Luis Suárez a Marca-nak adott hétvégi interjújában röviden beszélt a Barcelonából való távozásáról is, és az azt követő időszakáról.
Ebből kiderül az, amit már korábban is mondott az uruguayi, hogy a távozás módja, ahogyan a Barcelona intézte az eladását, az zavarta és bántotta igazán, önmagában az nem, hogy máshova kellett igazolnia. Messivel rendszeresen tartja a kapcsolatot, de arról nem sokat beszélnek, hogy mi történik a pályán. Ő pedig saját bevallása szerint boldog az Atléticónál.
A Barçánál sokat beszélnek önről a gólok hiánya miatt. Érzi, hogy hiányolják?
“Nem. Volt egy taktikai tervezés vagy ahogyan nevezni szeretnéd, egy munka, ahol változásokat kerestek. Ezt bárkinek el kellett volna fogadnia, mert ez volt az, amire szükségük volt. Később aztán mindenki levonja a következtetéseit. Nekem a saját életemet kell élnem az Atléticónál, de az persze elszomorít, hogy a barátaid, akiket ott hagytál az öltözőben, nehezebb időszakot élnek meg. Ugyanakkor ezek sorozatok, időszakok is a gólokkal, és amikor majd bemegy, nem is egy fog bemenni.
Messinek ellenben – más évekkel ellentétben – sok meccsbe került, hogy gólokat tudjon szerezni. Ezen felül alig mosolyog. Mi történhet vele?
“Rendszeresen, sokat beszélünk, de őszintén szólva nem a fociról beszélünk, hanem a saját életünkről. Nemrég volt a gyerekeim születésnapja, és ugyanígy nekik is. Beszélünk az életről, a vírusról, mindenről, de elég keveset a fociról, a kihagyott helyzetekről, taktikai rendszerekről… Inkább az foglalkoztat minket, hogy hogyan vannak a családok, semmint hogy mi történik a fociban.”
Ön boldog az Atléticónál. De most, már hideg fejjel… úgy érzi, hogy tiszteletlenek voltak önnek, figyelembe véve a pályafutását?
“Ez nem egy pillanatnyi düh, forrófejűség volt. Szomorú voltam és az a mód fájt, ahogyan távoznom kellett. De ahogy már mondtam, ha valahol bezárnak előtted egy kaput, máshol megnyitnak öt óriási másikat, értékelve a munkádat, a profi hozzáállásodat és a pályafutásodat. Büszke vagyok. Megtaláltam a boldogságot, és élvezem ezeket a pillanatokat.”
