érkezel, és így lehetsz a részese mindennek, ez óriási dolog. Ezzel a boldogsággal távozom. A futball végül erről szól: a változásról. Amikor már nem éreztem magam olyan fontosnak a csapatban, mint amennyire korábban voltam, akkor őszintének kellett lennem magammal, és változtatnom kellett ezen.

Piqué: Köszönöm az interjút, bajnok!

Mascherano: Ugyan, nincs mit, szívesen.

Piqué: Végül pedig beszélni fogunk erről a képről, amiről még nem tettem fel kérdést. Szándékosan nem kérdeztelek még arról a bizonyos tizenegyesről, hiszen erről úgy akartam beszélni, miközben látjuk a képet. Ami a rúgást illeti, szenzációsan kivitelezett lövés volt annak fényében, amilyen nyomás volt rajtad. Az emberek nem tudják, de elég sokat kaptál tőlünk… (nevet – a szerk.)

Fotó: EFE

Mascherano: Igen, a fő tettes pontosan te voltál. Nézd, hogyan futok neki, nézd, hogyan lövöm.

Piqué: De Masche, azért ha fő tettes is vagyok, a gólt nekem köszönheted.

Mascherano: Hát persze.

Piqué: A zrikáim miatt rosszul érzem magam.

Mascherano: Dehogyis, nem kell.

Piqué: Kiválóan fejezted be az akciót.