Mivel alkalmas topicot nem találtam erre, ezért ide írom.
Ki és miért kezdett el szurkolni a Barcának?
Mikor/kb. mikor látta az első meccsét, meccseit, mi volt az indíttatás, amiért pont a Barcát választotta?
Én világéletemben szerettem a futballt, de komolyabban senkiért nem rajongtam, vagy nem követtem figyelemmel. Nyilván EB, VB az ment itt is, de a klubfutballal jóformán nem is találkoztam. Vidékről származom, kis faluból, 10 éve pedig nem volt ennyire kiépült technológia, mint most, hogy jöhetsz te egy 100 fős településről is, ha van internet, olyan tájékozott lehetsz, mint egy pesti is, vagy akárki.
+ akkor az utcában nem is volt kiépített digitális rendszer, mindenki paraboláról hozott mindent, mi pedig egy hatalmas telepített erdő mellett laktunk, épp hogy csurrant cseppent valami mobilnet oda.
Netes közvetítés kizárt volt - azt sem tudtam akkor még, hogy mi az, MSN jött, az volt a lényeg. :DDD Gondolom vannak még így ezzel.
Na szóval, visszatérve, mivel nagyapámon kívül egyetlen futballszerető sem akadt a családban - ő pedig egyszerű ember, egyszerű élet lévén csakis kizárólag magyar futballt látott az életében - Nyilasiék után pedig befejezte, mert azóta is gyűlöli és megveti mindazt, amivé a magyar sport lett, ezért senki mellé nem tudtam leülni, hogy na, akkor meccs van és nézzük. Kábeltévénk sem nagyon volt, csak a legfőbb adók. Valamikor 2005 környékén vezettük be a több csatornás adást, aztán onnantól tudtam meccset nézni. A Juventus keltette fel valamennyire a figyelmemet, röviddel utána egy fél év erejéig valamiért a Chelsea...
Hát na, 14 éves kölyök, mindenki csinált hülyeséget gyerekkorában.
Aztán leültem megnézni a 2005-06-s BL döntőt. Nagyon megtetszett a Barca mozgása és felfogása, aztán követni is kezdtem a csapatot, de 1-2 hónapon belül szimpatizánsból már amolyan szurkolóvá nőttem ki magam.
És annak ellenére, hogy akkor csatlakoztam a csapathoz, amikor megindult a széthullás, amikor Deco, Ronaldinho lufija is kipukkant, valahogy óriási imádat kezdte el nőni ki magát. Puyol már akkor feltűnt nekem. Azóta is számomra az all time No. 1. Imádom, ő az a kapitány, ő az a vezér, akit ha katonákról lenne szó, a halálba is tudná követni az ember.
Van egy Senyerás mezem, ki más lehetne rajta mint ő és a mezszáma.
Legféltettebb focis relikviám.
Aztán a csapattal kapcsolatban Pep alatt pedig minden megváltozott, értelemszerűen a pozitív irányba, s azóta is itt vagyok, 2016-ban, 24 évesen, Barcásként.
És jobban utálok veszíteni, mint nyerni. Real-Barcát nem bírok nézni. Nem, annyira izgulok és olyan stressz van rajtam, hogy kapcsolgatom ki be a tv-t, rádiót, mint Billy Beane a Moneyball című filmben.
Néha bár azt kívánom, sosem ültem volna le meccset nézni anno, némi stressztől biztosan megszabadultam volna már mostanra. És akkor még Arsenal drukker sem vagyok...
Ha van kedvetek leírni 1-2 ilyen rövid sztorit, szerintem szuper lenne, vinne egy plusz kis színt a fórumba.
(Biztos volt már szó erről, de az utóbbi időben nem olvastam ilyet sehol.
)
. Aztán Pep utolsó évének második felében be lett kötve a Sport 1 és onnantól kezdve kezdtem el komolyan érdeklődni a csapat iránt és váltam igazi szurkolóvá. Tito első ( és sajnos utolsó 
) szezonja volt az első olyan teljes szezon amikor végig követtem az összes meccset és ezt a jó szokásomat a mai napig őrzöm 
