Egy vérbeli szurkoló a szíve mélyén mindig ezeket a játékosokat foglya a legjobban szeretni, hiába Neymar feszít az avatár képén.Ő egy letűnt kor utolsó mohikánja, egy kihalófélben lévő focistatípus, akit még a klub iránt érzett szeretete hajt.
Sem ő, sem az orvosok nem tudták előre, hogy a felépülése után mennyi terhelést bír majd.albicelesteX írta:Már az idén nyáron abba kellett volna hagynia és nem áltatni mindenkit hogy lehet vele számolni...Amennyit bír játszani az kevés és így csak arra volt jó, hogy az Ő visszatérésére várva (potyára) nem igazoltunk legalább egy kiegészítő középső védőt.
Ritkán írok a fórumba, de most megteszem a Kapitány miatt. Ő egy letűnt kor utolsó mohikánja, egy kihalófélben lévő focistatípus, akit még a klub iránt érzett szeretete hajt. Emlékszem még kis taknyos voltam amikor bemutatkozott a felnőtt csapatban. Egyből megszerettem, mert dacára a kezdeti ügyetlenkedéseknek olyan tűzzel játszott,hogy csak ámultam tátott szájjal. Ő miatta kezdtem el komolyabban focizni, megnövesztettem a hajamat, és minden áron védő szerettem volna lenni, keményen edzettem, otthon addig gyakoroltam a becsúszásokat amíg a térdem helyén már csak egy véres massza éktelenkedett. Célomat el is értem a magam szintjén: középsuliban egy baráti társasággal alkottunk amatőr csapatot, és rendszeresen lejártunk a műfüves pályára focizni, ahol kihívóink is akadtak bőséggel. Ezek a meccsek szinte mini Bl-döntők voltak, akadt olyan nap, hogy 4 csapat is versengett egymással a pályán elődöntő-döntő rendszerben. És ott voltak a helyi nb1-es csapat ifijei is, akik presztizsből is meg akarták alázni a többi bagázst. Elvertük őket nagyon keményen, de nem azért mert jobb focisták voltunk (közel sem), hanem azért mert egymásért küzdöttünk, és döglöttünk meg a pályán. Sajnos a csapat szétszéledt középiskola után a szélrózsa minden irányába, csak a fakuló emlékek maradtak meg. De az a pár év örökre összekovácsolt minket, hiszen egy család voltunk, közös volt a cél, és mindenki szeme előtt ott lebegett egy példakép. Egyetemre kerülésem után egy másik csapatban találtam magam, akikkel az egyetemi bajnokságban játszottunk immár betonos pályán. Itt összeszedtem egy rakat sérülést (pl: kifordult és szilánkosra tört a lábfejem egy blokkolás után), és ezzel felhagytam a sport komolyabb űzésével. De a mentalitás amit a Kapitány hétről hétre bemutat nem csak a pályán ragadt rám, hanem az élet minden területén! Az az elszántság amivel a legsötétebb pillanatokban, amikor már mindenki feladja, még rádob egy lapáttal, és kihúzza a csapatot a gödörből egyszerűen lenyűgöző.. Sajnos a mai fiataloknál már nem látom ezt az összetartást, a hétvégi grundfoci kezd kiveszni a mindennapokból, pedig anno minden lakótelepnek megvolt a maga puyolja, r. carlosa, dinhoja, zidaneja. Ma már csak a fifázás megy sokuknál (tisztelet a kivételnek). Amondó vagyok, minden férfinak meg kell tapasztalni az élete során legalább egyszer, hogy milyen egy csapattal a közös célért küzdeni, és mindent beleadni! Ezekért az élményekért köszönettel tartozok Puyolnak, mert megtanított rá, hogy nincs vesztes helyzet, csak olyan, hogy nem ismered a kiutat belőle. Ezért ő a példaképem Édesapám mellett! Carles az egyszerű halandóban manifesztálódott klubszeretet, az örökké küzdeni akarás, és a meg nem alkuvás mintapéldája. Becsüljük meg, amíg köztünk jár az öreg, és emlékét őrizzük meg az utókornak! Egy angol nyelvű idézettel zárnám a hosszúra nyúlt hozzászólásomat: "As long as he lives, the heart of this army cannot be broken, he makes us all proud."
csababarca írta:Akármekkora legenda is a kapitány,az én szememben akkor nőne még ennél is nagyobbra, ha beismerné,hogy már nem tud a csapaton segíteni a pályán. Mert így van,szerintem érzi ezt ő is.
Szerintem van annyira korrekt,hogy nem trükközik,és megmondja a vezetőségnek amikor kell,hogy ennyi,rá már ne építsenek.
Én legalábbis nagyon örülnék, ha az lenne.
Így:bence-barca írta:Tegnap, hogy játszott az öreg?
A védelemnek semmi dolga nem volt az egész meccsen úgyhogy nem mondanék róla semmit. 90 percet a pályán töltött, hiba nem volt, védekezni való sem igazán.bence-barca írta:Tegnap, hogy játszott az öreg?
Mindenesetre alig várom már, hogy visszatérjen, remélem, ezúttal nem fog ismét lesérülni pár mérkőzés után... visszatérhetne már 
