Messi középen hatékonyabb | Ibra viszont nem az igazi

Nyert a Barcelona a Tenerife ellen 4-1-re, és ezzel az utolsó két fordulónak is listavezetõként fut neki. A találkozón látszott, hogy az idény végén már nem minden passz megy oda, ahova kellene, illetve talán egy kis mértékû elbizakodottság is ott volt a fejekben, ám a nagy fegyvertény az, hogy így is nyert a Pep-Team. Ez pedig nagyban köszönhetõ annak, hogy Messi megint duplázott, valamint Bojan és Pedro teljesítménye is több mint kiváló volt.

Elõször tisztázzuk a címet. Messi jobb középen, és valószínûleg a Barcelona egyetlen trófeát sem nyert volna idén, ha az argentin a legtöbb esetben a vonal mellõl indulna, úgy, mint tavaly. Ez a Tenerife ellen is tökéletesen beigazolódott, hiszen az elsõ góljánál lecsapott egy lecsorgó labdára, míg a másodiknál Alves labdáját váltotta gólra az által, hogy befutott a védelem közepén tátongó üres területre.

Még véletlenül sem szeretném kisebbíteni Messi érdemeit, mert le kell venni azokat a labdákat, be kell lõni azokat, de mindenképpen szeretném kiemelni Josep Guaridola részét a Barça újabb, sikeresnek mondható idényében, valamint abban, hogy az argentin ilyen effektív tud lenni a gólszerzés terén. Egyszerûen nem lehet nem észre venni, hogy a kapuhoz sokkal közelebb játszó Messi halálos fegyvere a Barcelonának; a „ketrectõl” távolabb futballozó argentin pedig a támadásszervezés terén is hasznos tagja a katalán csapatnak.

Ha pedig egyikre sem lenne szükség, kimegy a jobb oldalra, és Alvesszel oda-vissza megbolondítja az ellenfél védõit. Rendkívül jó húzás volt tehát Peptõl, hogy középre tette Messit, s amint azt már sugalltam; amikor nincs lehetõség arra, hogy a kapu elõterében hasznos legyen az együttes számára, akkor még mindig ott a jobb oldal, vagy a játékszervezés. A világ jelenlegi legjobb játékosa rendkívül sokszínûen tud teljesíteni, és ezt szerencsére ki is aknázza Guardiola.

Pedro és Bojan is betaláltak ma este, ezzel ismét jelezvén, hogy mindkettõjükre komolyan lehet számítani a bajnoki versenyfutásban, és egyáltalán minden téren. Pedro elõbb egy kontratámadást hiúsított meg utolsó emberként 2-1-es állásnál, majd lõtt egy gólt, eldöntvén a mérkõzést. Így kell csereként teljesíteni, na… Bojan pedig annak ellenére, hogy az elsõ félidõben eléggé tompán és pontatlanul játszott, a másodikban szerzett egy nagyon fontos gólt, amely átlendítette a nehézségeken a Barcelonát, és megtörte a Tenerifét.

A szerb-spanyol származású támadó jövõbeli szerepe egyébként még erõsen kérdéses a klubnál, és itt most nem elsõsorban arra gondolunk, hogy a nyáron megválna tõle a Barcelona, hanem arra, hogy milyen pozícióban tudná a legjobban segíteni a csapatot. Tudniillik, Bojan Krkics mint született ‘9’-es, azaz vérbeli középcsatár lett aposztrofálva az évek során, és ezen a poszton is mászta meg a ranglétrát a Barça akadémiájában. Ehhez a szerepkörhöz azonban még kevés, és mindazonáltal, hogy a fejlõdése jó úton halad, nem tudni, ki tud-e igazán teljesedni a már említett, hétrõl hétre világklasszis szintû produkciót igénylõ szerepkörben.

Erre a szélsõ, avagy univerzális támadó szerepre ellenben már most beérett, és mind az El Madrigalban a Villarreal ellen, mind a Tenerife ellen remekül váltogatta a pozícióját a támadó szekcióban, a rövid passzos játékot több alkalommal is jól segítette, és egy középre való bemozgásából ismét fontos találatot szerzett.

Ibrahimovicsról ezzel a mérkõzéssel sem változott az álláspontunk: a következõ szezon lesz az igazán meghatározó a svéd szempontjából. Az már ugyan látszik, hogy az elmozgásokat rendre megcsinálja a svéd, s az azokból történõ passzok is társakat találnak már, a varázslás, az igazi ‘Ibrakadabra’, a pálya minden szegletébõl veszélyes Ibra még nincs a pályán, márpedig a Barcelonának ez kell. Amennyiben tehát a következõ évben sikerülne ezt a problémát leküzdenie a svédnek, úgy a csatárkérdés évekre elõre meg lenne oldva a Pep-Teamnél.

Végül essék pár szó a mérkõzésrõl is, de csak dióhéjban, és igazából ezért is hagytam a végére a 4-1-es gyõzelem értékelését, mert különös dolog nem történt. A Barça egy kissé dekoncentrált és fáradt volt, de az elvégzett munka valamint az akarati tényezõk miatt még vezetést tudott szerezni. A Tenerife azonban éppen a katalánok pontatlansága miatt egyenlített, hogy végül az eggyel magasabb fokozatra kapcsoló Xaviék fokozatosan felõröljék ellenfelüket.

Tudnak küzdeni, ez pedig a hétvégén, a sevillai pokolban ismét kellhet majd.