Messi: “Ha nem nyerünk VB-t, valószínűleg el kell hagynunk Argentínát”

A világbajnokságról, a családjáról, a játékáról, az étrendjéről... | Interjú

A Barcelona világklasszisa, Lionel Messi egy hosszabb interjút adott az América TV-nek néhány napja, amiben nagyon sok mindenre kitért a pályafutásával és az életével kapcsolatban. Az argentin zseni elmondta, miként éli meg a válogatottban ért kritikákat, hogy mi a legfontosabb az életében, hogyan változott meg a játéka és az étrendje az elmúlt években, illetve az is szóba került, hogy mit kellett átélnie azért, hogy a Barçában játszhasson.

Gondolatok a világbajnokságról

“Elképzelem magam, hogy Moszkvában július 15-én játszom a döntőben, megnyerem, és magasba emelem a trófeát. Ez az álmom. Minden alkalommal, amikor világbajnokságra készülök, egyre erősebbé válik ez az érzés. Ezért sírtam 2014-ben, mert tudtuk, hogy milyen nehéz volt oda elérni, és milyen közel volt. Szívszorító volt.”

“Láttam, hogy a világ minden tájáról, nagyon sokan azt akarják, hogy ez egy nagyszerű világbajnokság legyen számomra. Azt akarják, hogy megnyerjem a világbajnokságot. Szerte a világon azt akarják, hogy Argentína világbajnok legyen.”

“Most még elengedem az összes nyomást, bár tudom, hogy a világbajnokság a kanyarban van és el fog jönni gyorsan. De most nagy dolgokért versenyzek Barcelonában. Erre a pillanatra koncentrálok, nem júniusra.”

A nemzeti válogatott, a múlt és a sajtó

“Ez a gárda, amelyik most játszik, úgy érzi, hogy ez lehet az utolsó világbajnoksága. Az emberek is ezt éreztetik velünk. Sokak számára az, hogy sorozatban három döntőbe is kerültünk, értéktelen. De mi sajnos az eredményektől függünk.” [Argentína sorozatban 3 komoly döntőt veszített el – 2014-ben a németek ellen a VB döntőt, 2015-ben és 2016-ban pedig Chile ellen a Copa America döntőjét – a szerk.]

“[Ha most sem nyerünk] Valószínűleg nincs más lehetőségünk, mint elhagyni Argentínát, ez az általános üzenet, amit a csapat kap.”

“Olyan, mintha azt mondanánk a kritikusoknak, hogy igazuk van. Ugyanakkor arra fognak kérni minket, hogy hagyjuk el a válogatottat, ha nem nyerjük meg. Megtették ezelőtt. Ez az, amit a sportújságírók eladtak Argentínában, és az emberek megvették.”

“Az újságírók nagyon kis csoportja gondolkodik így. Amit Argentínában több játékos is rosszul viselt, de ugyanakkor mi is ezt érezzük. Bár szeretném, hogy a dolgok jól alakuljanak, és élvezhessük a nemzeti csapatban való részvételt.”

“Figyelmen kívül hagyom a sértéseket, tudom, hogy ez része a játéknak, csak megpróbálom figyelmen kívül hagyni, de beismerem, hogy volt olyan idő, amikor a kritika megérintett. De az évek során képes voltam arra, hogy ne vegyem fel ezeket.”

“Nagyon ideges voltam, amikor az újságírók olyan dolgokat mondtak, amelyek teljes mértékben helytelenek voltak. Olyan dolgokat, amelyeknek semmi köze a labdarúgáshoz. Az emberek tudják, hogy mi történik a pályán, ha jól játszom vagy sem. Elkezdtek bejutni a magánéletünkbe, és olyat terjeszteni, amelyek nem voltak igazak.”

“Nem csak Lavezziről mondtak dolgokat, hanem egy csomó mindenkiről, és ez felháborító volt. Ez és az a tény, hogy azt akarják mondani az embereknek, hogy ezek a hazugságok igazak.”

“Az emberek tudnak kritizálni, hogy jól játszom vagy sem, de a pokolba is, én vagyok az első, aki ezt kimondja.”

A családi életéről és a hozzáállásáról, mint játékos

“A gyerekekkel való játék az a dolog, ami a leginkább boldoggá tesz engem. A gyerekeimmel, a feleségemmel lenni. Amikor az első gyerekem megszületett, megváltozott a gondolkodásmódom. Nem csak a karrieremmel foglalkoztam. Még mindig nem szeretek veszíteni, de már másképp veszem.”

“Az ember rájön, hogy vannak más dolgok az életben a labdarúgáson kívül.”

“Megszoktam a hízelgést. A legfontosabb számomra az volt, hogy továbbra is magam legyek. Maradjak természetes. Időnként egy kicsit öntudatosnak is kell lenni, tudnod kell, mit csinálsz, mert az emberek folyamatosan figyelnek.”

“Nincs pszichológusom. Mindig a leginkább hozzám közel álló emberekkel beszélgetek. A feleségemmel, az édesapámmal, az édesanyámmal. Tudod, az emberek, akik mindig is ott voltak nekem.”

“Tudatában vagyok annak, hogy bármit is mondok, vannak hatásai, és különböző módon értelmezhetőek, ezért kerülöm a problémákat, próbálok óvatos lenni azzal, amit mondok, hogy ne legyen semmilyen konfliktus.”

A gyerekeiről, és amikor legutóbb sírt

“Többször is sírtam elvesztett döntőben, mert olyan közel kerültünk hozzá. Azt hittük, hogy megérdemeltük, és nem tudtuk valóra váltani az egész ország álmát.”

“Az utolsó alkalom, amikor örömömben sírtam, a második fiam, Mateo születésekor volt. Ott voltam, amikor az első fiam, Thiago született, és az egy nagyon nehéz helyzet volt. Nem minden a tervek szerint ment. Mateo születése könnyebb volt, addigra már tapasztaltabbak lettünk.”

“Nagyon örültem, amikor a nemrég született babánkról meséltem, de most már a két másik fiammal hozzászoktam, hogy hogyan mennek a dolgok.”

A visszavonulásáról

“Nem tudom, hogy mit fogok csinálni, ha visszavonulok. Azt mondták, nagyon nehéz, úgy gondolom, hogy így lesz, mert elkezdesz amiatt aggódni, hogy nincs már meg az a rutinod, ami előtte megvolt, a meccsek, az edzések, az utazás…”

“Őszintén szólva nem gondoltam arra, hogy mit fogok tenni, vagy hogy hol leszek, amikor eljön az idő. Szeretnék olyan dolgokat csinálni, amiket a szakmám miatt nem tudtam megtenni. A mindennapi életem nem engedi, hogy bizonyos dolgokat csináljak. Nem tudom, hogy Barcelonában vagy Rosarióban leszek-e.”

Az életviszonyok Argentínában

“Rossz érzés néznem Argentínát. Létezik egyfajta valóság, ami körülveszi az országot. Különösen a bizonytalanság. Néha arra gondolok, hogy egy nap visszamegyek Rosarióba élni, élvezni a várost, hiszen képtelen voltam gyerekként, mert ide kellett költöznöm…”

“Nem bántam meg, hogy ezt tettem. Aggódom a biztonság hiánya miatt Argentínában. Az a tény, hogy megölnek egy óráért, egy bicikliért, vagy egy motorkerékpárért. Betörések mindenhol történnek, de ha kimész az utcára, a hátad mögé kell nézned, hogy megakadályozd, nehogy kiraboljanak, vagy akár még valami rosszabb is történjen.”

“Sok más probléma sújtja Argentínát, de ez az egyik legnagyobb. Képtelenség békében élni. Az, hogy elmenj a barátaiddal szórakozni. Kint az utcán lenni, ahogy régen volt rá lehetőségem, ma már lehetetlennek tűnik.”

“Emlékszem, amikor gyerek voltam, a nyári szünet alatt kimentem egészen este 9 óráig. Ilyen volt egész Argentína. Ami most lehetetlen a gyerekeknek.”

“Nehéz, de meg tudjuk csinálni. Amikor a dolgok kemények számunkra, argentinoknak, összefogunk, és nagy dolgokat tudunk elérni. Remélem, hogy a bűnözés elleni küzdelmünket is sikeresen vívjuk majd meg.”

A fiairól és a fociról

“Remélem, hogy mind a három fiú focizni fog, de nem fogom őket kényszeríteni. Biztosan tudom, hogy Thiago nagyon szeret focizni. Jelenleg iskolába jár, amelyet a Barça állított fel a játékosok gyerekei számára.”

“Soha nem kérdezik a gyerekek, hogy miért mutatok az égre a gólok után. Egyszer csak elkezdték ezt csinálni. De csak azért csinálják, mert tőlem látták.”

“Mindig a nagymamámra, Celiára gondolok. Ezzel fejezem ki a hálámat felé. Nem csak neki, hanem Istennek is mindazért, amit ő adott nekem. Nem csak azt, amit a labdarúgáson keresztül adott nekem, hanem azért is, hogy áldott vagyok az életben. De abban a pillanatban mindig emlékszem Celiára.”

A játékról és arról, hogyan változott a játéka az évek során

“Akár jól játszom, akár nem, nem a gólokról van szó. Arról szól, hogy részt vegyek a játékban, gyakran kapjak labdát, jó döntéseket hozzak, ne veszítsem el a labdát, soha nem arról szól, hogy gólokat szerezzek. Ha gólokat lövök, nem jelenti azt, hogy jól játszottam.”

“Voltak olyan idők, amikor gólokat szereztem és rosszul játszottam. De a gólok elfedtek mindent. A jó játék nem a gólszerzésről szól.”

“Igyekszem kevésbé ‘egoista’ lenni. A tizenhatoson belül a lehető legjobb megoldást keresem. Megpróbálom mozgatni a csapatot egy másik pozícióba. Továbbra is úgy futok, ahogy mindig is, csak más módon csinálom kicsit.”

Az étrendje megváltoztatásáról

“Nem tudom, hogy milyen ételtől hánytam, de akkoriban nagyon sok dolog volt a gyomromban. Ez volt oly sok éven át a rossz táplálkozásom miatt. 22-23 éves koromban bármit meg tudtam enni.”

“Most már jobban táplálkozom. Salátát, húst, halat, zöldséget eszem. Őszintén szólva, szinte mindent eszek, de rendezetten. Ha egy pohár bort kell innom, iszom egyet.”

“Vannak olyan pillanatok, amikor korlátozottan teheted, de lesz olyan pillanat, amikor megengedhetsz magadnak egy kis élvezetet itt-ott.”

“A táplálkozásom megváltoztatásával jelentős változást vettem észre, különösen a hányást tekintve. Nagyon sok dolgot mondtak, hogy mi okozhatta, de csak az történt, hogy átállítottam a táplálkozásomat, és azóta soha nem történt hasonló.”

A hormonkezeléséről gyerekként

“Minden este beadtam a lábamba az injekciót. Beadtam az egyik lábamba, majd a következő este a másikba. Ezt csináltam 11-12 éves koromban. Édesanyám és édesapám adta be nekem, amíg nem tanultam meg, hogy kell csinálni. Nagyon kicsi volt, olyan volt, mint egy ceruza. Beadtam a szükséges adagot magamnak. Nem fájt nekem, rutinná vált.” [Messi növekedési hormonokat kapott gyerekként, mert elmaradt a növekedése és a magassága a kortársaitól. Argentin klubja, a Newell’s Old Boy nem tudta a kezeléseket finanszírozni, emiatt is kezdett Messi családja érdeklődni Európában is, hogy találjanak Leónak egy olyan klubot, amelyik anyagilag támogatni tudja őket a hormonkezelésekben. Megtalálták a Barcelonát, jött a szalvétás előszerződés, a többi pedig már történelem – a szerk.]

A Barcelonába költözésről

“Az a tény, hogy Barcelonába jöttem, nem volt olyan nehéz számomra, gyorsan alkalmazkodtam. A testvéreim idősebbek voltak, és azt akarták, hogy visszamenjek. Ezután nem sokkal ők is jöttek. A lánytestvérem – ő a legfiatalabb – nehezen alkalmazkodott. Sokba került neki.”

“A szüleim úgy döntöttek, hogy az édesanyám visszamegy Argentínába a lánytestvéremmel, így vissza tudott menni az iskolába, és visszatért a normális életébe.”

“Édesapámmal maradtam, és megkérdezte tőlem: ‘Mit tegyünk? Te döntesz. Bármit is szeretnél, úgy lesz.’ Mondtam neki: ‘Nem, maradok.’ A Barçában voltam, és tudtam, hogy nehéz lesz, de láttam, hogy itt a nagy esélyem.”