Montoya kimaradt a Rayo elleni keretbõl, mint ahogy Douglas is
Daniel Alves a ‘Pep Team’ kulcsjátékosa volt, és évekkel ezelõtt a világ legjobb szélsõje, aki a hihetetlen mezõnymunkája mellett hajszálpontos passzokra és fineszes gólokra is képes volt gyakran 30-40 méteres sprintek után is. Ez az Alves azonban a múlt homályába vész, és mára már csak árnyéka önmagának, ám így sem tudja õt kiszorítani a már évek óta az elsõ kerethez tartozó Montoya. Számtalan kérdés adódik a helyzet kapcsán, de legfõképpen egyre vár választ mindenki.
Mielõtt továbbmennénk, hangsúlyoznám: Montoya az eddigi teljesítményei alapján semmivel sem nyújt jobb teljesítményt, mint Alves. Mindkettejükre jellemzõek a kiváló megoldások, remek összjátékok és szerelések, ugyanakkor mindkettõjük képes hajmeresztõ hibákra, védekezésben nem nyújtanak kiemelkedõt és gyakran könnyedén hagyják ott õket a támadók.
Alves azonban már nem lesz fiatalabb, így kettejük versenyénél érdemes figyelembe venni azt is, hogy a spanyol szélsõben legalább rejlik némi potenciál a fiatal kora alapján, hogy fejlõdjön. Alves már nem fog, és hiába dicséretes a hozzáállása, amire az elsõ naptól kezdve nem lehet panasz, hiszen fel-le fut a találkozó minden egyes percében, ha a két sprint között gyakran õ az, aki eladja a labdát könnyedén. Éppen emiatt a hozzáállás miatt érdemelt némi türelmet a brazil, de ami nem megy, azt nem kell erõltetni, most már egyértelmû, hogy Alves nemhogy a régi önmagát nem tudja már adni, de egy alapvetõen elvárható szintet sem tud nyújtani védekezésben.
A PSG harmadik találatánál Matuidi hátrébbrõl indult a beadásra, mint Alves, ám így is õ ért oda elõbb, és továbbította a kapuba a játékszert. Természetesen nem csak az õ hibája a kapott gól, de õ is vastagon benne volt. Nem kell messzire menni a következõ hibáig – a Levante ellen is lemaradt Alves, szerencséjére akkor még kisegítette õt és a csapatot Rakitic. Egy-egy kiragadott példának tûnhetnek a fenti esetek, de a brazil már konstansan hozza ezt a teljesítményt.
Az sem lehet azonban véletlen, hogy Tito Vilanova és Gerardo ‘Tata’ Martino után Luis Enrique sem határozta el magát arra, hogy Montoya legyen az elsõ számú jobbszélsõ. A fenti nevek mindannyian kiemelkedõ tudású szakemberek, és természetesen õk is hibázhatnak, ám kétlem, hogy mindhárman Montoya személyét illetõen nyúltak volna mellé.
Ennek ellenére számomra egyértelmû, hogy transzfertilalom ide, nagyjából hasonló teljesítmény oda, Montoya mellett kellene letennie a voksát Luis Enriquének, mert a spanyolban legalább az az esély megvan, hogy rendszeres játéklehetõséggel tapasztalatot szerezzen, és kiteljesedjen. Alves már nem fog kiteljesedni, maximum egy elvárható szintre visszaugorni, ugyanakkor erre már két éve biztosan vár a katalán közvélemény.
Adódik a kérdés: Alves miért kirobbanthatatlan?
