Az új „Dream Team”: 2-6

Lehengerlő játék, totális dominancia, sansztalan Madrid

Nem mondunk butaságot, ha kijelentjük: megszületett az új ’Dream Team’! A Barcelona szenzációs támadó játékkal, többnyire magabiztos védekezéssel és hat gyönyörû góllal simán megverte a második helyen álló, õsi rivális Real Madridot. A ’blancók’ ugyan megszerezték a vezetést, ám a Barca – Henry vezetésével – fordított, és onnantól teljesen a kezében tartotta a mérkõzést. Egyértelmû, és vitathatatlan katalán gyõzelem, ami alighanem bajnoki címet ér.

A mérkõzés elõtt sem a hazaiak mestere, Juande Ramos, sem Josep Guardiola, a Barcelona vezetõedzõje nem húzott semmilyen váratlant, és mindketten a legerõsebb kezdõjüket küldték fel a pályára. A Barcában tehát ott lehetett Thierry Henry, akinek a kisebb nyaki fájdalmai miatt volt kérdéses a játéka, míg a Madridban kezdett a meccsre épphogy felépülõ holland, Arjen Robben.

A találkozó jó iramban kezdõdött, több katalán lehetõséggel, ám a vezetést mégis a Real szerezte meg szûk negyedóra elteltével Higuaín révén, aki Sergio Ramos jobb oldali beadását bólintotta a kapuba. 1-0, a gólnál ráadásul korántsem volt a helyzet magaslatán a Puyol vezette barcelonai hátsó alakzat… De a Blaugrana nem esett kétségbe, hamar észhez kapott, amit elõbb Henry beadása jelzett, de errõl Eto’o még épphogy lemaradt, majd a második lehetõség már nem maradt kihasználatlanul. A fõszereplõ ismét a francia volt, Messi emelte át zseniálisan a madridi védelmet, Henry levette a játékszert, végül Casillas mellett a hosszúba helyezte azt! 1-1, gyors reakció a Barcelonától!

A hazaiaknak még idejük sem volt eszmélni, amikor már megkapták a második góljukat is! A 19. percben Henry húzott el a balszélen Ramos mellett, a rá kilépõ Cannavarót is becsapta a tizenhatos oldalvonalánál, ám az olasz lerántotta õt. Undiano Mellanco játékvezetõ szabadrúgást ítélt a katalánok javára, amit Xavi végzett el, és egy begyakoroltnak látszó variáció után a beadását Puyol a hálóba fejelte! 1-2, ez már valóban sokkolta a bajnoki címre pályázó fõvárosiakat, akik nem tudták hova tenni a jó kezdés utáni két bekapott gólt! A mérkõzést a vezetés megszerzése után teljesen a kezében tartotta a Guardiola-csapat, és a Messi-Iniesta-Xavi hármas úgy fickándozhatott a játéktér középen, mintha egy, a kiesõ zónában levõ csapat védekezett volna ellenük… Legfõképp Messi volt elemében, akinek több lehetõsége is volt, ám ezeket rendre kihagyta. Nem úgy a 35. minutumban, amikor Diarra ügyetlenkedett a saját térfelének a közepén, Xavi egybõl odapöckölte Messihez a játékszert, aki pedig köszönte szépen, és egy rövid labdavezetés után a hálóba helyezte azt! 1-3!

A játékrész hátralévõ részében már sok minden nem történt, a Barca játszotta a szokásos sokpasszos, labdatartós játékát, míg Juande Ramos együttese még a beszedett három gól hatása alatt volt.

A félidõben csere nem esett, ugyanaz a két tizenegy folytatta a meccset, amelyik elkezdte. Egyik csapat sem kezdett be, és ugyan a vendégek támadtak, de arra nagyon ügyeltek, hogy Robbenék ne tudják lekontrázni õket. Ebben a mederben is csordogált a meccs, amikor szabadrúgást kapott a Madrid a Barcelona kapujától körülbelül 20-22 méterre, az oldalvonalhoz közel – véleményünk szerint nem jogosan – , ám ez a ’blancókat’ nem nagyon érdekelte, és a Robben által betekert labdát a hosszún érkezõ Sergio Ramos fejelte be Valdes kapujába! 2-3, semmibõl jött hazai gól! De a katalánok nem estek pánikba, és ismét bebizonyították, hogy nemhiába tartják õket Európa egyik legjobb együttesének. A belelkesült madridi középpályát átjátszva, Xavi indította Henryt mindössze két perccel Ramos gólja után, amit a francia a kifutó Casillas mellett a hálóba gurított! 2-4, kezdett megpecsételõdni Raúlék sorsa!

Ami pedig ezek után jött, az csak hab volt a tortán! A katalánok a már említett „apró hármas”, Iniesta-Xavi-Messi trió által támadgattak, és amikor nekik kedvük volt egy kicsit nagyobb fokozatra kapcsolni, zavartalanul megtehették. Ennek az ékes bizonyítéka az ötödik barcelonai gól, amikor is egy Eto’o-Xavi összjáték után a katalán irányító kihagyhatatlan helyzetbe hozta Messit, aki – senkitõl sem zavartatva – a tehetetlen Casillas mellett a rövid alsóba helyezett! 2-5, a Barca legutóbb csak 1974. február 17.-én tudott öt gólt szerezni a Bernabeuban! Elképesztõ!

Ám a gálának még nem volt vége! A 82. percben Piqué szerzett meg egy labdát a saját térfelén, majd Messinek adta azt, aki rögtön indította Eto’ót, a kameruni beadását pedig elsõre ugyan még nem tudta a hálóba rúgni a felfutó katalán bekk, ám másodszorra már a kimozduló Casillas mellett a rövidbe gurított! 2-6, megszületett az új ’Dream Team’!

Nehéz jelzõket találni a csapat teljesítményére, amely elérte, hogy egy ’El Clásico’ a meccs végére nem egy klasszikus párviadallá, hanem Barca ünneppé fajuljon! Messiék egy felejthetetlen élménnyel ajándékozták meg a katalán szimpatizánsokat, ráadásul a legfõbb rivális otthonában, egy egészen elképesztõ teljesítménnyel…

Folytatás a Stamford Bridgen, szerdán. A kérdés egyértelmû; tudják-e tartani ezt a szintet Xaviék, vagy esetleg még nagyobb magasságokba emelkednek?

Real Madrid – FC Barcelona 2-6 ( 1-3 )
Madrid, Santiago Bernabeu
75. 000 nézõ
Vezette:
Undiano Mallenco

Real Madrid: Casillas – S. Ramos (Van der Vaart, 72’), Cannavaro, Metzelder, Heinze – Robben (Javi Garcia, 78’), Diarra, Gago, Marcelo (Huntelaar, 60’)– Raúl, Higuaín

FC Barcelonja: Valdes – Alves, Puyol, Piqué, Abidal – Touré Yaya (Sergi Busquets, 85’), Xavi, Iniesta (Bojan, 85’ – Messi, Eto’o, Henry (Keita, 61’)

Gólok: 1-0 Higuaín (14′); 1-1 Henry (18′); 1-2 Puyol (20′); 1-3 Messi (35′); 2-3 Sergio Ramos (56′); 2-4 Henry (58′); 2-5 Messi (75′); 2-6 Piqué (82′)

A találkozó legjobbja (az Eurobarca értékelése szerint): Xavi Hernández

A mai mérkõzésen többen nyújtottak fantasztikus teljesítményt, mint például Puyol, Piqué, Messi vagy Henry, azonban a választásunk mégis a katalán irányítóra, Xavira esett, aki amellett, hogy óriási mezõnymunkát végzett, adott négy gólpasszt… Önmagáért beszél a produktuma, az meg már csak a sors ajándéka, hogy katalán származása létére Madridban játszhatta – talán nem merészség kijelenteni – élete meccsét!