Mi sem bizonyítja jobban, hogy manapság másként működik az átigazolási piac, mint Matthijs de Ligt esete. Az elmúlt időszakban különösen divatba jött az, hogy a futballisták játszadozhatnak a klubokkal, és ez alól a holland sem kivétel.
A Barcelona szempontjából a leginkább megalázó helyzetet talán Griezmann csinálta végig tavaly, amikor egy több mint fél éves tárgyalássorozat és minden kiszivárgott információ alapján szóbeli megállapodás után kihátrált a barcelonai folytatása elől. Végül egy show keretében jelentette be, hogy marad Madridban. Ez kisebb klubok számára talán nem akkora probléma, de egy Barcelonánál az.
Matthijs de Ligt ügye eddig talán nem megy el, de azért barcelonai szemmel aggasztó. Nem abból a szempontból, hogy esetleg van játékos, aki nem Barcelonában szeretne kikötni, mert nem mindenkinek jelenti ugyanazt, hogy ha a Barcelona hívja. Hanem abból a szemszögből, hogy megteheti egy játékos, hogy tulajdonképpen játszik a klubbokkal. De Ligt az ügynökén, Mino Raiolán keresztül tulajdonképpen ezt teszi.
A szezon már régen véget ért, az ajánlatok már jó ideje az asztalán vannak, de döntés mégsem születik. A kiszivárgott hírek alapján a Barcelona adná de Ligtnek a legkisebb fizetést, évi 6 millió euró körülit, a PSG ennek akár a háromszorosára is kész. A Juventus talán a legkevésbé esélyes, hogy hozzá igazoljon a holland, de papíron még versenyben van, fizetésben a két másik klub között.
És Barcelonából nézve nagyon furcsa, hogy ha valaki, aki kimondottan nagyon fontos, stratégiai igazolás lenne, és ezt tudja maga is, nem tesz meg annyit, hogy legalább gyorsan, vagy normál időkereten belül dönt. Nem elvárható, hogy valaki kapkodjon egy ilyen súlyú döntéssel, ami meghatározhatja a karrierjét, de az sem teljesen helyénvaló, ha ez túlzásba megy át. A Barcelona teljes nyári átigazolási taktikáját, döntéseit befolyásolja ugyanis, hogy mi lesz vele. Ha ő jön, akkor legalább egy, de lehet, hogy két védőnek távoznia kell – mint Umtiti vagy Todibo. Ha nem jön, akkor a védelem összetétele nagyjából megmarad a tavalyi. Az időhúzás itt egészen biztosan káros a Barcelonának, amellett az érzelmi szempont mellett, hogy nem mindenki nézi majd jó szemmel, hogy De Ligt ennyit morfondírozik egy barcelonai ajánlaton, amit „gondolkodás nélkül” illene elfogadni.
A másik oldalról nézve persze akár örülni is lehet a jelenlegi helyzetnek. Mert ha ennyi idő alatt a PSG nem győzte meg de Ligtet egy háromszor akkora fizetéssel, mint a barcelonai, annak pozitív üzenete is van. És egyben azt is jelentheti, hogy de Ligt még mindig inkább Barcelonába menne, hiába ott keresne rosszabbul.
Az idő pedig majd megválaszolja, hogy ez a nagy csend végül mit jelentett,és hogyan is kell elhelyezni de Ligt magatartását.