Úgy van, egy jól felkészített csapat pedig pontosan tudja, hogy ennek a kombinációnak milyen lesz az összetétele az aktuális ellenféllel szemben. A Real Madrid pontosan azt játszotta, amire szüksége volt, amivel tovább tudott menni. Helyesen felmérték, hogy most nem ők fognak dominálni, és pontosan azt játszották, amivel továbbjuthatnak. Ellenben mi sem dominálni nem tudtuk a saját visszavágónkat, sem kibekkelni nem tudtuk azt. Újranéztem a meccset, már nem a drukk hevében elemezve azt, elképesztő, hogy mennyi labdát szórtunk el a saját térfelünkön. A Real Madrid nem így játszott, nem véletlen, hogy ők mentek tovább, mi pedig nem.
Szerencsére meg megint nincs értelme hivatkozni. Ha az egyik csapat kihagyja a helyzeteit, az nem szerencse, hanem a két csapat közötti különbség. A büntetőpárbajban sincs szerencse, minden találat és minden hiba a két csapat közötti különbég része. Ahogy a mi sorsfordító hibáink sem a véletlen műve, hanem a mi játékunk kódolt részei.
Én azt mondom, tanulni kell a Real Madridtól. Elemezni az ilyen meccseiket, ahelyett, hogy a szerencsére meg a mentális hókuszpókuszra hivatkoznánk. Elemezni, hogy lépnek ki, hogy zárnak össze, mert a mi visszavágónkon kapott második gól is simán elkerülhető lett volna jó helyezkedéssel, jó védekezéssel. Elemezni kell a Real Madrid meccseit, és fejlődni abban, hogy bekkelhetjük ki az ilyen párharcokat. De ezt már régóta mondom, az ilyen meccsekre, amikor az ellenfélnél a labda, fel kell tudni készülni, és meg kell tanulni bekkelni.
Annyi haladás már történt, hogy legalább azt felismertük, hogy vkp-ra szükség van. Jó reggelt kívánok, 2024 tavaszán. Évekkel korábban még ezt leírni is szentségtörésnek számított. Most már legalább elmozdultunk a pár évvel ezelőtti nihilről, az odavágót be is húztuk. De nagyon tanulnunk kell még ezt a műfajt.