Nem tudni, miért került vissza Piqué és Xavi a csapatba
Luis Enrique a szezon kezdetén nyilvánvalóvá tette, hogy fõként Rakitic és Mathieu személyével akarja megerõsíteni a Barça hiányzó pontjait, és a két játékos nem is teljesített rosszul. Éppen ezért érthetetlen, hogy a Klasszikusra miért került vissza a csapatba az évek óta ingatag Gerard Piqué valamint az a Xavi, aki ugyan ki még nem lóg, de pluszt már nem ad, ráadásul ebben a csapatban a jobb oldalon még Alves is helyet kapott. Ennek fényében még hízelgõ a 3-1 az ereje teljében levõ, és a középpályán klasszisokkal felálló Real Madrid ellen.
Nincsen világvége, azt továbbra is tartom, hogy a Barça idei kerete elég erõs ahhoz, hogy mindhárom fronton harcoljon a végsõ címért. A támadóhármas imponáló, Suárez már négy perc játék után megmutatta, miért világklasszis: a jobb oldalról olyan passzt varázsolt Neymar lábára, amit Pedrótól nem igazán látnánk. Nem azért, mert nem tudja megcsinálni a spanyol, hanem azért, mert ilyen megoldásra õ nem gondol, míg Suáreznek egyszerûen a vérében van a gól és a váratlan megoldás a pálya bármely területén. Messinek, Neymarnak és Suáreznek tehát csak idõ kell összecsiszolódni, ugyanakkor a csapat többi részének õket kell kiszolgálni. Ez a szombat esti kezdõcsapattal biztosan nem fog menni.
Alves továbbra is nettó emberhátrány a csapatnak, és az ellenfelek imádnak ellene játszani. A brazil a mostani vereség után is kitett egy idézetet az egyik közösségi oldalára, melyben azt írja, hogy „a vereségek után csak az erõsek élnek túl”. Alves valóban erõs karakter, kellõ mentális ereje van egy-egy vereség feldolgozásához, ugyanakkor a teljesítménye alapján immáron két éve a cserepadon kellene ülnie. A nyáron várhatóan távozik, Montoya eddig egy mérkõzésen kezdett, azaz elõfordulhat, hogy utóbbi is távozni akar. Igazolni pedig nem igazolhat a Barça. Ez nem jó irány.
A brazil megspékelve Gerard Piquével kész fõnyeremény az ellenfelek számára. Talán cinikusnak tûnhetnek a fenti sorok, de tényleg nem tudok egy normális indokot mondani, hogy Piqué miért kezdõ egy Klasszikuson. Vannak szurkolók, akik hevesen kritizálják, én azonban mindig is azt gondoltam, hogy Piqué csak a legjobbjától van nagyon messze, egyébként a legtöbb csapat ellen rá lehet bízni a középsõ tengelyt. A legjobbak ellen azonban már nem, és ez megint bebizonyosodott. A „balszerencse” és „nem szándékos kezezés” jellegû megnyilvánulások teljesen elfogadhatóak, csakhogy a szerencséért meg kell dolgozni, és koncentrálni kell. A napi munkájáról nincsen képem, a koncentrációjáról viszont a mérkõzések tökéletes visszaigazolást adnak. A legjobb Piqué sorsdöntõ mérkõzéseken sosem volt ilyen „balszerencsés”, és ez nem a véletlen mûve..
Xavi a klub élõ legendája, és személy szerint örültem, amikor maradt, mert nem csak szellemi vezér, de sokat lehet tõle tanulni, és a mérkõzések második felére még mindig tökéletes megoldás, amikor az ellenfelek már fáradnak, és a csapat ezért dominálni akar. Talán Luis Enrique is így látta, a szezon elején mindvégig Rakitic kezdett, ám Xavi legutóbbi bajnoki meccseken nyújtott teljesítménye talán meggyõzte a trénert arról, hogy Xavi még a Klasszikuson is a régi lehet. Ez természetesen nem igaz, és Xavi személyét illetõen a Rayo valamint az Eibar ellen nyújtott teljesítményt nem igazán kell figyelembe venni egy Klasszikus elõtt.
Ez a három játékos ráadásul a csapat jobb szárnyát képezte, ahol az ellenfél Marcelóval, Cristiano Ronaldóval és Iscóval támadott többnyire. A fentiek után örömteli, hogy csak 3-1 lett. Ez a kritikus kép ráadásul annak fényében még rémisztõbb, hogy a Barça – ha a ‘CAS’ másképpen nem határoz – a következõ nyáron nem igazolhat.
Tragédia azonban nem történt, Luis Enrique láthatóan még keresi a kezdõcsapatát, ami természetes is még októberben. Azzal viszont számolni kell, hogy a fenti játékosokkal a kezdõcsapatban sokkal inkább már az ellenfél hibáira kell támaszkodnia majd a csapatnak a rangadókon, mintsem a saját erényeire.
