A Barcelona bejelentette Flick érkezését, aki katalánul szólalt meg a bemutatkozó videójában
It's our moment. Flick is here. pic.twitter.com/ysb35a6l35
— FC Barcelona (@FCBarcelona) May 29, 2024
Blogon csak július 8-án jön Úgyis Snyder a téma a Superman miatt + Sjd is tőle nézett meg egy filmet.
Watchmen
Rendkívül hosszú, és lassú film, de mégis megéri minden percét a mű, mert Snyder fantasztikusan vitte a filmvászonra Alan Moore képregényét. A Watchmen egy 12 részes képregénysorozat, melyet Moore, Dave Gibbos rajzoló segítségével alkotott meg 1986-ban. A képregény magában hordozza a DC Comics igazi jellegzetességeit, amit szerencsére a film teljes mértékben átad, így már csak a saját ízlésvilágunk akadályozhat meg abban, hogy ne szeressük a filmet.
Amerika egy alternatív idősíkban, a 80-as években a 3. világháború küszöbén áll. A hősök tevékenységét egy törvény betiltatta, és száműzte őket a rivaldafényből. Rorschach az egyetlen, aki nem követte a törvényt, így folytatta a munkáját a bűnözés ellen. Egyszer azonban az egyik társát megölik, és Rorschach rájön, hogy ez még csak a kezdete egy óriási szörnyűségnek…
Nálam a DC képregények előnyből indulnak a nagy versenytárs, Marvellal szemben, mert sokkal többet, és mélyebbet tudnak nyújtani. A Watchmen vágatlan verziójánál ráadásul ez hatványozottan is igaz. Moore képregénye rendkívül összetett, és sok szálon futó. Nem mellesleg a Fekete Hajó meséit is megismerhetjük, ami egy történet a történetben. No, de ez miért is lehetséges? Miért tesznek egy képregény egy képregényfilmbe, ráadásul kalózosat, és miért szánnak rá ennyi időt? Nagyon egyszerű a helyzet, hiszen egy szuperhős filmben vagyunk, és a filmben lévő emberek a hősök között élnek/éltek, így nem feltétlenül lennének kíváncsiak egy újabb hősre.
Ezzel a Fekete hajó mesével elérték azt, hogy beleolvadjunk a történésekbe, és úgy kezeljük, mintha tényleg létezne az a világ. Snyder ráérzett a dologra, és egy meglepően jó képregényes világot tudott a filmvászonra vinni. És ezt látva már tudatosult bennem, hogy miért tartják sokan a Watchment minden idők legjobb képregényfilmjének, mert megvan benne minden ahhoz, hogy az legyen. Számomra viszont mégsem lett az. Hogy miért? Mert hiányzott belőle a katarzis, és így csak egy nagyszerű filmként tekintek rá, amit érdemes volt megtekinteni, de mégis maradt egy kis hiányérzet. Azonban ez legyen az én bajom, és a végeredményt mindenki döntse el maga. A potenciál ott van.
Visszatérve a látottakra, sajnos Snyder túlzásba vitte a kedvenc eszközét, a lassítást. Voltak részek, amikor szükség volt rá, és hatásos volt, de sajnos volt olyan is, amikor már felesleges, és erőltetett lett az adott jelenet. Viszont a CGI használat sokaknál kiverte a biztosítékot, mert egy 2009-ben kiadott filmnél sokkal, de sokkal többet kellett volna mutatni, de ezt mégsem venném hibának ennél a filmnél. Lehet, hogy kissé visszamaradott képet mutatott a technika, de pont ez miatt lett számomra képregényesebb az egész.
A film játékideje miatt a karakterek bemutatására is maradt idő, és egyikőjüket sem kellett elkapkodni. Sokszor hiba egy filmnél, ha nem bontják ki az egyes szereplőket, de itt szerencsére erre nem lehetett panasz. Mindenkiből annyit kapunk, hogy ne vessen fel kérdéseket a film után.
Snyder szerintem jó munkát végzett, és örülök, hogy ő kapta az Acélembert is. Képes nagy dolgokra, de képes a saját hibájába is beleesni. Reméljük, hogy utóbbi tulajdonságát a jövőben elhagyja. A Watchmen másik pozitívuma, hogy nem rest átlépni néhány határt, ami jelen esetben a brutalitást jelenti. Sokszor kapunk olyan képsorokat, amik miatt kijelenthető, hogy a film nem a kicsiknek szól. És én ennek örülök, mert komolyra vették. 8,5/10
