Különleges történet, amely hûen reprezentálja a támadó egyéniségét

Nem fogunk forradalmat kiváltani, nem lesz nagy visszhangja a következõ anyagnak. S hogy miért? Mert  egy olyan emberrõl szól, akinek a nevét még úgy sem ismerik sokan a világon, hogy világbajnoki aranyérmes, klubvilágbajnok, Európai Szuperkupát és Spanyol Szuperkupát is nyert már, továbbá Bajnokok Ligája elsõséggel és spanyol bajnoki címmel is rendelkezik. Ez a támadó nem más, mint Pedro, aki láthatatlanul alkot.

Ha nem olvasnánk, csak hallanánk róla, sokan el sem hinnénk a következõ történetet, de ez a valóság, avagy Pedro pályafutása úgy kezdõdött, ahogy folytatódott: láthatatlanul. Történt ugyanis 2004-ben, hogy a Barcelona megfigyelõi elutaztak Tenerifére, hogy utoljára megbizonyosodjanak annak a Jeffren Suáreznek a képességeirõl, aki jelenleg is a Barça keretének a tagja. Mielõtt hazarepültek volna Katalóniába, volt egy lehetõség, hogy találkozzanak egy ifjúsági edzõvel, úgy gondolkozva, hogy ha már várakozniuk kell, valamivel elütik az idõt.

Ez az ifjúsági tréner pedig a találkozón rendkívül magabiztosan feltette a kérdést, hogy „akkor leigazolják Pedrót is, igaz?” Ami számára egy nyilvánvaló dolog volt, arra a klub megfigyelõi úgy válaszoltak, hogy „Pedro? Õ kicsoda?”  

Hét év telt el azóta, a válasz pedig rém egyszerû: egy zseni. Ráadásul példakép. Különös zseni, hiszen az elvitathatatlan képességei mellett nem veti meg a kemény munkát, a mezõnymunkából, a védekezésbõl nagy mértékben kiveszi a részét, ez a fajta komplexitás pedig nagyon ritka, hisz miért futna az, aki gólt tud lõni. S még így sem ismerik annyian.

Ugorjunk az idõben, a fiatal Pedrito felfedezése után utazzunk 2010. novemberébe, a Barcelona – Real Madrid mérkõzésre (5-0). Az elsõ játékrészben Pep Guardiola nem adta C. Ronaldo kezébe a labdát, amiért a portugál ellökte a katalán mestert. A hazai játékosok rögtön odafutottak megvédeni trénerüket, és Pedro volt az egyik, aki számon kérte C. Ronaldótól ezt a fajta viselkedést. Az aranylabdás támadó válasza sem késett: „És te, te ki vagy?

Ha C. Ronaldo költõ lenne, betudhatnánk ezt a mondatot egy zseniális költõi kérdésnek, ám mivel a korábban a Manchester Unitedben is futballozó labdarúgóról nem ilyen kép alakulhatott ki a szurkolókban, inkább egy arrogáns reakcióként írhatjuk le a fent idézett kérdést. Mindenesetre látható, hogy Pedro életében – szigorúan a humor vonalán mozogva – központi szerepet tölt be ez a kérdés.

Még két olyan tényezõ maradt hátra, amelyet kötelességemnek érzek leírni Pedro jellemével kapcsolatosan. Az egyik a góllövõ képessége, amelyet immáron sorozatban a második szezonjában mûvel világklasszis szinten. A triplázás után, a 2009-es esztendõben, Pedrót kölcsönbe vitték volna olyan klubok, mint a Zaragoza vagy az Olympiakos, ám Guardiola azt mondta Joan Laportának, a Barcelona akkori elnökének, hogy az apró termetû támadó érinthetetlen.  Ezek után Pedro kiszorította a kezdõbõl Henryt, és most ott tart, hogy Pep Guardiola keze alatt Messi után õ a második legtöbb gólt szerzõ játékosa a csapatnak, olyan játékosokat megelõzve, mint a francia csatár vagy Samuel Eto’o. Utóbbi 6 mérkõzésén 8 gólt szerzett, mindegyiken legalább egyszer a hálóba találva, így amennyiben szombat este az Atletico Madrid ellen is betalál, úgy beállítja Johan Cruyff rekordját, aki a gránátvörös-kék mezben képes volt egymás után hét alkalommal is gólt szerezni.

Zárásként érkezik egy Josep Guardiola-idézet, mely igazsága megkérdõjelezhetetlen, fõleg a dél-afrikai világbajnokság után, amikor Pedro kiszorította a kezdõcsapatból azt a Fernando Torrest, akiért most több, mint 50 millió fontot fizetett a Chelsea a Liverpoolnak. Pep véleményét egyéb megjegyzés nélkül fûzzük anyagunk végére, a lehetõ legjobb zárszóként:

„Ha Pedro brazil lenne, az egyesületnek aligha lenne annyi pénze, hogy szerzõdtesse õt.”