A felvázolt meccsvonalat teljesen máshogy látom. A Frankfurt elleni idegenbeli meccsel nem az volt a gáz, hogy nem nyertünk, a Galata és Napoli ellen is döntetlen lett, csak ott nyerhettünk volna 7-1-ekre, mert nagyon jól, gyorsan, intenzíven játszottunk, csak hiányoztak a befejezések. A Frankfurt ellen meg folyamatosan imádkoznunk kellett, hogy ne kapjunk még egy és még egy gólt, tragédia volt már a játékunk, kapuig alig jutottunk el. És egyébként nem ott kezdődött, már a Sevilla ellen is elég komoly visszaesés történt, csak azt még szerencsével behúztuk.
A Sociedad meg aztán pláne tökéletesen illik a sormintába, megnyertük, de úgy, hogy kb 1-3 lett volna a realitás, és megint nem volt semmi közünk a meccshez, alig volt nálunk a labda, helyzetet egyáltalán nem alakítottunk ki, intenzitásnak nyoma nem volt.
44%-os volt a labdabirtoklásunk, ez mindent elmond. Meg egy kaput eltaláló lövésünk, amiből szerencsére gól lett.
Szóval szerintem a Sevilla még vitatható, elment szódával, megérdemelt győzelemnek is lehet hívni, csak szűkösen, de azóta nincs intenzitás, játék, helyzetek - utolsó 10 perces hajtásokon kívül. Függetlenül attól, hogy nyertünk-e épp, vagy vesztettünk. A nyetes meccsinket elbukhattuk volna, a veszteseket pedig (főleg a Cadiz, Rayo ellen) azért meg is nyerhettük volna, ha szerencsénk van, de nem volt.
Az erőnléti probléma meg nem a széthajtás, hanem a játékstílus megváltozása, nagyobb sebességi fokozaton való játék, mindezt úgy, hogy ha visszaemlékszel, Xavi előtt jó ha 40 perceket tudtunk focizni sokkal lötyögősebb tempóban, eleve nem volt erőnlét. Évek óta nincs. Ha a Koemanos tötymörgésben is elfáradtunk mindig a második félidőre, reális, hogy a mostani játékunkat sem fogjuk bírni.
És ezzel párhuzamosan nyilván mentálisan is elfáradtunk, mert november óta minden héten két döntőt játszottunk tizenévesekkel.