Neymar & PSG: fantáziából valóság

Már a Barça is tudatában van | A játékos hallgat | Hatalmas pénzek

A brazil Neymar da Silva egyre közelebb áll ahhoz, hogy a francia Paris-Saint Germain játékosa legyen, és ami az elmúlt napokban még nagyon nehezen tûnt elképzelhetõnek, mára már könnyedén valósággá válhat. A PSG kész kifizetni valamilyen módon a játékos 222 millió eurós kivásárlási árát, maga a játékos évi 40 millió eurót keres majd Párizsban, a brazil édesapja pedig még nagyobb bónuszt kap majd, mint a fia Barçába igazolása elõtt. 
 

 
 
 
A hét elején Jordi Mestre alelnök még azt nyilatkozta, hogy Neymar egészen biztosan maradni fog a Barcelonában. Josep María Bartomeu elnök csütörtök esti nyilatkozata azonban már árnyalta a képet, és jelezte, hogy a klub számára is világossá vált a támadó szándéka. Bartomeu ugyanis úgy nyilatkozott, hogy „Neymar nincs a piacon, nem akarjuk eladni, de ha a PSG kifizeti a kivásárlási árát, akkor nincs mit tenni. Ez egyébként a Financial Fair Play megsértésével járna, de ha nem akarják betartani, úgy ez egy lehetséges opció”. 
 
Ami a Financial Fair Play-t illeti, a játékosok átigazolási díját a labdarúgóval kötött szerzõdés idõtartamára lehet amortizálni. Egy példa: Semedo 30 millió euróba került a Barcelonának, és öt évre írt alá, ami azt jelenti, hogy a klubnak évente 6 millió euróba fog kerülni. Ehhez hozzáadódik a játékos évenkénti fizetése valamint az adóterhek. Lényeg a lényeg: semmiképpen sem egy gazdasági évhez könyvelõdik el az átigazolási összeg egésze. 
 
Ez Neymar esetében azt jelentheti, hogy a PSG-nek az átigazolási díj amortizációja egy évben egy ötéves kontraktus esetén 44.4 millió euróba fájna, ezen felül a hírek szerint Neymar évi 40 millió eurós fizetést fog kapni, amihez hozzájönnek a Franciaországban nagyon magas adókulcsok, így a játékos évente 120 millió euróba kerül majd a párizsi egyesületnek. Nem nehéz tehát látni, hogy ez játékosok eladásából fedezhetõ, de amint azt már jeleztük, az sem a valóságtól elrugaszkodott gondolat, hogy a PSG megkockáztatja majd egy esetleges büntetés lehetõségét. A büntetés ugyanis nem feltétlenül rögtön a Bajnokok Ligájából való kizárást jelenti, hanem a pénzbüntetéstõl a nevezhetõ játékosok számának a csökkentéséig is terjedhet. Esetenként dönt róla az UEFA illetékes bizottsága. 
 
Ráadásul meg kell jegyezni, hogy különbözõ hírforrások szerint a PSG azt is fontolgatja, hogy a játékosnak nem közvetlenül a klub fogja utalni a kivásárlási ár összegét, hanem egy vele üzleti kapcsolatot ápoló ügynökség fizethet Neymarnak 222 millió eurót, hogy a reklámarca legyen a 2022-es katari világbajnokságnak. Ez több kérdést is felvet. Egyrészt a kivásárlási ár aktiválása 2016. októberétõl adómentes Spanyolországban. Csakhogy a gyakorlat azt feltételezi, hogy ezt a vevõ klub fizeti a kivásárlási árat aktiváló labdarúgónak, így a játékosnak nem jövedelemként jelenik meg ez a tétel a bevallásában. Ugyanakkor az, hogy egy harmadik fél – nem az eladó vagy a vevõ egyesület – is részt vesz a tranzakcióban, és õ finanszírozza a kivásárlási ár aktiválását, nem szokványos, és erre még nem alakult ki jogalkotói vagy hatósági gyakorlat. A Barcelonának éppen Neymar esetében gyûlt meg a baja az innovatív megoldásokkal, azóta is bíróságokra jár a klub, de ezt persze a párizsi egyesület jogászai és gazdasági szakemberei bizonyára mérlegelik ezekben a napokban. 
 
A legfrissebb katalán és spanyol lapértesülések tehát egybehangzóan állítják, hogy Neymar elszánta magát a váltásra, a PSG hajlandó kifizetni valamilyen módon a 222 millió eurós kivásárlási árát, és a brazil évi 40 millió eurót fog keresni Párizsban. Sõt, az édesapja a hírek szerint még annál a 40 millió eurónál is nagyobb bónuszt fog kapni a transzfer realizálásakor, mint amit a játékos barcelonai szerzõdéskötése alkalmával kapott a katalán klubtól.
 
A Catalunya Radio szerint az átigazolás 95%-ban kész, csak a részletek maradtak hátra. A Barça – a vezetõk és a csapatkapitányok által – próbálja még gyõzködni a játékost a maradásra, de egyre inkább úgy tûnik, hogy Neymar már döntött. A PSG hívja, vállalja a rizikót, és egyes források szerint képes megtalálni a módját, hogy a Financial Fair Play alkotta kereteken belül maradjon.