Ezzel mind egyetértek. Annyi optimizmust mindenképp megemlítenék, hogy nem lett igaza azoknak, akik azt mondták, hogy senkit nem fogunk tudni igazolni, üres a kassza stb. A klub azért nincs olyan rossz állapotban, mint gondolják. Tavaly is nagyon nagy nevek jöttek, idén is. Egy Gündogant elhoztunk a címvédő csapatból. A címvédőtől. Oké, hogy maradt volna, ha hosszabb szerződést adnak neki. De akkor is ide jött, nem máshova. Azért ez mindenképp mutatja, hogy a kudarcok ellenére a Barcelonának most is van egy presztizse.
Én attól tartok, hogy a szerzemények, mint Gündogan vagy Cancelo, idővel beleszürkülnek az elképesztően lassú, lomha, körülményes játékunkba. Dest sem úgy kezdte, ahogy bevégezte nálunk. Nagyon is ígéretesen kezdett, ahogy Semedo, Coutinho és sokan mások is. Ebbe az elképesztően lassú tötymörgésben, amit csinálunk, bele lehet fásulni, le lehet épülni.
Egy példa erre, egy kevésbé neves játékostól, de a helyzetet mindenképpen tükrözi. Amikor Bognár György Magyarországról Franciaországba igazolt, az új csapatában ő volt a leglassabb az edzéseken. Össze kellett szednie magát, hosszú hónapok kellettek, míg feljavult a többiekhez. Amikor a pályafutása végén, a '90-es években visszajött Magyarországra, az új csapatában toronymagasan a leggyorsabb volt a sprinteken, a fiatalabbakat is magasan verte. Majd néhány hónap után visszalanyhult a szintjükre. Nem a közeg gyorsult fel hozzá, hanem ő lanyhult vissza a közeg szintjére.
Alapvetően a játékcsináló posztokon látom a problémát, a középpályán, ahol ezt a csigalassú szöszmötölést műveljük.