Més que un viatge, avagy az Eurobarça Katalóniában
Kezdődik a nagy kaland!
Az előző, „nulladik részben” az olvasók megismerhették az első Eurobarçás túra előzményeit, a szervezés érdekesebb pillanatait egy utazó szemszögéből. A mostani részben végre megkezdődik a nagy utazás, felelevenítjük a majd’ egy napos autózás élményeit, valamint az első napok programjáról is szó esik.
„Gépkocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be…” 2009. augusztus 16.-án kora reggel Budakalászon gyülekezett az Eurobarçás utazás nyolc résztvevője, majd reggel hat óra körül minibuszukkal megkezdték a körülbelül 2200 kilométer levezetését Barcelonáig. Jómagam kilenc óra körül csatlakoztam Tornyiszentmiklósnál, ahonnan rövid ismerkedés után meg sem álltunk a határ túloldaláig, a pincei pihenőhelyig. Az első órák (vagy inkább az első nap) számomra a nevek memorizálásával telt, bár három Peti és két Robi is volt a csoportunkban, kellett ennyi idő az ismerkedésre. A magyar szakaszon Ádám (szergoka) fuvarozott minket, majd Szlovéniában Tamás vette át a kormányt, harmadik sofőrünk pedig Balázs (VIII. Henrik) volt. 3-4 órás váltásokkal, épségben lefuvaroztak minket Katalóniáig, köszönjük nekik! Délnyugati szomszédunkon gyorsan „átverekedtük” magunk, a matricás autópálya rendszer miatt itt akadt a legkevesebb gondunk a fizetőkapukkal. A Ljubljana – Celje – Sežana útvonalon kb. három óra alatt végigszáguldottunk (a sebességkorlátozásokat természetesen mindenhol betartva
![Smile :)](./images/smilies/icon_smile.gif)
). Ezután egy jóval hosszabb etap következett, Olaszország északi részén. Trieszt, Velence, Verona, Brescia és Bergamo mellett haladtunk el, megállásokkal a fizetőkapuk miatt. Milánóig sikerült általában jól besorolni a kapukhoz, a divat fővárosában azonban egy olyan kaput céloztunk meg, ahol kártyás fizetési mód volt lehetséges, nem pedig készpénzes. Visszatolatni nem lehetett a mögöttünk várakozók miatt, de a csapatnak 5 perc ékes magyar beszéddel sikerült meggyőznie az automatát (!), hogy engedjen át bennünket.
![Smile :)](./images/smilies/icon_smile.gif)
Ezzel sikerült 22 eurót spórolnunk, amit később „karitatív” okokból Barcelona - minden bizonnyal- legdrágább bárjában költöttünk el… Minden esetre nagy megkönnyebbüléssel hajtottunk tovább, hiszen a rendőrök sem vettek üldözőbe, és egy videómegosztóra sem kerültünk fel ügyetlenkedésünkkel. A francia határ, Ventemiglia felé haladva csodálatos tájakon hajtottunk végig. Nagyszerű látványt nyújtottak a Piemont és Ligúria határán elhelyezkedő hegyek a sok alagúttal és viadukttal, valamint a bércek és a tenger „összeolvadásánál” elhelyezkedő falvak, városok. A Côte d’Azur-ön megcsodálhattuk a tengerparti nagyvárosokat, amelyek különösen a visszaúton, este, kivilágítva voltak lélegzetelállítóak. Nizza, Cannes, Aix, Nimes és Montpellier érintésével jutottunk el a spanyol határig, (sok megállással a viszonylag rövid, fizetőkapus szakaszok miatt) ahova már jócskán az éjszaka közepén érkeztünk. A Costa bravai autópálya-szakasz után holtfáradtan (sofőrök és navigátorok), illetve az alvási lehetőségtől felüdülten (hátsó sorokban utazók) három óra körül érkeztünk meg Barcelonába. Mivel nem akartuk felébreszteni szállásadónkat, elhatároztuk, megnézzük a Nou Campot…
Kedves GPS-ünk egész várost átölelő körutazásra vitt minket, de az elszánt utazókat még ez sem (sőt, a piros lámpák sem) tántoríthatták el szándékuktól. A „szentély” sötétben is impozáns látványt nyújtott. A környék a turisták hada helyett sötétedés után az „éjszakai pillangókat” vonzotta inkább, úgyhogy gyors nézelődés után inkább visszaindultunk szállásadónkhoz. Carmen készségesen elnavigált lakóhelyünkhöz; majd a bőröndök felcipelése és a szobák elfoglalása után mindenki megkezdte jól megérdemelt pihenését…
Szállásunk a Sagrera metrómegállótól nem messze helyezkedett el, egy ötödik emeleti lakásban tartózkodtunk. Szépen berendezett, díszített otthonban laktunk, a közelben volt szupermarket, internetező hely, bár, és hangulatos zöld terek is.
Ébredésünk „magyar idő szerint” reggel 9-kor történt, belső óránk viszont hiába mutatott ennyit, valójában dél elmúlt mire felkeltünk az ágyból. Szerencsésen megérkezett a „Peti Triumvirátus” harmadik tagja Ilúvatar is, aki repülővel utazott, így némileg kipihentebben vethette bele magát a nyaralásba. Ezután a csoport egyik fele elindult bevásárolni, míg a másikak otthon maradtak és várták szállásadónkat, aki kettő óra körül meg is érkezett. Két lengyel diákhölggyel érkezett, akik segítettek áthidalni a nyelvi különbségeket, angol mondataikat én tolmácsoltam az érdeklődőknek. Rendeztük a szállás díját, majd általános ismertetőt is kaptunk a várostól, metróról, bevásárlási lehetőségekről.
Miután újból összeállt a csapat, elindultunk a Sagrada Família megtekintésére. Szerencsére lakásunk két metróvonal találkozásánál feküdt, így mindenhova könnyen, gyorsan eljuthattunk. Mindenkit lenyűgözött a Gaudi által tervezett, és még ma is épülő Szent Család templom, rögtön megszülettek az első fényképek, megkezdődött a memóriakártyák telítése. A „Jövő Temploma”, mely csakis közadakozásból épül, a jelenlegi számítások szerint 2026-ra készülhet majd el. A neogótikus és kubista jegyeket ötvöző épület mellett található a Barça egy kisebb, hivatalos boltja, valamint sok kiskereskedés, melyeket arab üzletemberek üzemeltetnek. Itt is szinte minden kapható volt, ami az utazóknak szükséges lehet és az árakból alkudni is lehetett. A Sagrada utunk egy központi eleme volt, többször visszatértünk ide barcelonai tartózkodásunk alatt.
Este Antoni Gaudi másik két híres építményét, a Passeig de Grácián (Barcelona Váci utcája) található Casa Milát és Casa Batlló-t néztük meg. A „La Padrera-ként” (Kőfejtő) ismert Casa Milá jellegzetessége a hullámos épülethomlokzat és a bejárata előtt kígyózó turistasor. A Battló az organikus építészet remeke, nincs egy egyenes vonal sem a házban. Mivel az esti fények nem voltak megfelelők a fotózáshoz, megbeszéltük, hogy nappali fényben is megcsodáljuk ezeket az épületeket még egyszer.
Hazafelé már mindenki kellően szomjas és éhes volt ahhoz, hogy a metrózás előtt betérjünk egy bárba. Valószínűleg sikerült Barcelona legdrágább éttermét kiválasztanunk, ráadásul zárás előtt nem sokkal… A pincér hölgy a második kör sör/bor/üdítő elfogyasztása előtt megígértette velünk, hogy az lesz az utolsó, sőt, nyomatékosításképpen összeszedték a többi asztalt is a térről.
![Smile :)](./images/smilies/icon_smile.gif)
Nem ez volt a legnagyobb „megrázkódtatás” az este, hanem a számla érkezése. Közös megmaradt pénzünk nagy része ráment a két kör innivalóra…
Hazaérve mindenki tele hassal (némelyikünknek inkább a cech feküdte meg a gyomrát) tért nyugovóra. Kellően izgatottak voltunk, hiszen a következő nap programja, - ráhangolódásképp a szerdai Gamper Kupára - a Nou Camp megtekintése volt; melyről a következő részben olvashattok. Tartsatok velünk akkor is!
Ezeket a képeket kérném hozzá:
Címlapra:
![Kép](http://kepfeltoltes.hu/thumb/090831/P1010089_www.kepfeltoltes.hu_.jpg)
Cikkbe:
Szerk.: HA lehetséges bennehagyni a smiley-kat, akkor maradjon benne plíz, így szerintem közvetlenebb.